Basic HTML Version
Hartung H-P, Freedman MS, Polman CH, Edan G, Kappos L,
Miller DH, Montalbán X, Barkhof F, Petkau J, White R,
Sahajpal V, Knappertz V, Beckmann K, Lanius V, Sandbrink R,
Pohl C for the BENEFIT Study Group
Interferon-béta-1b neutralizáló
antitestek 5 évvel a klinikai izolált
szindróma után
Milyen gyakoriak, és van-e hosszú távú
jelentôségük az IFNB-1b-kezelés során kialakuló
neutralizáló ellenanyagoknak?
Az interferon-béta- (IFNB) kezelés kez-
dete után általában 3–18 hónappal kiala-
kuló ellenanyagok csökkenthetik vagy
megszüntethetik a biológiai és a kezelési
hatékonyságot, mivel gátolhatják a recep-
torhoz kötôdést, a receptoraktivációt és az
IFN-indukált génexpressziót. A klinikai
hatásuk azonban ellentmondásos. Jelen
munka a BENEFIT tanulmányban (elsô klinikai törté-
nést követô IFNB-kezelés) részt vevô betegeknél vizsgálta
a neutralizáló ellenanyagok (NAbs) gyakoriságát, dinami-
káját és hosszú távú hatását.
Módszerek
A betegek random módon részesültek az elsô klinikai
eseményt követô 60 napon belül 250
m
g IFNB-1b- vagy pla
cebokezelésben legalább 2 évig, vagy a klinikailag definitív
SM (CDMS) kialakulásáig; ezt követôen további 5 évig fel-
ajánlották az aktív kezelést.
Az ellenanyagokat félévente határozták meg myxovírus
protein A (MxA) indukciós esszével, félévente neuroló-
giai vizsgálat és akár 10 alkalommal MRI is történt. Az
ellenanyagtitert 20 NU/ml felett tartották pozitívnak;
20–100 NU/ml alacsony, 100–400 NU/ml közepes, 400 NU/
ml felett magas titert véleményeztek.
Eredmények
A
z
NA
b
jellemzôi
Ellenanyag-meghatározás 277 esetben történt. Az 5 év
alatt a betegek 33,8%-a legalább egy alkalommal pozitív
volt (15,2% alacsony, 7,2% közepes, 9,4% magas titer). Az
5. év végére azonban a szeropozitív betegek közel kéthar-
mada (60,2%) negatívvá vált, ez döntôen az alacsony titer
esetében fordult elô (85,7%-uk lett szeronegatív). A NAb-
negatív betegek nagyobb arányban terminálták a kezelést
mellékhatások miatt (36,9%
vs.
11,8%). A szeropozitív bete-
gek felében (54,5%) monofázikus volt a titeremelkedés, és
a betegek az 5. év végére szeronegatívak lettek; a betegek
egyharmadában (33%) a pozitivitás perzisztált, és a betegek
12,5%-ában fluktuált a titer. A folyamatosan szeropozitív
betegek esetében is csökkenô titert észleltek a kezelés
elôrehaladtával.
K
linikai
kimenetel
és
NA
b
A szeropozitivitás a titer mértékétôl és dinamikájától
függetlenül nem fokozta egyik klinikai mérés kockázatát
sem (klinikai CDMS-konverzió, klinikai CDMS-konverzióig
eltelt idô, EDSS-progresszió, EDSS-progresszióig eltelt idô,
éves relapszusráta).
MRI
és
NA
b
A szeropozitív betegek körében az új aktív léziók száma
magasabb volt (
p
<0,001), és szintén nagyobb volt a T2-léziós
tömeg változása (
p
<0,001). Ez érvé-
nyes volt a követéses vizsgálatok során
a szeropozitív és szeronegatív periódu-
sok összehasonlításakor is. Az 1. és 3.
évben a gyulladásos aktivitás (halmozás)
is gyakoribb volt a szeropozitív betegek
esetében, de a 4. és 5. évre csökkent, és
már nem különbözött a szeronegatívoktól.
A CDMS-konverzió kockázata fokozott
volt a szeropozitívakban, de csak akkor, ha a konverziót az
MRI mérések definiálták.
Megbeszélés
A klinikai hosszú távú kimenetelre (legalább 5 év) a neutra-
lizáló ellenanyagoknak nem volt hatása. Megelôzô tanulmá-
nyok egy része (pl. a dán regiszter adatai) a szeropozitív bete-
gek körében magasabb relapszusrátát jelzett; a jelen BENEFIT
tanulmányban azonban a relapszusráta a tanulmány jellege
miatt jóval alacsonyabb volt, ez befolyásolhatta az értékelést,
illetve a dán regiszterben mindhárom IFNB preparátum ada-
tai szerepelnek. A legnagyobb randomizált IFNB-1b tanul-
mány, ahol 1775 beteget kezeltek 3,5 évig, csak a kétszeres
dózis (500
m
g) esetén mutatott összefüggést a relapszusráta
emelkedésével, és csak a magas titer periódusokban. Két
további tanulmány nem jelzett kapcsolatot a NAb jelenléte
és a klinikai rosszabbodás között közel 10000 betegben.
Az ötéves ellenanyagválasz követése a komplexitást jelzi:
a titerek betegenként különböznek, magas titer kb. 10%-ban
fordul elô, és a többségnél a titer alacsony és átmeneti.
A klinikaival szemben az MRI-változások összefüggést
mutattak a titerrel: gyakoribb volt a halmozás, az új léziókkal
jellemzett CDMS-konverzióra fokozott volt a kockázat (a
klinikailag definiált konverziótól eltérôen, amiben nem volt
különbség). A klinikai és MRI diszkrepanciáért felelôs lehet
az aszimptómás léziók detektálása, a szerokonverzió, a NAb
biológiájának változása (pl. a kötôdés vagy az IgG alosz-
tályok), és az sem zárható ki, hogy a NAb szeropozitivitásra
hajlamos betegek betegségének biológiai jellege más. Ez
utóbbira utalhat, hogy a NAb bioaktivitás mérése elôre jelez-
heti a terápiás választ alacsony titer esetén is.
10
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
IFNB-kezelés során kialakuló NAb jelentősége
|
Neurology
A NAbs hosszú
távon nem jár
klinikai
romlással.