Basic HTML Version
PLP139-151) keverékét pufferben oldva,
transzdermálisan, tapaszban alkalmazták.
A tapaszt a jobb felkarra illesztették, és az
elsô 4 hétben hetente, majd 11 hónapig
havonta cserélték.
A tapasszal fedett területrôl bôrmintát, az
axilláris nyirokcsomókból ultrahang vezérlés mellett biop-
sziát vettek. Vérvétel a tanulmány kezdete elôtt, illetve
a 4., 8., és 12. hónapban volt, majd ebbôl perifériás mono-
nukleáris sejteket izoláltak. Ezen sejtek (illetve ezekbôl a
CD4
+
T-sejtek) osztódási indexét
in vitro
mielin peptidek
jelenlétében (stimuláció) és hiányában határozták meg, és
mielinspecifikus válasznak a legalább 2-szeres növekedést
értékelték.
Eredmények
A mielintapasszal kezelt betegek bôrbiopsziás anyagában,
a placebocsoporthoz képest megnôtt az aktivált dendritikus
Langerhans-sejtek száma, amit a nagyobb, lekerekedett sejt-
testek, illetve az extenzív HLA-DR-pozitivitás (ezen sejtek
aktivitási markere) jelzett, azaz ezen sejtek antigén-prezentá-
ló képessége nôtt. A regionális nyirokcsomókból izolált sejte-
ket flow citometriával vizsgálták, ahol a nagy dendritikus
granuláris sejteknek egy specifikus csoportját csak a mielin-
nel kezelt betegekben mutatták ki. Ezek szintén HLA-DR-t,
-DP-t vagy -DQ-t expresszáltak, jelezve, hogy képesek az
antigén prezentálására.
A mielinspecifikus T-sejt-proliferáció már a 4. hónapra
szignifikánsan csökkent a kezelt betegekben, és redukált
maradt a megfigyelési idô végéig. A perifériás immunvá-
laszt az izolált perifériás mononukleáris sejtek citokinter-
melésének mérésével is jellemezték. A 4. hónapban az IL-10
gyulladásgátló citokin emelkedését észlelték a kezelt cso-
portokban, és ez az emelkedés megmaradt a megfigyelési
idô végéig. Ezzel ellentétben, az interferon-
g
- és TGF-
b
-ter-
melés szignifikánsan csökkent. Ez az I. típusú, indukálható
regulatorikus T-sejteken (Tr1) alapuló immuntolerancia
megjelenését jelezte. A placebocsoportban nem találtak vál-
tozást.
Az SM-betegekben a CD4
+
CD25
+
Treg sejtekben csökken a
FoxP3 transzkripciós faktor expressziója, és emiatt nem
képesek elnyomni a Th1-mediált autoimmun választ. A
transzdermálisan alkalmazott mielin peptid ezt nem tudta
normalizálni.
Következtetések
Ebben a kis létszámú humán tanulmányban elôször sike-
rült kimutatni a transzdermális immunizáció immunszabá-
lyozó hatását SM-betegekben. Mind a bôr, mind a regionális
nyirokcsomók antigén-prezentáló sejtjeinek aktiválódását,
illetve a periférián I-es típusú, regulatorikus T-sejtek aktivá-
lódását tapasztalták.
A szerzôk kiemelik a kezelés jól tolerálhatóságát (minden
beteg befejezte a vizsgálatot), de sajnos nem kapunk infor-
mációt a tanulmányban részt vevô 30 beteg
sorsának alakulásáról sem a tanulmány 1
éves ideje, sem az azt követô idôszak alatt
(pl. relapszusráta, EDSS), bár a belépés fel-
tétele volt a megelôzô évben legalább 1
relapszus. A szerzôk azt sem ismertetik,
vajon részesültek-e ezek a betegek egyéb kezelésben a tanul-
mány ideje alatt, vagy az azt követô idôszakban.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Jurynczyk M, et al. Immune regulation of multiple sclerosis by
transdermally applied myelin peptides.
Ann Neurol
2010;68:593–601.
Crawford DK, Mangiardi M, Song B, Patel R, Du S,
Sofroniew MV, Voskuhl RR, Tiwari-Woodruff SK
Ösztrogénreceptor
b
ligand:
az endogén remielinizációt fokozó
új terápiás lehetôség
A gyulladás és demielinizáció ösztrogénnel
kapcsolt differenciált támadása
Sclerosis multiplexben és állatmodelljében, kísérletes agy-
gerincvelô-gyulladásban (EAE) a demielinizációt követô
remielinizáció inkomplett, és a jelenlegi immunmodulánsok
hatása csak parciális. Számos potenciális terápiát próbáltak
az axondegeneráció gátlására és a remielinizáció serkentésé-
re, többek között ösztrogénen alapuló kezeléseket is. Az öszt-
rogén egyéb neurodegeneratív kórképek modelljeiben (AD,
PD, ALS, gerincvelô-trauma) is hatásos, és egy többközpon-
tú tanulmány ösztriollal zajlik SM nôbetegekben. Korábbi
kísérletes vizsgálatok az ösztrogén alfa- és béta-receptor
ligandok differenciált hatását sugallták: míg az elôbbi a köz-
ponti idegrendszeri gyulladást gátolja, az utóbbi az axon és
mielin integritását védte, de a gyulladásra nem volt hatással.
Jelen tanulmány ezért a béta-receptor ligand funkcionális
hatását vizsgálta kísérletes agyvelôgyulladásban zajló de- és
remielinizációra, valamint az axonpusztulásra.
Anyag és módszer
Az alkalmazott egérben a mielin egyik fô komponense, a
proteolipid protein (PLP) zöld fluoreszcenciával jelenik
meg szövettani metszeteken (PLP-EGFP transzgén egér).
Az egereket a kísérlet megkezdése elôtt két héttel ovariecto-
mizálták. Az ösztrogén béta-receptor ligand
sc.
adagolását
(diarylpropionitril 8 mg/kg) az EAE-indukció elôtt 7 nap-
pal kezdték, majd másnaponta alkalmazták a teljes beteg-
ségtartam alatt. Az EAE-t mielin oligodendrocita glikopro-
tein (MOG) peptid immunizálással váltották ki. A három
ovariectomizált kísérleti csoport (kontroll, EAE placebóval
14
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Új terápiás lehetôség SM-ben
|
Terápiás
mielintapaszok?
Brain