Basic HTML Version
Betegek és módszerek
Mindazon betegek adatainak retrospektív elemzését
végezték el, akik 2002 júliusa és 2009 februárja között
korábbi sternotomiát követôen kerültek ismételt szívmû
tétre a University of Virginia szívsebészeti klinikáján.
A preoperatív CT-vizsgálat teljesítôképességének megha-
tározásának alapját a radiológiai dokumentáció képezte.
E szerint a betegeket két csoportba osztották: akiknél tör-
tént preoperatív CT-vizsgálat (CT; n=140) és akiknél nem
történt ilyen (NCT; n=233). Kizárási kritériumnak számított
a szívtranszplantáció, a mûszív beültetése vagy eltávolítása,
illetve a mellkasi aorta aneurysmájának korrekciója vagy
cseréje. Mûtéti halálozásként definiálták, ha a beteg a kór-
házi elbocsátás elôtt, illetve a mûtét után 30 napon belül
elhunyt. Nagy szövôdménynek tekintették a posztoperatív
mortalitást, a stroke-ot, a veseelégtelenséget és az újonnan
szükségessé váló dialízist (összegzett végpont).
Eredmények
Az összes kardiális reoperációra szá-
mított mûtéti halálozás 7,5%-nak adódott.
A CT és NCT csoport lényegében nem
különbözött a betegekkel kapcsolatos
kockázati tényezôk megoszlását illetôen.
Ismételt izolált billentyûmûtétek elôtt
gyakrabban került sor preoperatív képal-
kotóvizsgálatokra (CT=70%
vs.
NCT=55,8%;
p
=0,01), míg ismételt izolált CABG-
mûtétek kapcsán ritkábban (CT=14,3%
vs.
NCT=22,7%;
p
=0,05). A posztoperatív
veseelégtelenség, a tartós gépi lélegeztetés iránti igény és
a mûtéti mortalitás hasonló volt a két csoportban. Fontos
adat, hogy perioperatív stroke kizárólag az NCT csoport-
ban fordult elô (5,6%
vs.
0%;
p
=0,003). A mûtét közben
fellépô sürgôsségi állapot a perioperatív stroke független
prediktorának bizonyult (esélyhányados [OR, odds ratio]
6,45, 95% CI, 1,15–36,10;
p
=0,03).
Következtetések
Bár a preoperatív CT-vizsgálat nem befolyásolja a mûtéti
halálozást, CT-vizsgálat végzését követôen ritkábban fordul
elô perioperatív stroke azoknál a betegeknél, akik ismételt
szívmûtétre kerülnek. A mûtét elôtti rutin CT-vizsgálat
módot nyújt a kanülálás helyének optimális megválasztá-
sára és az érlefogási stratégia megtervezésére, ami minimá-
lisra csökkenti a késôbbi stroke esélyét. Mindezek alapján
javasolható, hogy kardiális reoperáció elôtt kerüljön sor
CT-vizsgálat végzésére.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
LaPar D, et al. Preoperative computed tomography is
associated with lower risk of perioperative stroke in
reoperative cardiac surgery.
Interact Cardiovasc Thorac
Surg.
doi:10.1510/icvts.2010.265165
T. Ogata, M. Yasaka, Y. Wakugawa, K. Yasumori, T. Kitazono,
Y. Okada
A nyakiverôér-szûkület kezelésének
eredményei japán betegek körében
A carotis endarterectomia az ischaemiás stroke
megelôzésében
A nyaki verôér nagyfokú szûkülete esetén a carotis
endarterectomia (CEA) igazoltan eredményes az ischaemiás
stroke megelôzésében. Az irányelvek jelentôs része CEA
végzését javasolja akkor, ha a 70%-nál nagyobb mértékû
szûkület tüneteket okoz, vagy egy tünetmentes betegnél
legalább 60%-os stenosis áll fenn. Egy beszámoló szerint a
CEA a belgyógyászati kezelésnél eredményesebben csök-
kenti a késôbbi stroke kockázatát akkor, ha
a nyaki verôér közepes fokban beszûkült
(50–79%-os stenosis). A véletlen besoro-
lásos vizsgálatok némelyikében ugyan-
akkor kizárási kritériumnak számított a
nagy mûtéti kockázat (szív- és érrendszeri
szövôdmények, pitvarfibrilláció fennállá-
sa, idôs kor stb.). Ennek eredményeként
a súlyos stenosisban szenvedô betegek
jelentôs hányada CEA helyett belgyógyá-
szati terápiában részesül a sebészeti ellen-
javallat okán. Az utóbbi idôben egyre
nagyobb hangsúlyt kapnak a betegek ellá-
tásában a belgyógyászati beavatkozások, köztük a kockázati
tényezôk lehetôség szerinti kiiktatása.
Jól ismert tény, hogy a carotis stenosis belgyógyászati
kezelése mellett a tüneteket mutató betegeknél gyakrabban
jelentkezik ismétlôdô stroke, mint tünetmentes társaiknál.
Ennek ellenére kevesen foglalkoztak a belgyógyászatilag
kezelt szûkületek kimenetelével, illetve azzal, hogy tünetek-
kel kísért esetekben fokozott-e a jövôbeni neurológiai ese-
mények valószínûsége, szemben a tünetmentes esetekkel.
Japán szerzôk azt a hipotézisüket tesztelték, hogy a tüne-
teket okozó carotis stenosis belgyógyászati kezelése esetén
gyakrabban jelentkezik újabb stroke, mint a hasonló terá
piában részesülô, de tünetmentes betegeknél.
Betegek és módszerek
Olyan betegeket válogattak be 1994 júliusa és 2005 szep-
tembere között, akiknél az ultrahangvizsgálat a nyaki
verôér jelentôs fokú szûkületét igazolta, melynek nyomán
további kivizsgálás indult. A stenosis mértékét digitális
szubtrakciós angiográfiával (DSA) határozták meg. Az így
kapott adatok alapján döntöttek a CEA és a belgyógyászati
kezelés között. A North American Symptomatic Carotid
Endarterectomy Trial ajánlása szerint a CEA erôsen java-
solt olyan esetekben, amikor egy tünetmentes betegnél
8
◊
Stroke
Mozaik
|
CEA a stroke-prevencióban
|
CT-vizsgálat
végzését követôen
ritkábban fordul elô
perioperatív stroke
azoknál a betegek
nél, akik ismételt
szívmûtétre kerülnek.
Internal Medicine