Basic HTML Version
|
D-vitamin-metabolitok összefüggése az SM súlyosságával
kezdetû betegsége volt. Az EDSS pontszámot is magába fog-
laló klinikai paramétereket és az MRI-paramétereket megha-
tározták a tanulmány kezdetén, 2 év múlva és 5,5 év múlva.
A klinikai betegségprogressziót az 5,5 éves
követés során legalább 1 pontos EDSS-
pontszám-romlásban határozták meg.
Az MRI-méréseket 1,0 Teslás készülék-
kel végezték. T2-súlyozott protondenzitá-
sú és T1-súlyozott szekvenciákat használ-
tak, melyeken vizsgálták a T1 hipointenz
(T1LM) és a T2 hiperintenz léziómennyisé-
get (T2LM). A kiindulási mérésnél kont-
rasztanyag adását követôen posztkontrasztos T1-súlyozott
szekvencián meghatározták a gadolíniumhalmozó lézió-
mennyiséget (GdLM) is.
Az agyi- és kamratérfogat-változásokat a prekontrasztos
MRI képeken mérték automatikus módszerrel. Két idôpont-
pár között (kiindulás, 2 év, 5,5 év) számították ki a százalékos
agyi térfogatváltozást és a százalékos kamramegnagyobbo-
dás-változást.
Eredmények és megbeszélés
Az 5,5 éves követési periódus alatt a betegek 54%-a muta-
tott klinikai progressziót. A klinikai progresszió legerôsebb
MRI-prediktorának a korai kamramegnagyobbodás-foko-
zódás bizonyult, meghaladva a lézióméréseket és a teljes
agyi atrófia fokozódásának mértékét mind a progresszív
kezdetû, mind a relapszáló kezdetû SM-ben. Ezt az össze-
függést az is megerôsítette, hogy az elsô 2 éven belüli kam-
ratérfogat-változás korrelált az 5,5 éves évenkénti EDSS-
pontszám-változással, mely nem volt megfigyelhetô a szá-
zalékos agyi térfogatváltozás és a többi MRI paraméter ese-
tében. Több okkal is magyarázható a centrális atrófia globá-
lis atrófiát meghaladó szorosabb összefüggése a klinikai
korlátozottsággal. A harmadik kamra közelében helyezke-
dik el a thalamus, melynek atrófiája szoros korrelációt
mutatott az SM-ben észlelhetô kognitív deficittel. Továbbá
az agy centrális része az SM-es léziók elôfordulásának leg-
gyakoribb helye, fôleg a betegség korai stádiumában, így a
funkcionálisan fontos fehérállományi rostok megszakadása
magyarázhatja az összefüggést a kamramegnagyobbodás
és a következményes klinikai korlátozottság között. Diffúz
károsodás a normálnak tûnô fehérállományban kisebb mér-
tékben szintén részt vehet a kamramegnagyobbodás kiala-
kulásában.
A kiindulási halmozó léziók mennyisége korrelált a száza-
lékos kamratérfogat és kisebb mértékben a százalékos agyi
térfogatváltozással. Ez az összefüggés vagy a kezdeti ödéma
megszûnésébôl adódik, melyet „pszeudoatrófiá”-nak is
neveznek, vagy adódhat abból, hogy több halmozó lézió a
betegség korai szakaszában, agresszívabb betegséglefolyás-
sal és kifejezettebb atrófiával jár.
A teljes agyi atrófia progressziója korrelált a kamramegna-
gyobbodás fokozódásával, azonban csak az utóbbi korrelált a
két idôintervallumban mért T1 hipointenz léziómennyiséggel.
A T1 lézió mennyiségének változása az elsô idôintervallumon
belül korrelált a második intervallumban mért százalékos
kamratérfogat-változással. Ez a „késô” kor-
reláció a destruktív léziókban az axonkáro-
sodás okozta másodlagos axondegeneráció
lassú folyamatának következménye lehet.
Érdekes módon a kiindulási T2 léziós tömeg
és a halmozó léziós tömeg szintén korrelált
a második idôintervallumban mért kamra-
megnagyobbodással, azonban nem mutat-
tak összefüggést a teljes agyi atrófiával, fel-
tehetôen azért, mert a szekunder axondegeneráció kifejezet-
tebben érinti a periventrikuláris rostokat.
Konklúzió
A tanulmány igazolta, hogy korai SM-ben a kamramegna-
gyobbodás fokozódásának üteme a középtávú klinikai prog-
resszió erôsebb MRI-prediktora, mint a léziómérés vagy a
teljes agyi atrófia növekedési ráta vizsgálata. A vizsgálat
megerôsítette, hogy bár a teljes agyi atrófia aránya össsze-
függ a kamramegnagyobbodás fokozódásával, azonban a
kamramegnagyobbodás fokozódásának foka prediktív érté-
kû a T1 hipointenzív lézió térfogatra, míg a teljes agyi atrófia
rátája nem mutat ilyen összefüggést. Ezen eredmények arra
utalnak, hogy a korai kamramegnagyobbodás ígéretes és
biológiailag magyarázható prognosztikai marker SM-ben.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Lucas C, et al. Early central atrophy rate predicts 5 year
clinical outcome in multiple sclerosis.
J Neurol Neurosurg Psychiatry
2010;81:1351–1356.
Weinstock-Guttman B, Zivadinov R, Qu J, Cookfair D, Duan X,
Bang E, Bergsland N, Hussein S, Cherneva M, Willis L,
Heininen-Brown M, Ramanathan M
A D-vitamin-metabolitok szintje
összefügg az SM klinikai
kimenetelével, és az MRI-vel
mérhetô agyi atrófia mértékével
D-vitamin-metabolitok összefüggése a klinikai
és MRI státussal
Az SM etiológiája komplex: multiplex genetikai és környe-
zeti faktorok interakcióját foglalja magába. Epidemiológiai
vizsgálatok többek közt az alacsony D-vitamin-szintet kör-
nyezeti kockázati faktornak találták, melyet több tényezô
támogat. Az egyenlítôtôl távolodva a napfény mennyisége
csökken, az SM prevalenciája egyre nô. Az SM-betegek
| 2011/1 |
január
◊
9
Journal of Neurology, Neurosurgery
and Psychiatry
A kamratágulat
progressziója
elôrejelzi az ötéves
kimenetelt.