Basic HTML Version
|
Inzulinrezisztencia, elhízás és zsírmáj
| 2012/2 |
május
◊
7
Az összefoglalt vizsgálatban – a Casale Monferrato Study
részeként – a BMI prediktív szerepét elemezték a bármely
okból bekövetkezô és a kardiovaszkuláris halálozásra, füg-
getlenül egyéb kockázati tényezôktôl.
Betegek és módszerek
A Casale Monferrato vizsgálatban 1565, igazoltan
cukorbeteg személy vett részt (62,6%-uk volt 65 éves vagy
annál idôsebb). A vizsgálatba való belépéskor (1991–1992)
meghatározták a kardiovaszkuláris kockázati tényezôk
prevalenciáját. A mostani közlemény 1475 résztvevô adatait
adja közre, akik a korábbi elemzések szerint megfelelôen
reprezentálják az olaszországi diabeteses populációt.
A vizsgálatban mérték a résztvevôk testsúlyát és testma-
gasságát, derék- és csípôkörfogatát (ezek alapján meghatá-
rozták a derék-csípô arányt [WHR, waist-hip ratio]), vérnyo-
mását, illetve meghatározták a koszorúér-betegség (CHD,
coronary heart disease) fennállását. Az alábbi laboratóriumi
mérésekre került sor: kreatinin, trigliceridek, összkoleszterin,
HDL-koleszterin, apoA1, apoB és HbA
1c
. Ezen túlmenôen
rákérdeztek a dohányzási szokásokra és a cukorbetegség
fennállásának idejére is.
Eredmények
Az 1475 fôs populáción belül 972 haláleset következett be
a 15 éves utánkövetés alatt. A Cox-féle regresszióelemzés sze-
rint a 24,2 kg/m
2
BMI-értékekhez képest
>
30 kg/m
2
BMI ese-
tén kisebb volt mind a bármely okból bekövetkezô, mind pedig
a kardiovaszkuláris eredetû halálozás aránya (HR=0,68, 95%
CI, 0,56–0,85,
p
=0,001; HR=0,59, 0,44–0,80,
p
=0,002), függetlenül
a klasszikus vagy új kockázati tényezôktôl. Mivel az életkor
és BMI között szignifikáns interakció igazolódott, elvégezték
az életkor szerint rétegzett elemzést is. Ez azt igazolta, hogy
a megállapítások teljes egészében a 30 kg/m
2
feletti BMI szig-
nifikáns protektív hatására vezethetôk vissza idôs betegeknél
(bármely okból bekövetkezô halálozás esetében HR=0,75, 95%
CI, 0,58–0,96; kardiovaszkuláris halálozás esetében HR=0,67,
95% CI, 0,45–0,95).
Következtetések
A Casale Monferrato Study adatai azt jelzik, hogy idôskorú
(
>
65 éves) T2DM-betegek körében az elhízás a 15 éves mor-
talitási kockázat csökkenésével társul. Az ennél fiatalabb
korcsoportban ugyanakkor nem mutatkozott szignifikáns
összefüggés. Tekintettel arra, hogy T2DM-ben a betegek több
mint kétharmada idôskorú, további populációs vizsgálatok
szükségesek ahhoz, hogy egyértelmûen meghatározhassuk
a BMI szerepét az idôskorúak halálozásának markereként
vagy rizikófaktoraként.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Perotto M,
et al.
Obesity is associated with lower mortality
risk in elderly diabetic subjects: the Casale Monferrato study.
Acta Diabetol.
DOI 10.1007/s00592-011-0338-1
K. Sung, W. Jeong, S. Wild, C. Byrne
Az inzulinrezisztencia, túlsúly/elhízás
és zsírmáj összevont kockázati
tényezôként értékelt hatása a 2-es
típusú diabetes mellitus kialakulására
Egy dél-korei kohorszvizsgálat eredményei
A 2-es típusú cukorbetegség többféle kórállapot hete-
rogén csoportja, melybe normális inzulinérzékenységet
mutató, normális testsúlyú,
b
-sejt-diszfunkciót mutató bete-
gek éppúgy beletartoznak, mint olyan esetek, melyekben
az inzulinrezisztenciához (IR) elégtelen kompenzatorikus
hyperinsulinaemia társul, vagy egyidejûleg az inzulinérzé-
kenység a
b
-sejt-mûködés zavara is fennáll.
Az IR a T2DM egyik kockázati tényezôje, egyszersmind
szoros korrelációban van az elhízással is. Az obesitas és
az IR egyaránt szorosan összefügg a zsírmáj kialakulásá-
val, és mára az is bebizonyosodott, hogy a máj steatosisa
ugyancsak T2DM kialakulására hajlamosíthat. A zsírmáj
azonban elôfordulhat normális testsúlyú és túlsúlyos/
elhízott betegeknél egyaránt, és egyelôre nem tudjuk pon-
tosan, hogy a zsírmáj milyen mechanizmus révén segíti elô
a T2DM létrejöttét: többek között felmerül a hepatokinek
termelôdésére gyakorolt hatás, a fokozott glükoneogenezis
és a csökkent glikogénszintézis oki szerepe is. Bár a máj
zsíros elfajulása cukorbetegséggel társul, a zsírmáj nem
szükségképpen jár együtt IR fennállásával. Úgy tûnik,
hogy az inzulinrezisztencia, a túlsúly/elhízás és a zsírmáj
diabetesben játszott szerepét eltérô patogenetikai mecha-
nizmusok szabják meg.
Dél-koreai szerzôk egy ezzel kapcsolatos kohorszvizsgálat
adatai alapján elemezték, milyen összefüggések állnak fenn
a három említett kockázati tényezô (IR, túlsúly/elhízás és
zsírmáj) és a cukorbetegség között. Ezen túlmenôen arra
keresték a választ, hogy e tényezôk egymástól függetlenül
vagy együttesen játszanak-e szerepet a cukorbetegség lét-
rejöttében.
Betegek és módszerek
A résztvevôknél a vizsgálatba való belépéskor (2003)
átfogó állapotfelmérés történt, melyet öt évvel késôbb meg-
ismételtek. A kizárási kritériumok (pl. már fennálló T2DM,
hiányos adatok) figyelembevétele után 12 853 személy felelt
meg a beválasztási feltételeknek, akik közül 2008-ig 223 eset-
ben állították fel cukorbetegség diagnózisát. A vizsgálat kez-
detén meghatározták az inzulinrezisztencia (IR) (HOMA-IR
>
75-ös percentilis,
>
2,0), a zsírmáj (standard ultrahangos
kritériumok [hepatorenális echokontraszt, „fényes” máj,
elmosódott érrajzolat]) és a túlsúly/elhízás (BMI
>
25 kg/
m
2
) fennállását.
Diabetes Care