Basic HTML Version
| 2011/1 |
május
◊
5
|
Stroke-prevenció fibvarfibrillációban
ták be. A vizsgálók nem ismerték a dabigatran pontos
dózisát az adott betegnél, a warfarin adagja azonban nyílt
jelölésû volt.
A RE-LY vizsgálat elsôdleges végpontja a stroke vagy
szisztémás embólia volt. A nagy vérzés elôfordulását tekin-
tették primer biztonságossági végpontnak, míg másodlagos
végpontnak vették a stroke-ot, a szisztémás embóliát és az
elhalálozást. Az egyéb végpontok közé tartozott a myocar
dialis infarktus, a pulmonális embólia és a TIA. A betegeket
a véletlen besorolástól számított 14. napig követték nyomon,
majd az elsô évben az 1. és 3. hónapban, késôbb 3 havonta,
míg a következô idôszakban a vizsgálat lezárásáig 4 havonta
történt kontroll.
Eredmények
A warfarin-csoportban az alábbi cTTR-kvartiliseket jelöl-
ték ki: <57,1%, 57,1–65,5%, 65,5–72,6% és >72,6%. Nem
mutatkozott szignifikáns interakció a cTTR, illetve a
stroke és szisztémás embólia prevenciója között sem a 110
mg dabigatran (interakciós
p
=0,89), sem pedig a 150 mg
dabigatran adásában részesülô csoportban (interakciós
p
=0,20), szemben a warfarinnal. Az intracranialis vérzés
vonatkozásában sem igazolódott szignifikáns interakció a
cTTR-rel 110 mg vagy 150 mg dabigatran mellett (interak-
ciós
p
=0,71, illetve
p
=0,89), a warfarinnal összehasonlítva.
A cTTR és a nagy vérzések között szignifikáns interakció
mutatkozott, ha a 150 mg dabigatrant a warfarinnal vetet-
ték össze (interakciós
p
=0,03): alacsonyabb cTTR-értékek
esetén kevesebb vérzéses epizód fordult elô, nagyobb
cTTR-értékek esetében azonban az események száma
hasonló volt, miközben a nagy vérzések aránya kisebb volt
110 mg dabigatran, mint warfarin szedésekor – függetlenül
a cTTR-tôl.
Az összes kardiovaszkuláris esemény összegzett vég-
pontjának (interakciós
p
=0,036, illetve
p
=0,0006), valamint
az összhalálozásnak (interakciós
p
=0,066, illetve
p
=0,052)
az elemzésekor szignifikáns interakciót észleltek a cTTR
és a dabigatran mindkét adagja (110 mg, illetve 150 mg)
között, szemben a warfarinnal (alacsony cTTR-értékek mel-
lett az események aránya csökkent, nagyobb cTTR-értékek
esetében pedig hasonlónak bizonyult).
Következtetések
A napi kétszeri 150 mg dabigatran elônyösnek mutatko-
zott a stroke és a koponyaûri vérzés elôfordulásának mér-
séklésében, míg a napi kétszeri 110 mg dabigatran esetében
a nagy és intracranialis vérzés, valamint a stroke tekinte-
tében igazolódott hasonló kedvezô hatás a warfarinhoz
képest, függetlenül az adott központ által biztosított INR-
kontroll minôségétôl.
Az összes vaszkuláris eseményt, a nem haemorrhagiás
eseményeket és a mortalitást tekintve a dabigatran
elônyösebbnek mutatkozott azokban az intézményekben,
ahol az INR-kontroll nem volt kielégítô, mint ott, ahol az
INR-kontroll megfelelô volt. Az eredmények összességé-
ben azt jelzik, hogy a helyi gondozási standardok befolyá-
solják az új kezelési alternatíváktól várható terápiás elôny
mértékét.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Wallentin L, et. al. Efficacy and safety of dabigatran com-
pared with warfarin at different levels of international
normalised ratio control for stroke prevention in atrialfibril-
lation: an analysis of the RE-LY trial.
Lancet.
DOI:10.1016/
S0140-6736(10)61194-4
N. Roskell, G. Lip, H. Noack, A. Clemens, J. Plumb
Stroke-prevenció pitvarfibrillációban
Hálózati metaanalízis és a dabigatran-etexiláttal
történô indirekt összehasonlítás
A pitvarfibrilláció az egyik vezetô halálok ischaemiás
stroke és szisztémás embólia kapcsán. Pitvarfibrillációban
szenvedô betegek esetében a stroke mortalitása és mor-
biditása nagyobb, és a kezelés is több pénzt emészt fel,
mint a pitvarfibrilláció nélküli esetekben. Mindezek miatt a
K-vitamin-antagonistákkal végzett tartós alvadásgátló terá-
pia a pitvarfibrillációban szenvedô betegek kezelésének egyik
sarokköve. A K-vitamin-antagonisták széles körû interakciói
(ételekkel, egyéb gyógyszerekkel) miatt azonban gyakori
dóziskorrekcióra van szükség ahhoz, hogy az INR-érték a 2,0
és 3,0 közötti tartományban maradjon. A kívánatosnál kisebb
INR-értékek mellett ugyanis megnô az ischaemiás stroke
kialakulásának valószínûsége, míg a 3,0 feletti értékek a
potenciálisan akár rokkantságot okozó nagy vérzések veszé-
lyét fokozzák. A K-vitamin-antagonista kezelés korlátai beha-
tárolják a rendelhetôségi kört, ezért a K-vitamin-antagonista
kezelésre szoruló, pitvarfibrillációban szenvedô betegek
jelentôs része csak aszpirin, aszpirin+clopidogrel kombináció
adásában részesül, vagy éppen semmilyen stroke-profilaxist
nem kap. Az aszpirin kevésbé alkalmas az ischaemiás stroke
megelôzésére, mint a K-vitamin-antagonisták, ezért csak
olyan esetekben javallt alkalmazása, amikor kis kockázat áll
fenn stroke kialakulására, illetve a K-vitamin-antagonisták
valamilyen okból kontraindikáltak.
A dabigatran-etexilát egy naponta kétszer 110 vagy 150
mg-os dózisban adott K-vitamin-antagonista, melynek alkal-
mazása kapcsán nem szükséges szorosan monitorozni a vér-
alvadási paramétereket. A III. fázisú RE-LY vizsgálat szerint
a dabigatrannal kezelt, pitvarfibrillációban szenvedô bete-
gek körében ritkábban fordult elô az elsôdleges végpontnak
számító stroke és szisztémás embólia, mint igazított dózisú
warfarin-terápia mellett, és szignifikánsan kisebb volt az
intracranialis vérzések elôfordulása is.
Journal of Thrombosis
and Haemostasis