Basic HTML Version
kevés stroke és nagy vérzés fordult elô, és a dabigatran nem
maradt el a warfarin mögött. Ennélfogva a dabigatran a
warfarin ésszerû alternatívája lehet a kardioverzióra szoruló
betegek körében.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Nagarakanti R, et al. Dabigatran versus warfarin in
patients with atrial fibrillation.
Circulation.
DOI: 10.1161/
CIRCULATIONAHA.110.977546
L. Wallentin, S. Yusuf, M. Ezekowitz, M. Alings, M. Flather,
M. Franzosi, P. Pais, A. Dans, J. Eikelboom, J. Oldgren,
J. Pogue, P. Reilly, S. Yang, S. Connolly, on behalf of the RE-LY
investigators
A pitvarfibrillációban stroke-
prevenció céljára alkalmazott
dabigatran és a warfarin hatásos-
ságának és biztonságosságának
összehasonlítása különbözô INR-
értékek mellett
A RE-LY vizsgálat adatainak elemzése
A K-vitamin-antagonisták – köztük a warfarin – alkalma-
sak ugyan a stroke kockázatának csökkentésére pitvarfibril
láció esetén, terápiás elônyük azonban csak szûk tartomá-
nyon belül érvényesül. A K-vitamin-antagonistával történô
kezelés rendszeres laboratóriumi kontroll alapján végzett
dóziskorrekciót tesz szükségessé, mivel
az alvadásgátló szer kölcsönhatásba lép-
het különféle élelmiszerekkel és gyógy-
szerekkel, ami módosíthatja a terápiás
hatást. Az optimális terápiás tartományban
(TTR) a legkisebb a stroke és a vérzések
elôfordulásának esélye, ami 2,0 és 3,0 közöt-
ti INR-értéknek felel meg. A TTR azonban
az egyes egyének, intézmények és országok
esetében széles határok között változhat,
ami mind hatással lehet a kimenetelre.
A dabigatran-etexilát egy orálisan
adható direkt trombin-inhibitor, mely
fix dózisban stabil alvadásgátlást biztosít
anélkül, hogy laboratóriumi kontrollra
lenne szükség. A Randomised Evaluation
of Long-term Anticoagulation Therapy
(RE-LY) vizsgálatban olyan betegek kaptak véletlen beso-
rolás alapján 150 mg dabigatrant naponta kétszer, akiknél
a pitvarfibrilláció mellett legalább egy olyan további koc-
kázati tényezô állt fenn, mely stroke-ra hajlamosíthat. Az
eredmények azt jelezték, hogy a kezelés hatására csökkent
a stroke, valamint a koponyaûri és életveszélyes vérzések
elôfordulásának valószínûsége, miközben a nagy vérzések
vonatkozásában összességében nem mutatkozott lényegi
eltérés a warfarinnal kezeltekhez képest. A 110 mg-os
adagban naponta kétszer alkalmazott dabigatran nem
bizonyult rosszabbnak a stroke-kockázat mérséklésében,
az intracranialis, életveszélyes és nagy vérzések számát
ugyanakkor csökkentette.
A warfarin-csoportban regisztrált átlagos TTR (64%)
hasonló volt a más prospektív, véletlen besorolásos vizs-
gálatok és metaanalízisek kapcsán közzétett értékekhez.
Jóllehet ez az érték talán alacsonynak tûnhet, a szokásos
klinikai gyakorlatra alapozott megfigyeléses adatok azon-
ban gyakran még ennél is kisebbek. Mindezek alapján a
RE-LY vizsgálat warfarin-csoportjában figyelembe vett
antikoagulációs standardok jó összhangban vannak az
ilyen jellegû kezelésekre vonatkozó modern irányelvek-
kel. Az alvadásgátló kezeléssel kapcsolatban korábban
lefolytatott multicentrikus, multinacionális vizsgálatokhoz
hasonlóan, az INR-kontroll az egyes országok és intézmé-
nyek esetében nagy szórást mutat, ami felveti, hogy van-e
értelme általános megállapításokat tenni.
Mindezek alapján a RE-LY vizsgálat szerzôi a RE-LY
elsôdleges és másodlagos végpontjainak elôre elhatáro-
zott elemzését végezték el az INR-kontrollra vonatkozó
adatok felhasználásával. A dabigatran-csoportban nem
rendelkeztek semmilyen indikátorral az alvadásgátlásra
nézve, ezért az egyes intézmények által saját warfarin-
kezeltjeikrôl gyûjtött átlagos TTR-értékeket vették figye-
lembe minden beteg esetében az INR-kontroll minôségének
hozzávetôleges meghatározásához. A célkitûzés annak
felmérése volt, hogy a központi INR-kontroll (centrális
TTR, cTTR) miként befolyásolja ezeket a
kimeneteleket.
Betegek és módszerek
Negyvennégy ország 951 klinikai köz-
pontjából összesen 18 113 beteget válo-
gattak be a vizsgálatba. Beválasztási
kritériumnak tekintették a dokumentált
pitvarfibrillációt és az alábbiak közül leg-
alább egynek a meglétét: korábbi stroke
vagy TIA; pangásos szívelégtelenség
vagy csökkent bal kamrai ejekciós frak-
ció (<40%); 75 éves vagy annál idôsebb
életkor; 65 éves vagy annál idôsebb élet-
kor, ha diabetes mellitus, hypertonia vagy
coronaria-betegség is fennállt egyidejûleg.
Kizárási kritériumnak számított a súlyos
szívbillentyû-betegség, a nemrégiben lezajlott stroke, a
fokozott vérzési hajlam, a 30 ml/perc-nél kisebb kreatinin-
clearance és az aktív májbetegség.
A betegeket véletlenszerûen, 1:1:1 arányban 110 mg dabi
gatran, 150 mg dabigatran vagy warfarin adására sorol-
4
◊
Stroke
Mozaik
|
RE-LY vizsgálat
|
The Lancet
Az összes vaszkuláris
eseményt, a nem
haemorrhagiás ese
ményeket és a mor
talitást tekintve
a dabigatran
elônyösebbnek
mutatkozott azokban
az intézményekben,
ahol az INR-kontroll
nem volt kielégítô.