Basic HTML Version
nincs adat).
Az IRIS tünetei esetén a betegek döntô része
(n=22) kapott szteroidot, vagy lökésként, vagy tartós formá-
ban 2–6 hét alatt leépítve. A kezeletlen csoporthoz viszonyít-
va (n=15) az EDSS javult (
p
<0,05).
K
imenetel
A prognózis a korai PML-IRIS esetekben rosszabb volt, mint
a késôi formában (EDSS 8,7±0,3
vs.
7,1±0,6,
p
<0,05). A mortali-
tásban nem volt lényeges különbség (29±11% és 22±9%).
Megbeszélés
Valamennyi PML-betegben kialakult IRIS, ami azzal függhet
össze, hogy a T-sejt-funkció nem szupprimált. A korai PML-
IRIS esetében már a natalizumab felfüggesztése elôtt zajlik
gyulladás (halmozó lézió), korábban kialakulnak a tünetek (3
hét), rosszabb a kimenetel, és valamivel gyakoribb a halálozás.
A késôi IRIS esetében a tünetek jelentkezése átlagosan 4,5
héttel a kezelés után jelentkezik. Ez arra utal, hogy a két forma
patofiziológiája különbözik, a korai formában a vér-agy gát
zavara lehet a háttérben.
(A szerk. megjegyzése: az egyik magyar
esetben nem halmozó lézióban is jelen voltak T-sejtek, pedig a mostani
definíció szerint ez késôi PML-IRIS formának felel meg.)
PLEX/IA
nélkül a központi idegrendszer immunválasza kb. 3 hónap
alatt áll helyre: kezelés nélkül 82 nap, 3 PLEX kezeléssel 15
nap alatt következik be az integrin molekulák deszaturációja
(<50%), amikor a natalizumab-koncentráció 1
m
g/ml alá esik.
Az IRIS átlagosan EDSS 3,1 pontszámromlást okoz. A korai
szteroidkezelés nem befolyásolta a kimenetelt
(a szerk. meg
jegyzése: valószínûleg csak lökés volt),
míg az IRIS kezdetén alkal-
mazott szteroid kedvezôen befolyásolta az EDSS pontszámot
a nem kezeltekhez viszonyítva.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Tan IL, et al. Immune reconstitution inflammatory syndrome in
natalizumab-associated PML.
Neurology
2011;77:1061–1067.
Aly L, Yousef S, Schippling S, Jelcic I, Breiden P, Matschke J,
Schulz R, Bofill-Mas S, Jones L, Demina V, Linnebank M, Ogg G,
Girones R, Weber T, Sospedra M, Martin R
JCV-specifikus CD4
+
lymphocyták
centrális szerepe a progresszív
multifokális leukoencephalopathia/
gyulladásos immunrekonstitúciós
szindrómában
A PML és IRIS léziókban észlelt immunválasz mi
ellen irányul?
Jelen tanulmány elsôként vizsgálta, hogy a PML és IRIS
(lásd elôzô referátum)
esetén az immunválasz mi ellen irányul.
Anyag és módszer
A részletes immunológiai vizsgálatba két, natalizumabbal
kezelt PML-beteget, kontrollként pedig egy HIV-
asszociált PML-beteg agybiopsziás mintáját, két öröklôdô
immundeficienciához társuló PML-beteg liquorát, egy 50
éves neuroszifiliszes beteg liquorát és egy 32 éves RR
SM-beteg liquorát vonták be. Kiterjedt immunológiai mód-
szereket alkalmaztak a vírusspecifikus és mielinspecifikus
T-sejt-válasz vizsgálatára (MHC II analízis, proliferáció,
citokinmérések, T-sejt-klónok, T-sejt-receptor analízis, jelát-
viteli molekulák expressziója, ellenanyagmérés, HLA-vírus
protein tetramer festések).
Eredmények
A 41 és 43 éves betegnél 28 és 40 hét kezelés után jelentke-
zett PML, melyet plazmacserével kezeltek. Az egyik beteg-
nél a liquor vírus-DNS-vizsgálata azonnal jelezte a betegsé-
get, a másik betegnél csak a harmadik minta jelzett 12 kópiát
(a szerk. megjegyzése: ami kérdéses, mivel 10 kópia a határ),
sôt
az agybiopszia immunhisztokémiája is negatív volt, és az
in
situ
hibridizáció a vírus-DNS-re sem adott egyértelmû pozi-
tivitást. A szerzôk azonban PML-nek tartották, tekintettel
a liquor kifejezett antivirális ellenanyag-titerére a szérumé-
val szemben.
Az agyból izolált T-sejtek poliklonális stimulálása a CD4
+
sejtek expanzióját favorizálta, ezért a továbbiakban erre kon-
centráltak: a specifikus, rekombináns vírus capsid proteinre
az agyi T-sejtek erôsen proliferáltak, míg a liquorból izolált
sejtek gyengén, a vér mononukleáris sejtjei pedig egyáltalán
nem reagáltak. A poliklonális stimulus alapján az agyból
izolált CD4
+
T-sejtek 46%-a Th1, 32,7%-a bifunkcionális
Th1-2 sejt volt; Th17 fenotípust nem észleltek. Hasonló
fenotípusarányt észleltek a másik PML agybiopszia eseté-
ben és a liquorban is.
Majd a teljes vírusproteint magába foglaló, egymást
átfedô, 204víruspeptidet szintetizáltak, és azagybiopsziából
izolált T-sejtek válaszát vizsgálták: 11 peptid ellen észleltek
választ, a legerôsebbet a VP1 protein 6 peptidjével szem-
ben. A legerôsebb választ kiváltó peptid (VP1
34
) két olyan
epitópot tartalmaz, amit a HLA-A*02:01 prezentál CD8
+
T-sejteknek. Tetramerekkel (ami a HLA-t és az epitópot
tartalmazza, és ezt ismeri fel a T-sejt-receptor) meghatá-
rozták az infiltráló CD8
+
T-sejtek között a specifikus sejtek
arányát, mely 0,6–0,8% volt. A másik beteg esetében a JCV-
specifikus CD4
+
T-sejt-válaszban (VP1/VLP) a DRB1*15:01/
B5*01:01 játszott szerepet. Mindez arra utal, hogy a CD4
+
és a CD8
+
T-sejt-válasz ugyanarra az immundomináns
epitópra fokuszál (VP1
34
), HLA I és II prezentálásában.
A vírusspecifikus válasszal egyidejû mielinellenes T-sejt-
választ nem észleltek.
Mivel a Th1 és Th2 válasz kizárólagos, és különbözô jel-
átviteli útvonalakon zajlik, meglepô volt a bifunkcionális
Th1-2 fenotípus. Ezért 11 VP1/VLP-specifikus T-sejt-klónt
generáltak az agyi T-sejtekbôl, többszörös restimulációval.
12
◊
Sclerosis multiplex M
ozaik
|
Az IRIS hatása a JC-vírusra
|
Brain