Basic HTML Version
16
◊
Onkológiai
Mozaik
|
get, akik közül 21 beteg adatait lehetett értékelni (medián
életkor 64 [47–82] év, medián ECOG 1 [0–2]). Az MSKCC
kritériumok alapján 16 betegnél közepes kockázat állt
fenn. A sunitinib dózisa 3 betegnél napi 25 mg, 8 betegnél
37,5 mg, 9 betegnél 50 mg volt (a 4/2 protokollt használ-
ták). A ciklusszám medián értékben 9 (1–18) volt. Ebben
a betegcsoportban a számított PFS 15 hónapnak, az OS 29
hónapnak adódott. Egy betegnél értek el teljes remissziót,
10 betegnél részleges remissziót, míg 5 betegnél stabil
betegséget. A melléktünetek többsége azonos volt a más
vizsgálatokban tapasztaltakkal.
Néhány esetben azonban nagyobb lehetett a gyakoriság:
hányinger, hányás, hypertonia, szívelégtelenség. Az 50
mg-mal kezelt betegek felénél csökkentették a dózist. A 21
beteg közül 7-nél hagyták abba a kezelést a melléktüne-
tek miatt. Összességben: hemodializált betegeknél alkal-
mazható a sunitinib-kezelés. Elôfordulhat, hogy a dózis
módosítására lesz szükség. A válaszarány, valamint a túl-
élési adatok nem különböztek a normális vesefunkcióval
rendelkezô betegekétôl.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Casper J. Efficacy and safety of sunitinib in patients with
metastatic renal cell carcinoma on hemodialysis.
JCO
2011;29, ASCO abstr 4646.
Thodima VJ, et al
A metasztatikus veserák sunitinibre
adott válaszának molekuláris osztá-
lyozása génexpressziós profillal
Predikció Affimetrixszel
Randomizált fázis III vizsgálatban a sunitinib közel
50%-os objektív válaszarányt ért el és javította a progres�-
sziómentes túlélést az interferonnal szemben. Molekuláris
markerek segítségével javítani lehetne
a várható válasz elôrejelzését, és jobban
meg lehetne érteni a rezisztencia mecha-
nizmusát. Negyvenhárom, sunitinibbel
kezelt világossejtes veserák expressziós
profilját készítették el. A betegeknél
a progressziómentes túlélés 10 (6,6–11,9)
hónap, a medián OS 23 (14–49) hónap volt.
Tizenegy betegnél értek el teljes vagy részleges választ,
32-nél stabilizálódott vagy progrediált a betegség. A mole-
kuláris profil meghatározásához Affimetrix microarrayt
használtak. A CR+PR és a SD+PD csoportot összeha-
sonlítva 414, különbözôen expresszálódott gént találtak.
Szelekciós algoritmus alkalmazásával a gének különbözô
nagyságú csoportjait különítették el. Tesztesetek segít
ségével 20 génbôl álló profilt azonosítottak, amely 65%-os
pontossággal jelezte a klinikai választ. A legnagyobb vál-
tozást az AMFR mutatta (sunitinibre érzékeny betegeknél
csökkent expresszió). Ez a két HIF-1
a
(IGFB3 és VCP)
szabályozó gén kapcsolatot mutatott az angiogenezissel és
a sejtmotilitással.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Thodima VJ, et al. Molecular classification of sunitinib
response in metastatic renal cell carcinoma patients by gene
expression profiling.
JCO
2011;29, ASCO abstr 4556.
Schutz FAB, et al
Elôrejelzi-e a genetikai polimorfiz-
mus a lokális veserák kiújulását?
SNP-k és terápia
A kritikus jelutakon elôforduló génpolimorfizmusok hoz-
zájárulhatnak a lokális veserák kiújulásához. Olyan 425
betegbôl izoláltak DNS-t, akik esetében minden klinikai
alap- és prospektív érték rendelkezésre állt. Sequenomot
használtak, és a genotipizálást olyan géneknél végezték
el, amelyek érintettek a veserákok patogenezisében, az
angiogenezisben, a metabolizmusban és az immunválasz
szabályozásában (VHL, HIF-1, HIF-2, VEGF, VEGF-2, CAIX,
mTOR, PI3K, CTLA4, PD1, B7H1). Az elsôdleges végpont
a kiújulásig eltelt idô (RFI, recurrence free interval). Cox-féle
arányos kockázati modell segítségével értékelték és azo-
nosították az RFI-hez köthetô egyes nukleotid polimorfiz-
musokat (SNP). A betegeket medián értékben 49,1 hónapon
keresztül követték nyomon. Az RFI-vel kapcsolatos klini-
kai tényezôk: életkor (a diagnózis idôpontjában), stádium,
Fuhrman-grade, általános állapot és tumor nagysága. Három
olyan SNP-t találtak két génben, amelyek szoros kapcsolatot
mutattak az RFI-vel: a HIF2A-ban (2 SNP) és az ABCB1-
ben (1 SNP). Ezen SNP-k prognosztikai
képessége a klinikai paraméterek szerinti
korrekciót követôen is megmaradt. A leg-
nagyobb kiújulási kockázatot a multidrog
rezisztenciát okozó P-glikoproteint kódoló
ABCB1 gén jelezte. Összességében: ez volt
az elsô olyan vizsgálat, amely a lokális
RCC kiújulásával kapcsolatba hozható csí-
rasejtes génváltozatokkal foglalkozott. Független populá
ción validálják az eredményeket.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Schutz FAB, et al. Do genetic polymorphisms predict risk of
recurrence in patients with localized renal cell carcinoma?
Results from a cohort study.
JCO
2011;29, ASCO abstr 4506.
Predikció Affimetrixszel
|
Journal of Clinical Oncology
Journal of Clinical Oncology
A molekuláris profil
alkalmas a terápiás
érzékenység
jelzésére.