Basic HTML Version
A SUBITO!AMD vizsgálat eredményei
|
8
◊
Diabetológiai
Mozaik
|
Eredmények
Kétszázhúsz esetben született incidentális diabetes mel
litus kórisméje, akik közül 26 betegnél egyetlen kockázati
tényezô sem igazolódott, míg 37 betegnél egy, 56 betegnél
kettô, 104 betegnél három rizikófaktort észleltek. A korri
gált modell szerint a 95%-os megbízhatósági tartománnyal
(zárójelben) megadott OR az IR esetében 3,92-nak (2,86–5,37),
a túlsúly/elhízás esetében 1,62-nak (1,17–2,24), míg a zsírmáj-
ra vonatkozóan 2,42-nak (1,74–3,36) adódott. Mindhárom
tényezô együttes fennállásakor az OR a teljesen korrigált
modellben 14,13 (8,99–22,21) volt.
Következtetések
A bemutatott kohorszvizsgálat szerint
az IR, túlsúly/elhízás és zsírmáj gyak-
ran egyidejûleg van jelen, és mindegyik
tényezô független korrelációban van
a T2DM elôfordulási valószínûségének
növekedésével. A szerzôk számszerûen is
meghatározták a három tényezô különbözô
kombinációinak kumulatív hatását, és azt
találták, hogy a három faktor együttes
fennállása jelentôsen megnöveli a diabetes
kialakulásának esélyét. További kutatások-
kal kell majd tisztázni, hogy a három tényezô milyen egyedi
patomechanizmusok révén járul hozzá a T2DM kialakulásá-
hoz. Ezen kívül azt is szükséges tisztázni, hogy az életmód-
beli és gyógyszeres beavatkozások hatását befolyásolja-e,
hogy az adott betegnél milyen kombinációban állnak fenn az
említett kockázati tényezôk.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Sung K,
et al.
Combined influence of insulin resistance, over-
weight/obesity, and fatty liver as risk factors for type
2 diabetes.
Diab Care.
2012;35:717−722.
C. Suraci, F. Mulas, M. Chiara Rossi, S. Gentile, C. Giorda
Az újonnan diagnosztizált 2-es
típusú diabetes mellitus kezelése:
milyen az orvosok hozzáállása
Olaszországban?
A SUBITO!AMD vizsgálat a cukorbetegség korai
kezelésérôl
A diabetes mellitus terápiájának célkitûzései és stratégiája
gyors változáson ment keresztül az elmúlt években. A vélet-
len besorolásos, kontrollos vizsgálatok (pl. DCCT-EDIC,
UKPDS, STENO 2) egybehangzóan azt jelzik, hogy azok-
ban az esetekben a legjobb a prognózis, ahol a diagnózis
felállítása után azonnal megkezdôdik az intenzív kezelés.
Az alapkutatások is azt tükrözik, hogy a tartósan magas
vércukorszint – az oxidatív stressz következtében – irrever-
zibilisen károsítja a
b
-sejteket.
E tények ellenére még manapság sem könnyû a megfelelô
glykaemiás kontroll biztosítása T2DM-ben. A cukorbetegek
gondozásával kapcsolatos minôségi indikátorok szerint az
olaszországi T2DM-betegek több mint 50%-ánál nem sikerül
elérni a metabolikus célértékeket, és az újonnan diagnosztizált
cukorbetegek körülbelül 30%-ának HbA
1c
-értéke haladja meg
a 8%-ot. Az ajánlott célértékekmeghiúsulása
mögött álló okok közül mindinkább elôtérbe
kerül a klinikai „tehetetlenség”. Kizárólag
metforminnal vagy szulfonilureával kezelt
betegeknél gyakran csak akkor kerül sor
a terápiaváltásra, amikor a HbA
1c
értéke
8,5% fölé emelkedik, míg a terápia intenzi-
tásának növelése annak ellenére is 2-3 évet
vesz igénybe, hogy a HbA
1c
már hosszú idô
óta meghaladja a célértéket.
A bemutatott vizsgálat szerzôi azt kíván-
ták felmérni, hogy az orvosok milyen
szemléletet és stratégiát alkalmaznak
a T2DM újonnan diagnosztizált esetei-
ben, különös tekintettel arra, hogy hiányoznak a kezelés
intenzifikálásával kapcsolatos egyértelmû standardok.
Betegek és módszerek
A vizsgálat egy nagyobb program (SUBITO!AMD) része
volt, melyben újonnan diagnosztizált betegek esetében
gyûjtöttek adatokat a metabolikus kontrollra és a kardio
vaszkuláris kockázati tényezôkre vonatkozóan, és keresték
azokat a tényezôket is, melyek csökkenthetik a klinikai
„tehetetlenség” mértékét.
Eredmények
Összesen 593 orvos vett részt a vizsgálatban. Mindkét
megadott modell esetében a metformin és a betegoktatás
bizonyult elsôdleges választásnak, bár abban már lényeges
különbségek voltak, hogy ezeket mely más gyógyszercso-
porttal kombinálták a résztvevôk. A fô prioritások az aláb
biak voltak: „a beteg megtanítása arra, miként birkózzon
meg betegségével” és „a HbA
1c
-célérték elérése”. Az orvosok
az idôhiányt és a hosszú várólistákat nevezték meg a legfon-
tosabb akadályozó tényezôknek ennek megvalósításában.
Országon belüli regionális különbségek is igazolódtak: a dél-
olaszországi intézményekben lényegesen több szervezeti
tényezô akadályozza az orvosokat a célok elérésében, mint az
északi vidékeken (Dél-olaszország
vs.
Észak-Olaszország OR,
2,4, 95% CI, 1,4–4,0; Közép-Olaszország
vs.
Észak-Olaszország
OR, 2,4, 95% CI, 0,9–3,2). Az orvosok preferenciái széles tarto-
mányon belül szórtak, ami nem meglepô annak ismeretében,
hogy nincs széles körben elfogadott, bizonyítékokon alapuló
terápiás algoritmus, mely segítséget nyújtana a beteg egyé-
Acta Diabetologica
A cukorbetegek
gondozását egysé-
gesebbé kell tenni,
és csökkenteni kell
azt az idôt, ami
a szükséges terápiás
lépések megtételéig
eltelik.