Basic HTML Version
8
◊
Onkológiai
Mozaik
|
tencia elôtti mutációt. A T790M-mutáció a tumorok 49%-
ában, a MET-amplifikáció 5%-ban jelent meg. Ugyancsak
5%-ban mutattak ki mutációt a PI3kináz katalitikus alegy-
ségében is (PIK3CA). A leginkább meglepô az volt, hogy öt
tumorban az adenocarcinoma képét SCLC váltotta fel, és
kemoterápiára három ilyen betegnél klinikai hatást értek el.
A tumor progresszióját kapcsolatba hozzák az epithelialis-
mesenchymalis átmenettel, és ez esetben a rezisztencia meg-
szerzésével. Azt nézték, hogy a mutációkat (EGFR, MET,
PIK3CA) nem hordozó, de rezisztenssé vált tumorokban
EMT megfigyelhetô-e, amit 7 esetbôl háromnál tudtak bizo-
nyítani.
Néhány esetben a tumorok „evolúcióját” nyomon kísér-
ve két éven keresztül vettek mintákat. Az egyik beteg 8
hónapos erlotinib-kezelés után vált rezisztenssé, megjelent
a T790M mutáció, amely kimutathatatlanná vált, amikor
a kezelést 10 hónapra leállították. Ekkor az erlotinibet újra
adták, és a beteg ismét reagált. A második betegnél ugyan-
ezt a mutációnyerést és -vesztést találták.
Mindez jelzi, hogy a tumorok genotípusa és fenotípusa
a kezelés szelekciós nyomására változik, ezért a tumorokat
folyamatosan figyelni és értékelni kell ahhoz, hogy a leg-
optimálisabb terápia mellett dönthessünk. (Megjegyzés:
Az ismételt biopsziák hasznosságával nem lehet vitatkozni,
viszont ennek kivitelezése jelentôs terhet ró a betegre és
a kezelôorvosra.)
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Sequist LV, et al. Genotypic and histological evaluation of lung
cancers acquiring resistance to EGFR inhibitors.
Sci Trans Med
2011;3:75ra26.
Frullanti, et al
Több genetikai lókusz
befolyásolja az adenocarcinoma
klinikai stádiumát
Génlókuszok és stádiumok
A tüdôrák legfontosabb prognosztikai tényezôje a klinikai
stádium, ami tükrözi a daganat agresszivitását. A kérdés az
volt, hogy csíravonalbeli eltérések módosíthatják-e a klinikai
stádiumon belüli egyéni különbségeket.
A genomszélességû kapcsolatkeresô vizs-
gálatban (GWAS) 620 901 single nukleotid
polimorfizmust (SNP) használtak, amely-
nek elsô sorozatában 600, a következôben
317 tüdô-adenocarcinoma szerepelt.
A GWAS során 54 valószínûsíthetô SNP-
kapcsolatot találtak az elsô sorozatban,
amelyekbôl hármat azonosítottak a másodikban. A két
sorozat együttes analízise 22, statisztikailag bizonyított kap-
csolódási genetikai variánst igazolt, ami megmagyarázta
a klinikai stádiumban mutatkozó közel 20%-os különbsé-
geket és a teljes túlélésben tapasztalt szignifikáns eltérést
egyaránt. A legerôsebb, statisztikailag támogatott kapcsolat
a mesenchymalis homeobox2 (MEOX2) gén rs10278557 SNP-
jével találták. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a csíravonal-
beli eltérések szerepet játszanak a tüdô adenocarcinomáinak
prognózisában.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Frullanti, et al. Multiple genetic loci modulate adenocarcinoma
clinical staging.
Clin Cancer Res
2011;17:2410–2416.
Brambilla E
A tüdô adenocarcinomájának
újraosztályozása, ennek jelentôsége
a diagnózisban és a terápiában
Egy újabb osztályozás
A klinikai vizsgálatok idáig a fénymikroszkópos leletet
tekintették a tumor-altípusok elkülönítésének eszközéül,
azonban a célzott terápia megjelenése a speciális technikák
és a molekuláris analízisek integrációját igényli. Egyre több-
ször fordul elô, hogy a patológusnak precíz diagnózist kell
mondania kicsiny biopsziás vagy citológiai anyagból, rend-
szerint elôrehaladott stádiumban lévô betegeknél, amikor
a mintavételre csak minimálisan invazív módszerek állnak
rendelkezésre. A javasolt osztályozás (amelynek létrejöt-
tében multidiszciplináris panel vett részt – International
Association for the Study of Lung Cancer, American
Thoracic Society, European Respiratory Society) preinvazív
léziókat (atípusos adenomatosus hyperplasia,
in situ
adeno
carcinoma, AIS, régebben BAC, bronchioloalveolaris car
cinoma), minimálisan invazív adenocarcinomát (lepidic
predominanciájú tumor, <5 mm, >10% invázió) és invazív
adenocarcinomát (lepidic predominancia – elôzôleg nem
mucinózus BAC, acináris, papilláris, mikropapilláris, szo-
lid predominancia) különít el. A fô típusokhoz variánsok
(mucinózus adenocarcinoma lepidic mintázattal – elôzôleg
mucinózus BAC, kolloid adenocarcinoma, foetalis, entericus)
társulnak.
Az új osztályozásnak több innovatív
jelleget tulajdonítanak: (a) a klinikai,
radiológiai, molekuláris és képalkotó jel-
legzetességek integrációja, amely a tüdô
adenocarcinomájának globális újragon-
dolását teszi lehetôvé; (b) diagnosztikai
kritériumot és terminológiát nyújt kis
biopsziák és citológiák számára; (c) ajánlást tesz ugyancsak
kis biopsziás és citológiai minták esetén a diagnosztikai és
Génlókuszok és stádiumok
|
Clinical Cancer Research
Educational Book, ASCO 2011
A csíravonalbeli
eltérések prog-
nosztikai tényezôk
NSCLC-ben.