Basic HTML Version
|
Társbetegségek sclerosis multiplexben
tó negatív vagy pozitív eredményrôl. A 2,5%-os fals negatív
arány leginkább az egyedi variációval magyarázható, illetve
ehhez hozzájárulhat a 2%-os éves szerokonverziós ráta. A
2%-os éves konverziós ráta alapján a natalizumabot kapó
betegek rendszeres tesztelése ajánlható, de ennek megfelelô
gyakoriságát a most, nagy betegszám bevonásával folyó
vizsgálatok alapján lehet majd meghatározni. Az adatok
alapján a betegek a PML szempontjából nagy kockázatú (sze-
ropozitív) és alacsony kockázatú (szeronegatív) csoportba
sorolhatók már a kezelés elôtt.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Gorelik L, et al. Anti-JC virus antibodies: implications for PML
risk stratification.
Ann Neurol
2010;68:295–303.
Marrie RA, Horwitz RI
A társbetegségek jelentôsége
sclerosis multiplexben
Komorbiditás és sclerosis multiplex
A krónikus betegségek és az egyidejû társbetegségek tüne-
tei (röviden komorbiditás) fontos kapcsolatban lehetnek egy-
mással, mégis kevés figyelmet szentelünk ennek a kérdés-
nek. Komorbiditásnak tekintünk minden olyan tünetet, amit
nem a kérdéses betegség, vagy annak szövôdménye okoz. A
komorbiditások a népesség körében gyakoriak, elôfordulá-
suk a kor elôrehaladtával egyre növekszik, kapcsolatba hoz-
hatók a csökkent teljesítôképességgel, a gyakoribb egészség-
ügyi ellátás igényével, az életminôség romlásával, és végsô
soron a halálozási mutatókkal. A neurológiai betegséggel
kapcsolatban is egyre nyilvánvalóbb a
komorbiditások fontossága. A sclerosis
multiplex a központi idegrendszert érintô,
krónikus, hosszú távon rokkantsághoz
vezetô betegség, mely világszerte körülbe-
lül 2,5 millió embert érint. Fiatal felnôttkor-
ban a leggyakoribb olyan idegrendszeri
betegség, mely rokkantságot okoz, és az
ezzel kapcsolatos társadalmi szintû költsé-
gek meghaladják még a stroke és az Alzheimer-kór kiadásait
is. Az SM-betegeket érintô komorbiditásokra vonatkozó
ismereteink szerények. Jelen összefoglaló tanulmány célja az
SM és komorbiditásaival kapcsolatos adatok elemzése, és a
jövô kutatásaihoz ajánlások megfogalmazása.
A komorbiditások mechanizmusai
Ugyanazon betegben az SM és egyidejûleg más betegség
elôfordulásának három lehetséges mechanizmusát feltételez-
zük: (1) a két betegség véletlenszerûen jelentkezik; (2)
nagyobb eséllyel diagnosztizálnak más betegséget csupán
amiatt, hogy a beteg egészségügyi ellátása az átlagnál gyako-
ribb és alaposabb; (3) egy vagy több kiváltó ok közös. Lehet
például az egyik direkt okozója a másiknak, vagy lehetnek
közösek a rizikófaktoraik, egy harmadik (még nem diag-
nosztizált patológia) a következménye mind a kettônek,
vagy az is lehetséges, hogy számos, egymástól akár függet-
len tényezô (pl. kor, nem, elhízás, táplálkozási zavar stb.)
növelheti a két betegség együttes elôfordulásának esélyét.
A komorbiditások elôfordulási gyakorisága
Autoimmun társbetegségek.
Az autoimmun betegségek és
az SM együttes elôfordulását vizsgáló adatok ellentmondá-
sosak. Két újabb vizsgálat szerint a gyulladásos bélbetegsé-
gekben gyakoribb a demielinizációs betegségek incidenciá-
ja/prevalenciája, míg ezt korábbi vizsgálatok nem találták.
Több, kis esetszámú vizsgálat az SM és az RA együttes elô-
fordulását 0,9–4,4%-osnak találta. A New York Állami SM
Konzorcium 3019 SM beteganyagban a lupus komorbiditását
2,1%-osnak találta. Négy vizsgálatból kettôben észlelték
magasabbnak SM-betegek közt a thyroid betegséget, az
egyikben a gyakoriság elérte a 9%-ot.
Fizikai komorbiditások.
Egy észak-amerikai SM-adatbázis
(NARCOMS) 8983 beteg saját bevallásból származó informá-
cióit tartalmazza. Eszerint a leggyakoribb komorbiditás a
hypercholesterinaemia (37%), a magas vérnyomás (30%), az
ízületi gyulladás (16%) és a krónikus tüdôbetegség (13%). A
százalékos elôfordulási arányok, korra, nemre való standardi-
zálás után közel megegyeztek az SM-betegek és az általános
népesség körében. Egy kanadai egészségügyi hatóság által nyil-
vántartott adatbázisban, ahol a komorbiditásra vonatkozó ada-
tokat szintén „önbevallás” alapján rögzítették, 302 SM-betegnél
a leggyakoribb társbetegség a derékfájás (35%), az allergia
(29%), arthritis (26%), a magas vérnyomás (17%) és a migrén
(14%) volt. További vizsgálatok az SM-betegek között az alvás-
zavarok, a restless legs szindróma (37%) és a
narcolepsia (9%) viszonylagos gyakoriságára
hívták fel a figyelmet.
Pszichiátriai jellegû társbetegségek.
SM-
betegek között a depresszió elôfordulása
50%, mely közel háromszorosa az általános
népességi mutatóknak. A szorongásos
betegségek, szociális fóbiák közel 35%-ban
fordulnak elô SM-betegek körében, szem-
ben a 16%-os népességi adatokkal. Bipoláris betegség elôfor-
dulása 0,3% és 13% között változik az egyes vizsgálatokban,
míg a nem organikus pszichózis gyakorisága 0,8%.
Viselkedési komorbiditások.
A dohányzás 54%, az alkohol
(„problem drinking”) 15%, az elhízás: 50%, ez kb. megfelel
az átlagnépességben elôforduló gyakorisággal.
Összefoglalva:
további pontos, a népességi adatokkal
összehasonlító vizsgálatok szükségesek, mert fontos lenne
tudni, hogy a fentiek közül melyek az SM-re specifikus, ki-
emelkedôen gyakori és lényeges komorbiditások, és hogy
azoknak milyen releváns hatása van az SM klinikumára.
| 2011/1 |
január
◊
7
Lancet Neurology
A társbetegségek
hatással lehetnek
az SM minden
aspektusára.