Basic HTML Version
|
A szûréstôl a palliatív kezelésig
molekuláris algoritmusra; és (d) lehetôséget nyújt a koráb-
ban „kevert típusú adenocarcinoma” eseteinek 85%-ában az
újraosztályozásra.
Az AIS az új ajánlásban felváltja a historikus és gyakran
félreértelmezett bronchioloalveoláris carcinomát. Az AIS
maximális 3 centiméteres nagysága a minta teljes szövettani
értékelését tükrözi.
Az adenocarcinoma szövettani variánsaiban javasolt
változtatásnak három oka van: (a) Az invazív mucinózus
adenocarcinoma (elôzôleg mucinózus BAC) elkülöní-
tése azokon a vizsgálatokon alapszik, amelyek szerint
a mucinózus és korábban nem mucinózus BAC között
jelentôs klinikai, radiológiai, patológiai és genetikai
különbségek vannak, különösen az EGFR- és KRAS-
mutációk gyakoriságában. Míg az EGFR-mutációk fôleg
az utóbbi, a KRAS-mutációk az elôbbi altípusban for-
dulnak elô. (b) A ritka mucinózus cystadenocarcinomát
kolloid adenocarcinomának nevezik, felismerve, hogy e
tumorok inkább a kolloid tumorok spektrumát jelzik. (c)
A világossejtes és pecsétgyûrû carcinoma megszûnt altí-
pusként. E formákat citológiai variációk
nak tekintik, amelyek több szövettani
típusban megjelenhetnek. Továbbá kap-
csolatuk lehet a molekuláris változások-
kal is, például az EML4-ALK mutációt
mutató tumorok nagy része pecsétgyûrû
megjelenésû sejtekbôl áll.
A tüdôrákok közel 70%-ában a diag-
nózis és staging kis biopsziás vagy citológiai mintákból
történik. Ezekben a kissejtes és nem kissejtes jelleg elkülö-
nítése rendszerint nem okoz gondot, azonban a terápiához
szükséges további részletesebb elkülönítés már problémát
jelenthet. Az ajánlás szerint minden nem kissejtes tumort
mutató esetben, amikor a morfológia alapján kizárható
a laphám- vagy adenosquamosus differenciálódás, a diag-
nózist immunhisztokémiával kell megerôsíteni. Amennyire
lehet, csökkenteni kell a „non otherwise specified” megje-
lölést. A TIF-1 (thyroid transcription factor) elfogadott
marker mucintermelô adenocarcinománál, míg a p63 és
a citokeratin 5/6 laphámráknál. A terápia szempontjá-
ból lényeges molekuláris jellemzô adenocarcinománál az
EGFR- és KRAS-genotípus, valamint az EML4-ALK transz-
lokáció kimutatása. Nagysejtes carcinomát kis biopsziás
vagy citológiai anyagból nem szabad diagnosztizálni.
Természetesen a vizsgálatok újabb és újabb molekuláris vál-
tozásokat tárnak fel. Például az FGFR1 fokális amplifikációját
a laphámrákok közel 20%-ában kimutatták, ami terápiás
célpontot jelent. Ugyanígy gyûlnek az adatok az epigenetikai
változásokkal vagy a mikro-RNS-ekkel kapcsolatban.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Brambilla E. The histologic reclassification of adenocarcinoma
of the lung: implications for diagnosis and therapy.
ASCO,
2011 Educational Book, 279.
Kalemkerian GP
Az elmúlt év legjobb klinikai
eredményei tüdôrákban
A szûréstôl a palliatív kezelésig
Az elmúlt évben számos klinikai vizsgálat tanúsította,
hogy csökkenthetô a tüdôrák magas mortalitása. A dohány-
zás betiltása mellett a korai felismerés lehet ebben a legha-
tékonyabb. A National Lung Screening Trial évente legalább
30 doboz cigarettát szívó dohányosok CT- és mellkasi rönt-
genleletét hasonlította össze, és kiderült, hogy a CT-szûrés
20,3%-kal csökkentette a tüdôrák-specifikus halálozást és
6,9%-kal az összmortalitást.
Az adjuváns kemoterápia elônyét mutatta az az NSCLC-re
vonatkozó metaanalízis, amely szerint szignifikánsan javult
azoknak az IB, a II. és III. stádiumban lévô betegeknek az
össztúlélése, akik platinaalapú kemoterápiában részesül-
tek a sebészeti rezekció után, esetenként
sugárterápiával is kiegészítve.
Az elôrehaladott állapotban lévôknél
a molekuláris medicina tett egy újabb
lépést a kis molekulasúlyú ALK-gátló
crizotinibbel, és az EML4-ALK mutá
ciót hordozó betegeknél 57%-os objektív
választ értek el. Ugyancsak elôrehaladott
NSCLC-ben elsô vonalbeli kezelésként nyert megerôsítést
az EGFR-gátlók szerepe több távol-keleti vizsgálatban. Az
IPASS (Iressa Pan-Asia Study) szerint a klinikai adatok nem
elégségesek a betegek elsô vonalbeli anti-EGFR-kezeléshez
történô kiválasztásához, míg az EGFR-mutációk kimutatá-
sa alkalmas erre, ezért anti-EGFR szerek alkalmazásához
meg kell határozni az EGFR-mutációs státust. Randomizált
vizsgálat hívta fel a figyelmet arra, hogy a korai palliatív
ellátás nemcsak az életminôséget javítja, hanem a túlélést is
meghosszabbítja elôrehaladott NSCLC-ben.
Részletesebben az ALK-gátlásról. Soda és munkatársai
2007-ben humán NSCLC-ben azonosítottak a 2-es kromo-
szómán egy inverziót – inv(2)(p21p23) –, amely az EML4 és
ALK gének fúziójához vezetett. Három évvel késôbb Kwak
és munkatársai közölték, hogy a kis molekulasúlyú ALK-
gátló crizotinib közel 60%-os tumorválaszt váltott ki olyan
betegeknél, akik hordozták az EML4-ALK mutációt. Az
ALK transzmembrán tirozin-kináz receptor, mely szerepet
játszik a sejt túlélésében, proliferációjában és migrációjá-
ban. Az EML4-ALK mutáció eredménye olyan aktív fúziós
fehérje, amely az egér fibroblastok malignus transzformá-
cióját idézi elô. Az ALK-inverziókat FISH-sel mutatták ki
az NSCLC-betegek 4%-ánál, a keleti és nyugati betegek
között egyaránt. Többek szerint az ALK-mutációkat hordo-
zók több klinikopatológiai jellegben hasonlóak, úgymint
fiatalabb életkor, szövettanilag olyan adenocarcinoma,
| 2011/2 |
szeptember
◊
9
Educational Book, ASCO 2011
Osztályozási
ajánlás – közelebb
a klinikumhoz.