Basic HTML Version
fertôzések esetén a lehetôségek függvényében a minimális-
ra kell csökkenteni a faktorpótlást, illetve más vérkészítmé-
nyekkel történô expozíciót.
Súlyos vérzések, a kezelés intenzitása, sebészi
beavatkozások és folyamatos, illetve bolus-infúzió
A súlyos vérzések, illetve sebészi beavatkozások hatására
megjelennek a belsô veszély-szignálok, amelyek elôsegíthetik
az inhibitorképzôdést. A kezdetben bolus formájában alkalma-
zott kezeléssel szemben újabban reális alternatívává vált a
folyamatos infúzió, amellyel elkerülhetô a keringô faktor szint
szélsôséges ingadozása. Ugyanakkor a folyamatos infúzió ese-
tében felmerült az inhibitorképzôdés kockázatának fokozódá-
sa. A szakirodalomban 19 teljes terjedelmû tanulmányt azono-
sítottak a témakörben, és a felmérés szerint a súlyos vérzések
kifejezetten fontosak, ugyanakkor a folyamatos infúzióval kap-
csolatos vélemények nagy szóródást mutattak. Az EHTSB aján-
lása szerint prospektív tanulmány szükséges a fenti kockázati
tényezôk valódi szerepének megismerésére.
Akorábbi kezelésben nem részesült betegek-
nél javasolt a lehetôségek szerint a kezelés
kerülése az immunrendszert érô jelentôs
ingerek esetében. A jelenleg rendelkezésre
álló adatok ismeretében a folyamatos infúzió
önmagában nem növeli az inhibitorképzô-
dés kockázatát.
A faktorkoncentrátum típusa
Korábban feltételezték, hogy az igen nagy
tisztaságú (monoklonális, illetve rekombináns technológiával
elôállított) FVIII koncentrátum erôsebb antigén tulajdonságok-
kal rendelkezik, ami fokozhatja az inhibitorképzôdés kockáza-
tát a korábban használt készítményekhez viszonyítva. Az iroda-
lomban eddig megjelent 26 (11 esetsorozat és 15 prospektív
tanulmány) közlemény alapján nem válaszolható meg a fenti
kérdés, részben a tanulmányok gyengeségei miatt, másrészt az
EHTSB tagok körében végzett felmérés szerint is az egyes fakto-
rok hatása széles határok között változik. Az ajánlásban, nincs
elegendô bizonyíték arra, hogy különbség lenne az egyes készít-
mények immunogenitása és az inhibitorképzôdés kockázata
között, és a fentiekhez hasonlóan, ezen a területen is szaksze-
rûen tervezett, jó minôségben kivitelezett prospektív klinikai
tanulmányokra van szükség.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Astermark J, Altisent C, Batorova A, Diniz MJ, Gringeri A, Holme
PA, Karafoulidou A, Lopez-Fernández MF, Reipert BM, Rocino A,
Schiavoni M, von Depka M, Windyga J, Fijnvandraat K; on behalf
of the european haemophilia therapy standardisation board
(EHTSB) Non-genetic risk factors and the development of
inhibitors in haemophilia: a comprehensive review and consensus
report.
Haemophilia
2010 Apr 14. [Epub ahead of print]
Iorio A, Halimeh S, Holzhauer S, Goldenberg N, Marchesini E,
Marcucci M, Young G, Mannucci PM, Nowak-Göttl U
Az inhibitorképzôdés gyakorisága
korábban nem kezelt betegeknél
plazma eredetû, illetve rekombi-
náns FVIII koncentrátumok mellett
24 tanulmányból, 2094 beteg adatainak feldolgozása
Bevezetés
Az irodalmi adatok alaján felmerült, hogy eltérô lehet az
inhibitorképzôdés gyakorisága a plazma eredetû, illetve a
rekombináns FVII készítményekkel végzett szubsztitúciós
kezelés során haemophilia A-ban. A jelen összefoglaló cél-
kitûzése az inhibitorképzôdés gyakoriságának áttekintése
korábban nem kezelt (previously untrea-
ted patients – PUP), plazma eredetû vagy
rekombináns FVIII kezelést kapó haemop-
hilia A-s betegeknél, illetve a vizsgálat és
a betegek jellemzôivel magyarázható
hatások értékelése.
Betegek és módszerek
Valamennyi beválasztott tanulmányból
az összegzett elôfordulási gyakorisági
(incidencia) adatok (95%-os megbízhatósá-
gi tartománnyal) kerültek összegyûjtésre a kétféle kezelési
mód mellett, majd a mutatókat a szerzôk újraszámolták és
összesítették.
Érzékenységi elemzést alkalmaztak a tanulmányok kiala-
kításával, a betegség súlyosságával, és az inhibitorjellem-
zôkkel kapcsolatos hatások követésére. Metaregressziós
analízist és varianciaanalízist alkalmaztak a kovariánsok
(vizsgálati gyakoriság, a követési idôtartam hossza, a keze-
lés intenzitása) hatásainak elemzésére.
Eredmények és következtetések
Összesen 24 tanulmányból, 2094 beteg adatai kerültek fel-
dolgozásra. A teljes csoportból 1167 betegnél alkalmaztak
plazma eredetû, 927-nél pedig rekombináns FVIII szubszti-
túciós kezelést.
A követési idô középértéke 9,6 hónap volt. Összesen 420
betegnél észleltek inhibitorképzôdést. Az összesített elôfordu-
lási gyakoriság (incidencia) 14,3% (95%-os megbízhatósági
tartomány [CI]: 10,4–19,4%) volt a plazma eredetû, és 27,4%
(CI: 23,6–31,5%) a rekombináns FVIII kezelés mellett. Amagas
aktivitású inhibitor képzôdését elkülönítve a hasonló mutatók
| 2010/1 |
november
◊
9
|
Plazma eredetû, illetve rekombináns FVIII
Thromb Haemost
Randomizált,
kontrollcsoporttal
végzett tanulmányok
elvégzésére van
szükség.