Basic HTML Version
|
Az alacsony MxA mRNS-szint szerepe SM-ben
nem a közös közvetlen környezet, hanem a populációs kör-
nyezet lehet fontos. Genetikai variációk szintén befolyásolják
a D-vitamin-szintet (szintézis, abszorpció) és receptorát, sôt a
D-vitamin a HLA-DRB1*1501-expresszióra is hatással van.
Avizsgálat kritikájához tartozik, hogy nem vette figyelembe,
hogy a rokkantságból következôen is alacsonyabb lehet a
D-vitamin-szint, mivel csökken a szabadtéri aktivitás, megvál-
tozik az életritmus, táplálkozás, metabolizmus stb. A referált
vizsgálat a metabolitok új metódusú analitikai mérésére kon-
centrált, az eredményei azonban felhívják a figyelmet a D-vita-
min-szubsztitúcióval kapcsolatos jövôbeni vizsgálatokra (pl.
SOLAR) is.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Weinstock-Guttman B, et al. Vitamin D metabolites are asso-
ciated with clinical and MRI outcomes in multiple sclerosis
patients.
J Neurol Neurosurg Psychiatry,
2010 November,
Epub ahead of print.
Van der Voort, Vennegoor A, Visser A, Knol DL, Uitdehaag BMJ,
Barkhof F, Oudejans CBM, Polman CH, Killstein J
Frissen diagnosztizált sclerosis
multiplexben az MxA mRNS-szintje
elôrevetíti a relapszusokat
Nem kezelt betegekben az alacsony MxA mRNS-szint
potenciális biomarkere a betegség aktivitásának
Sclerosis multiplexben nem áll rendelkezésünkre olyan
biomarker, amely megbízhatóan elôrevetítené a betegség
aktivitását. A „Myxovírus-rezisztencia protein A” (MxA)
mRNS-expressziója a rekombináns IFNB-terápiára adott
terápiás válasz biomarkere sclerosis multiplexben, és össze-
függ a kezelés alatti relapszusok hiányával.
Az MxA protein szint és az MxA mRNS-expresszió stabi-
lan alacsony vírusfertôzések hiányában, de dózisfüggô
módon I. típusú IFN-válasz során gyorsan
emelkedik humán mononukleáris sejtek-
ben. Ez az útvonal fontos szerepet játszik
krónikus gyulladásos betegségekben, pl.
SLE-ben vagy Sjögren-szindrómában is.
Továbbá az MxA fehérjét megtalálták keze-
letlen SM-betegek plakkjaiban is. Jelen
vizsgálatban a szerzôk a spontán (IFNB-val
nem kezelt) MxA mRNS-expressziós szint összefüggését
vizsgálták a betegség aktivitását mérô klinikai és radiológiai
paraméterekkel.
Betegek és módszerek
Olyan relapszáló-remittáló (49 beteg) vagy klinikailag
izolált szindrómával (CIS, 67 beteg) diagnosztizált beteget
válogattak be prospektív módon, akik korábban immunmo-
duláns kezelésben nem részesültek. A betegeket legalább
egy évig követték. MRI vizsgálat az indulásnál, majd az 1.
és 2. évben történt. A kiindulást követôen megjelenô új T2
gócok és a gadolíniumot halmozó új T1 léziók számát füg-
getlen orvos véleményezte. Gyûjtött perifériás vérbôl hatá-
rozták meg az MxA mRNS-expressziót kvantitatív PCR
módszerrel, egyidejûleg ellenôrizték a teljes fehérvérsejt-
számot és a differenciációt is, zajló vírusfertôzés lehetôségét
monitorozva. Kontrollként a helyi véradóból származó 48,
orvosi kezelés alatt nem álló anonim minta szerepelt. A
kiindulási paramétereket az MxA mRNS-szinttel korrelál-
tatták. ROC analízist alkalmazva egy optimális cutoff érték
alapján differenciálták az exacerbációban és remisszóban
levô betegeket, és az alacsony és magas expressziót. Külön-
bözô statisztikai módszereket alkalmaztak a klinikailag
definitív sclerosis multiplex kialakulásáig eltelt idô, az
MxA-szint, az MRI paraméterek, az exacerbációk száma
közötti összefüggés és a kezelés hatásának kiszámítására.
Azon betegek esetén, akiknél interferon indítása után az
elsô 24 hónap során nem észleltek relapszust és az EDSS
pontszám progresszióját, így klinikailag a kezelésre reagá-
lónak tartották, az MxA mRNS-szintet összehasonlították a
kezelése nem reagáló betegekével.
Eredmények
A betegeket átlagosan 45 hónapig követték. A vizsgálat
kezdetekor 23 betegnél észleltek exacerbációt, 93 beteg
remisszióban volt. A kontrollcsoporthoz képest az MxA
mRNS-szint alacsonyabb volt az SM-betegeknél exacerbáció-
ban és remisszióban egyaránt. Továbbá, az MxA mRNS-exp-
resszió alacsonyabb volt az exacerbáció idején a remisszió-
hoz képest, és ez az arány akkor is megmaradt, ha kizárták
az egy hónapon belül szteroidot kapott betegeket az analízis-
bôl. Ezzel összhangban az alacsonyabb MxA mRNS-szinttel
rendelkezô betegeknél több, kontrasztanyagot halmozó lézió
ábrázolódott a kiindulási MRI-n. Nem volt ilyen összefüggés
a kiindulási MxA-szint és a T2 gócmennyiség között. A köve-
tés során a magasabb kiindulási MxA értékkel rendelkezô
betegek átlagos relapszusrátája alacso-
nyabb volt, és késôbb jelentkezett relap-
szus akkor is, ha kontrolláltak az immun-
moduláns kezelésre. A magas MxA-szint
és a halmozás hiányának kombinációja
további prediktív értékkel bírt az új relap-
szusig eltelt idô vonatkozásában. Az MxA
mRNS-expresszió nem mutatott szignifi-
káns korrelációt a CIS alcsoport definitív SM-mé konvertáló-
dásáig eltelt idôvel. Szintén nem korrelált az MxA-expresz-
szió szintje az évente megjelenô új T2 gócok vagy a követés
során a kontraszthalmozó gócok számával. A vizsgálat ideje
alatt 55 betegnél indult immunmoduláns terápia, hasonló
arányban a magas és az alacsony kiindulási MxA-csoportban
(45
vs.
50%). Az MxA mRNS-szint nem különbözött a keze-
lésre reagáló és nem reagáló csoportban.
| 2011/1 |
január
◊
11
Az MxA-expresszió:
betegség és terápiás
biomarker.
Neurology