Page 7 - Onkológiai Mozaik 2

Page 7 - Onkológiai Mozaik 2

Basic HTML Version

|
Crizotinib és ALK+ tüdôrák
elôzmény, agyi metasztázis jelenléte, elôzôleg adott keze-
lések száma és típusa tekintetében hasonlóak voltak). Az
ALK+ betegeket a kezelési „vonal” szerint is vizsgálták. A 2.
vagy 3. vonalban crizotinibbel kezelt betegeknél a túlélés
szignifikánsan hosszabb volt, mint az ALK+ kontrolloknál:
az 1. évben az OS 71%
vs.
46%, a 2. évben 61%
vs.
9%. A 123
ALK– kontrollszemély csoportjában a második vonalban az
1 éves OS 49%, a 2 éves OS 33% volt. Összegezve: az ALK+
NSCLC-betegeknél a crizotinib-kezelés hosszabb OS-sel járt,
mint a crizotinibbel nem kezelt kontrollcsoportban. A vizs-
gálat megerôsíti, hogy a crizotinib új kezelési standardot
jelent ALK+ NSCLC-ben.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Shaw AT. Impact of crizotinib on survival of patients with
advanced ALK-positive NSCLC compared with historical
controls.
JCO
2011;29, ASCO abstr 7507.
Crinó L, et al.
A crizotinib hatása elôrehaladott,
ALK-pozitív nem kissejtes
tüdôrákra, kezdeti fázis
II eredmények (PROFIL 1005)
Crizotinib és ALK+ tüdôrák
Az ALK gén a daganat kialakulásának hajtóereje az
NSCLC-betegek egy csoportjában. A crizotinib hatékony,
szelektív, ATP-kompetitív, kis molekulasúlyú ALK-gátló.
Az elôzetes vizsgálatok szerint ALK-pozitív esetekben
crizotinibbel jó válaszarány érhetô el. E vizsgálatba 12
ország 57 helyérôl vontak be ALK-átrendezôdést muta-
tó elôrehaladott/metasztatikus betegségben szenvedôket
(centralizált FISH-teszttel igazolt), akiknél egy vagy több
kemoterápia után progresszió jelentkezett (beleértve az
agyi metasztázis miatt kezelteket is). A crizotinibet naponta
kétszer 250 mg-os dózisban, folyamatosan adták 3 hetes
ciklusokban. A válaszarányt, a biztonsá-
got és a beteg által jelentett kimeneteleket
(PRO, patient reported outcomes) elemez-
ték. Jelenleg 136 beteget értékelnek a biz-
tonság, 109 beteget a PRO és 79 beteget
a tumorválasz alapján. A medián életkor
52 év; a daganatok 94%-a adenocarcinoma;
a betegek 68%-a soha nem dohányzott,
53%-uk nô; a résztvevôk 93%-a részesült
két vagy több (1–11) kemoterápiában. A betegek átlagosan
9 hét kezelést kaptak (1–13 ciklust kezdtek el), és 88%-uk
„maradt” a terápián. Nyolcvanhárom százalékban követke-
zett be a tumortérfogat csökkenése (41 betegnél 30%-ot meg-
haladó mértékben) a „waterfall” ábrázolás szerint, a RECIST
szerint objektív progresszió 7 betegnél jelentkezett. A terá-
piához köthetô leggyakoribb mellékhatás a hányinger (46%),
látászavar (45%), hányás (39%) és hasmenés (29%) volt,
zömmel grade 1-2 súlyosságúak. Grade 3-4 súlyosságú
nem kívánt hatás 15%-ban fordult elô. Kilenc beteg halt
meg a vizsgálati periódus alatt feltehetôen a kezelés miatt
(pneumonitis, ismeretlen ok). A betegek értékelése szerint
már két ciklus után csökkent a fájdalom, a köhögés, a nehéz-
légzés és a fáradtság, és csak a székrekedés súlyosbodott.
Az életminôség összességében nem romlott. A crizotinibet
biztonságos és jól tolerálható szernek találták, klinikailag
jelentôs tumorellenes hatással.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Crinó L, et al. Initial phase II results with crizotinib in advanced
ALK-positive non-small cell lung cancer (NSCLC): PROFILE
1005.
JCO
2011;29, ASCO abstr 7514.
Sequist LV, et al
Az EGFR-gátlókkal szemben
rezisztenciát mutató tüdôtumorok
genotípusának és szövettanának
vizsgálata
Rezisztencia és ismételt biopszia
A tüdôrák – és különösen a nem kissejtes tüdôrák –
a daganatokkal kapcsolatos mortalitás vezetôje világszerte.
Az NSCLC általában nem érzékeny a kemoterápiára, míg az
SCLC jobban reagál kemoterápiára és besugárzásra is. Az
utóbbi években bizonyítottá vált, hogy az EGFR-mutációt
hordozó NSCLC-k jól válaszolnak az egyben klinikai elônyt
is nyújtó anti-EGFR tirozinkináz-gátló (TKI) szerekre (pl.
erlotinib, gefitinib). Sajnos az elismerésre méltó és elhúzódó
kezdeti válasz ellenére a legtöbb betegnél rezisztencia ala-
kul ki, rendszerint az elsô évben, amely frusztráló a betegre
és a klinikusra nézve egyaránt. A rezisztens tumorokban
általában két további molekuláris változás
következik be: a MET gén amplifikációja
és újabb mutáció az EGFR génben (T790M)
– elôfordulásuk az EGFR-mutációt hordo-
zó tumorokban 20% és 50%.
A vizsgálat során összehasonlították
a kezelés elôtti mintát azzal, amit akkor
vettek, amikor a rezisztencia kialakult.
Utóbbi átlagosan a diagnózistól számít-
va 30 hónappal késôbb történt, 37 esetben olyan betegnél,
akinél az aktiváló EGFR-mutációt hordozó tumor jól rea-
gált gefitinibre vagy erlotinibre (a klinikai válasz medián
idôtartama 14 hónap). A vizsgálathoz genotípus assay-t és
FISH-t használtak. Minden mintában megtalálták a rezisz-
| 2011/2 |
szeptember
7
Journal of Clinical Oncology
Science Translational Medicine
A crizotinib
biztonságos
és jól tolerálható
szer.