Basic HTML Version
| 2008/1 |
április
◊
5
|
A glaucoma-ellenes gyógyszerek vaszkuláris hatásai
Rolle T, Tofani F, Brogliatti B, Grignolo FM
A 2%-os dorzolamid és a dorzola-
mid/timolol fix kombináció hatása
a retina és a papilla vérátáramlására
nyitott zugú glaucomában
A glaucoma-ellenes gyógyszerek vaszkuláris hatásai
A glaucoma legelfogadottabb és legalaposabban tanulmá-
nyozott kockázati tényezôje a fokozott szembelnyomás
(IOP), azonban a glaucomás károsodások progressziója csök-
kentett IOP, illetve normotenziós glaucoma (NTG) esetében
egyéb kockázati tényezôk fennállására utal. Feltételezték,
hogy az ischaemia jelentôs szerepet játszik a
primer nyitott zugú glaucoma (POAG)
patogenezisében. A primer nyitott zugú,
illetve normotenziós glaucoma esetében a
papilla és a retina perfúziója krónikusan
csökkent.
A vaszkuláris tényezôk növekvô jelen-
tôsége miatt fontos, hogy megvizsgáljuk
a glaucoma-ellenes gyógyszereknek az
erekre gyakorolt hatását. A glaucomás
betegek szemnyomásának csökkentésére
kezdeti kezelésként a leggyakrabban a
béta-blokkolókat adják. A timolol hatása a
szem véráramlására ellentmondásos.
A timolollal kezelt betegek csaknem fele kombinált kezelést
igényel a megfelelô szemnyomáscsökkentés, illetve a glauco-
más károsodások elkerülése érdekében. A kombinációs keze-
lés során az egyik leggyakrabban használt hatóanyag a dorzo-
lamid, amely a processus ciliarisokban található karboanhid-
ráz-II és -IV izoenzimek gátlásán keresztül csökkenti a csar-
nokvíz termelését és így a szemnyomást. A dorzolamid javít-
hatja a retinalis és peripapillaris keringési viszonyokat, mivel
helyileg metabolikus acidosist képes indukálni, ami az arterio-
lák pericytáinak következményes ellazulásához vezet. Hatása
a szem véráramlására eltérô; a legtöbb vizsgálati módszerrel a
hemodinamikai paraméterek javulását mutatták ki.
A jelen vizsgálat célja a 2%-os dorzolamidnak, a 0,5%-os
timolol-maleátnak és a kettô fix kombinációjának (D/T) a
szemnyomásra, valamint a retina és a papilla vérátáramlásá-
ra gyakorolt hatásának összehasonlítása volt nyitott zugú
glaucomában.
A randomizált, nyílt, összehasonlító vizsgálatban 28, lega-
lább hat hónapig
b
-blokkoló kezelésben részesült beteg vett
részt (11 férfi, 17 nô, átlagéletkoruk 58,31±5,12 év), akiknél
kezdôdô vagy enyhe glaucomás látótérkárosodás állt fenn,
és akiknek szemnyomása az utolsó cseppentés után 12 órá-
val 18 és 22 Hgmm között volt. A beválasztáskor (T0) Gold-
mann-applanációval meghatározták az IOP-t, megmérték a
vérnyomást (RR) és a pulzusszámot, meghatározták a szem
diasztolés perfúziós nyomását (ODPP = arteriás vérnyomás
– IOP), valamint a papilla, a peripapillaris retina és a neuro-
retinalis perem vérátáramlását (pásztázó lézeres Doppler-
áramlásméréssel) 12 órával az esti cseppentés után (8 és 10
óra között). A négyhetes kimosási periódus után az összes
mérést újból elvégezték (T1), majd a betegeket véletlensze-
rûen két, 14 fôs csoportba sorolták. Az I. csoport naponta
háromszor kapott 2%-os dorzolamidot, a II. csoport napi két-
szer 0,5%-os timololt monoterápiában, négy héten át. Ezután
minden mérést újra elvégeztek (T2), és az összes beteg négy
héten át dorzolamid/timolol fix kombinációs kezelésben
részesült. A vizsgálat a mérések megismétlésével zárult (T3).
Kiinduláskor (T0) a varianciaanalízis nem mutatott különb-
séget a két csoport között az IOP, az RR, a pulzusszám, az
ODPP és a vérátáramlás vonatkozásában.
A szemnyomás mindkét csoportban szigni-
fikánsan nôtt a kimosási periódus végére,
azaz T0 és T1 között (
p
<0,0001); szignifikán-
san csökkent a dorzolamid-, illetve timolol
monoterápia hatására T1 és T2 között, a
csökkenés a dorzolamiddal kezelt (I.) cso-
portban –12,03% (
p
<0,05), a timolollal kezelt
(II.) csoportban –13,7% volt (
p
<0,001).
Ugyancsak szignifikáns csökkenés mutatko-
zott a kimosási periódus, valamint a vizsgá-
lat vége, azaz T1 és T3 között (dorzolamid-
csoport: –21,24%,
p
<0,0001, timolol-csoport:
–21,25%,
p
<0,001). Ugyancsak szignifikáns
volt a csökkenés a monoterápia után a kom-
binált kezelés adására (T2 és T3 között, az I. csoportban –10,6%,
p
<0,001, a II. csoportban –8,8%,
p
<0,001).
T1 és T3 között a peremterület vérátáramlása szignifikánsan
nôtt a dorzolamid monoterápiás (I.) csoportban (+30,03%,
p
<0,05), illetve az összes beteg tekintetében (+17,99%,
p
<0,05) a
kombinált kezelésre történt áttérés után. Ez arra utal, hogy a
dorzolamid potenciálisan kedvezô hemodinamikai hatása
fennmaradhatott, és ezt erôsíthette a hozzáadott timolol által
kiváltott további szemnyomáscsökkenés.
T1 és T3 között a szerzôk az ODPP szignifikáns növekedé-
sét figyelték meg az I. csoport (+7,24%,
p
<0,05), a II. csoport
(+6,08%,
p
<0,05), illetve az összes beteg vonatkozásában
(+8,43%,
p
<0,01).
Összegezve, a dorzolamid/timolol fix kombináció szigni-
fikánsan fokozta a neuroretinalis perem vérátáramlását, egy-
szerre mutatott szemnyomáscsökkentô és kedvezô hemodi-
namikai hatást primer glaucomában.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Rolle T, Tofani F, Brogliatti B, Grignolo FM. The effects of dor-
zolamide 2% and dorzolamide/timolol fixed combination on
retinal and optic nerve head blood flow in primary open-angle
glaucoma patients.
Eye
advance online publication, 18 January
2008; doi:10.1038/sj.eye.6703071 2008;1–8
Eye
Primer glaucomá-
ban a dorzolamid/
timolol fix kombiná-
ció az IOP csökken-
tésén túl jelentôsen
fokozta a neuroreti-
nalis perem
vérátáramlását is.