Basic HTML Version
|
SM-betegek másodikvonalbeli kezelése
figyelt hatása a fehérje poszttranszlációs módosulásokra,
illetve a felsô légúti infekciókra szintén magyarázatul szol-
gálhat. A dohányzás, valamint egyéb környezeti tényezôk
és az SM kapcsolatának végsô tisztázásához további vizs-
gálatok szükségesek.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Adam E. Handel, et al. Smoking and Multiple Sclerosis:
An Updated Meta-Analysis.
PLoS One
2011;6(1):e16149.
Castillo-Trivino T, Mowry EM, Gajofatto A, Chabas D,
Crabtree-Hartmann E, Cree BA, Goodin DS, Green AI,
Okuda DT, Pelletier D, Zamvil SS, Vittinghoff E, Waubant E
„Áttörô
„
sclerosis multiplexes
betegek kezelésének váltása
másodvonalbeli terápiára
Hatékony-e az „áttörô
„
sclerosis multiplexes
betegek esetén a natalizumab vagy az immunszupp
resszáns kezelésre váltás?
Az immunmoduláns (DMT) terápia ellenére jelentkezô
relapszusok esetén az irodalom az „áttörô” sclerosis
multiplex terminológiát használja. Ilyen esetekben az
immunmoduláns kezelést (interferon, glatiramer acetát)
immunszuppresszáns terápiára válthatjuk: natalizumab,
cyclophosphamid (CP), mitoxantron (MITOX), methotrexat
(MTX), mycophenolate mofetil (MM). Jelen vizsgálat célja
az volt, hogy objektíven vizsgálják, mennyire hatékonyak e
másodvonalbeli terápiák az „áttörô” SM esetében.
Módszerek
A Californiai Egyetem San Francisco-i MS Center 993
betegét vizsgálták 2005 és 2008 novembere között. Egy neu-
rológus vizsgálta a relapszáló-remittáló (RR) és relapszáló
szekunder progresszív (SP) SM-betegeket,
és javasolta a másodvonalbeli kezelésre
történô áttérést az olyan áttörô betegek
esetén, akiket legalább fél éve elsô vonal-
beli terápiával kezeltek. A betegeket három
csoportba osztották: (i) natalizumabra vál-
tott, (ii) immunszuppresszáns kezelésre áttért, és (iii) nem
tért át egyéb kezelésre, mert a mellékhatásait nem vállalta.
Az immunszuppresszáns kezelésben részesülô betegek ada-
tait 2002 óta regisztrálták (CP: 8, MITOX: 5, MM: 6, MTX: 3
beteg).
Eredmények
95 beteg adatait elemezték: az elsô csoportban 60 beteg
volt, aki natalizumabra váltott; a második csoportban 22
beteg, akik immunszuppresszáns kezelésben részesültek;
a harmadik csoportban 13 beteg, aki nem váltott kezelést,
bár áttörô beteg volt. A vizsgálatban 60 beteg több elsô
vonalbeli kezelésben is részesült, míg 35 beteg csak egy
elsô vonalas kezelést kapott (Avonex: 63 beteg, Rebif: 40,
Betaseron: 28, Copaxone: 43).
A váltás elôtti idôszakban a három csoport relapszus
rátája azonos volt. A váltás után a relapszusráta csök-
kent: a natalizumab-csoportban 70% (
p
<0,001), az immun
szuppresszáns csoportban 77% (
p
<0,001) volt a csökkenés,
míg a nem váltó csoportban nem észleltek javulást (6%,
p
=0,87). A relapszusmentesség a natalizumab-csoportban
74,2%, az immunszuppresszáns csoportban 50%, a nem
váltó csoportban 53,8% volt. Az adatokat az RRSM alcso-
portban külön vizsgálva, a relapszusráta csökkenése 60%
volt a natalizumab, 78% az immunszuppresszáns, és 14%
a nem váltó csoportban. Ha a nem váltókkal hasonlí-
tották össze, a natalizumab-csoportban a relapszusráta
csökkenése 54%, míg az immunszuppresszáns csoport-
ban 75% volt. A relapszáló SPMS alcsoportot vizsgál-
va, a relapszusráta-csökkenés a natalizumab-csoportban
97%, míg az immunszuppresszáns csoportban 83% volt.
A betegek nagyobb része interferon-kezelésrôl lett átál-
lítva: e csoportban a natalizumabra váltás 75%, míg az
immunszuppresszáns kezelésre váltás 80%-os relapszus
ráta-csökkenést eredményezett. Glatiramer acetátról váltva
natalizumabra 63% volt a relapszusráta csökkenése, míg
immunszuppresszánsra váltás esetén 8% (de korrekt analí-
zishez túl kicsi volt a csoport).
Megbeszélés
95 beteg adatait elemezve, az „áttörô” SM-betegek esetén
a natalizumab és az immunszuppresszáns kezelésre váltás
egyaránt a relapszusráta nagymértékû csökkenését ered
ményezte.
A relapszuscsökkenés a natalizumab-csoportban ha-
sonló volt a korábbi placebokontrollált tanulmányban ész-
lelt 68%-hoz; korábbi vizsgálatokban a cyclophosphamid
és a mitoxantron 63%-kal csökkentette relapszusrátát.
Jelen tanulmányban a natalizumab és
az immunszuppresszáns szerek hason
lóan csökkentették a relapszusrátát,
azonban az immunszuppresszáns
gyógyszereknél magasabb a potenciáli-
san súlyos kimenetelû mellékhatások
aránya (infekciók, szekunder malignitás, kardiotoxicitás).
Natalizumab-kezelésnél a legsúlyosabb szövôdmény
a progresszív multifokális leucoencephalopathia (PML)
lehetôsége, így a nagy rizikójú betegek kiválasztása miatt
gyakori MRI ellenôrzés és elôzetes JCV antitest megha-
tározás javasolt. Nem tisztázott, hogy az elsô és másod-
vonalbeli kezelések kombinációja hatékony, biztonságos
kezelés lenne-e.
Az „áttörô” SM-betegek gondos kiválasztását követôen,
a másodvonalbeli terápiák mellékhatásait is figyelembe
| 2012/1 |
január
◊
7
PLoSOne
A második vonalbeli
kezelés hatékony.