Basic HTML Version
10
◊
Haemophilia
Mozaik
|
Az inhibitorképzôdés etiológiája
|
9,3%-osnak (CI: 6,2–13,7), illetve 7,4%-osnak (CI: 14,2–21,2)
adódtak a fenti két kezelés mellett. Az elvégzett, több irányú,
ANOVA típusú multivariancia-analízis szerint a különbségek
nagy része az egyes tanulmányok kialakításával, a vizsgálati
idôtartammal, a laborvizsgálatok gyakoriságával, illetve az
átlagos követési idôvel voltak kapcsolato-
sak, ugyanakkor ebben az összehasonlítás-
ban a faktorkészítmény jellege (plazma ere-
detû, illetve rekombináns) nem volt statisz-
tikailag szignifikáns tényezô. A feldolgozott
tanulmányokból nem volt lehetôség a keze-
lés intenzitásának, illetve a kiváltó esemé-
nyek (például sebészeti beavatkozás) hatá-
sának megállapítására. A szerzôk szintén
nem voltak képesek teljes mértékben kizár-
ni azt, hogy egy beteg több tanulmányban is
közlésre kerül, illetve, hogy a FVIII koncent-
rátum típusa megváltoztatásra kerül a kezelés folyamán. A
szerzôk véleménye szerint a fenti adatok nem adnak lehetô-
séget egyértelmû következtetések levonására, ezért véletlen
besorolásos, kontrollcsoporttal végzett tanulmányok elvég-
zésére van szükség a fentiekben feltett kérdés megbízható
megválaszolására.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Iorio A, Halimeh S, Holzhauer S, Goldenberg N, Marchesini E,
Marcucci M, Young G, Mannucci PM, Nowak-Göttl U. Rate of
inhibitor development in previously-untreated hemophilia a
patients treated with plasma-derived or recombinant factor
VIII concentrates. A systematic review.
Thromb Haemost
2010
Mar 16. [Epub ahead of print]
Gouw SC, van den Berg HM
Az inhibitorképzôdés multifakto-
riális etiológiája haemophiliában
genetika és környezet
A rendszeres megelôzô kezelés (profilaxis)
feltehetôen protektív hatású
Bevezetés
Napjainkban az A típusú haemophilia legsúlyosabb szö-
vôdménye a beadott VIII. alvadási faktor fehérje ellen ter-
melôdô, gátló aktivitású antitestek megjelenése. A betegek
teljes élettartama alatt a súlyos haemophilia A-s betegek
mintegy 25%-ánál, a súlyos B típusú haemophiliások pedig
mintegy 1–3%-ánál jelenik meg IgG típusú, neutralizáló
antitest. Az inhibitorképzôdés kialakulásának gyakorisága
5–75 expozíciós nap után éri el a tetôpontot, amely után
már ritka az elôfordulás. Az inhibitorképzôdés incidenciája
korábban nem kezelt, legalább 150 napon át exponált hae-
mophilia A-s betegeknél 2/1000 betegév. Az inhibitorkép-
zôdés hátterében örökletes (genetikai) és szerzett tényezôk
bonyolult kölcsönhatása áll. Az inhibitor-
képzôdésre legnagyobb esélye a korábban
nem kezelt, súlyos haemophilia A-ban
szenvedô betegeknek van. A kockázatot
befolyásoló genetikai tényezôk sorába tar-
tozik a pozitív családi anamnézis, a FVIII
genotípus, illetve az immunrendszer
mûködését befolyásoló gének egyes gene-
tikai variánsai (polimorfizmusai). A szer-
zett tényezôk közül a vérzés vagy sebészi
beavatkozás miatti intenzív kezelés fokoz-
za az inhibitorképzôdés kockázatát.
Ugyanakkor a rendszeres megelôzô kezelés (profilaxis)
nagy valószínûséggel protektív hatású. A jelen összefoglaló
szerzôi az említett tényezôkkel kapcsolatos legújabb irodal-
mi ismereteket tekintik át.
Genetikai tényezôk
A FVIII GÉN MUTÁCIÓJÁNAK TÍPUSA
Számos tanulmány eredményei alapján kijelenthetô,
hogy a FVIII fehérje teljes hiányát eredményezô mutációk,
azaz a FVIII gén 22. intron inverziója, a nagyméretû delé-
ciók, illetve a stop-kodont eredményezô (non-sense) mutá-
ciók jelenlétében 7–10-szer magasabb az inhibitorképzôdés
elôfordulási gyakorisága, mint azoknál a mutációknál –
azaz az aminosavcserével járó (mis-sense), az mRNS érését
befolyásoló (splice variáns) mutációk és a kisméretû delé-
ciók/inszerciók –, amelyek jelenlétében kóros szerkezetû
FVIII fehérje keletkezik, lehetôvé téve az immuntolerancia
kialakulását.
ETNIKAI EREDET
Több kutatás alapján felismerték, hogy az afroamerikai, illet-
ve latin-amerikai eredetû haemophilia A-s betegeknél mintegy
2-szer nagyobb a kockázat, mint a kaukázusi rasszhoz tarto-
zóknál, amelyben szerepet játszhat egy afroamerikaiakra jel-
lemzô genetikai eltérés, amelynek következtében a kaukázusi
szekvencia alapján készülô rekombináns készítmény idegen
jellege erôteljesebb afroamerikai betegek számára.
HLA ÉS EGYÉB IMMUNVÁLASZ GÉNEK VARIÁCIÓI
AHLA típussal kapcsolatos számos közlemény alapján nem
vonható le egyértelmû következtetés, míg az interleukin-10, a
TNF alfa és a CTLA-4 jelzésû géneket érintô genetikai varián-
sok elôre jelezhetik az inhibitorképzôdést.
Semin Thromb Hemost
Az inhibitorképzô-
dés hátterében örök-
letes (genetikai) és
szerzett tényezôk
bonyolult kölcsön-
hatása áll.