Basic HTML Version
A. Manolis, E. Rosei, A. Coca, R. Cifkova, S. Erdine, S. Kjeldsen,
G. Lip, K. Narkiewicz, G. Parati, J. Redon, R. Schmieder,
C. Tsioufis, G. Mancia
Hypertonia és pitvarfibrilláció:
diagnosztika, prevenció és terápia
A European Society of Hypertension „Hypertension
Arrythmias and Thrombosis” munkacsoportjának
állásfoglalása
A hypertonia a leggyakoribb kardiovaszkuláris betegség
(a fejlett országok felnôtt lakosságának 20–50%-át érinti), míg
a pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb a klinikailag jelentôs
ritmuszavarok közül. A két betegség gyakran egyidejûleg
áll fenn, és incidenciájuk az életkor elôrehaladtával merede-
ken emelkedik.
Az AF etiológiája és patofiziológiája
Pitvarfibrillációra számos kockázati tényezô és klini-
kai kórállapot hajlamosíthat (pl. cukorbetegség, elhízás,
alvási apnoe, idôs kor, metabolikus szindróma, bal kamrai
hypertrophia, koszorúér-betegség, szívelégtelenség), de
nagy prevalenciája miatt továbbra is a magas vérnyo-
más számít a legfontosabb tényezônek, mely önmagá-
ban csaknem kétszeresére emeli az AF kialakulásának
esélyét. A pitvarfibrilláció kialakulásának hátterében
többféle kórélettani folyamatnak tulajdonítanak szerepet,
többek között szerkezeti változásoknak, a neurohormo
nális aktivációnak, a fibrosisnak és az atherosclero-
sisnak. A pitvarfibrilláció ugyanakkor fokozza a stroke
elôfordulásának esélyét, magas vérnyomással társulva
pedig jelentôsen emeli a szív- és érrendszeri szövôd
mények kialakulásának esélyét.
Kockázati besorolás és a tromboembólia
prevenciója AF-ben
AF-betegek körében a kockázati besorolásra és a trom
boembólia prevenciójára számos különbözô modell áll
rendelkezésre, melyek közös vonása, hogy a hypertoniát
lényeges rizikófaktorként veszik figyelembe. Egyszerû és
könnyû használhatósága okán a CHADS
2
(Congestive heart
failure, Hypertension, Age, Diabetes, Stroke) rendszer a leg-
szélesebb körben elterjedt, mely alapján az alábbiak szerint
sorolhatók be a betegek stroke-kockázat szempontjából: 0
pont – kis kockázat, 1 pont – közepes kockázat, ± 2 pont –
közepes/nagy kockázat.
Új szerek a kockázat csökkentésében
A vérnyomáscsökkentô kezelés hozzájárulhat a kockázat
mérsékléséhez, és bizonyos gyógyszerosztályok hatáso-
sabbnak tûnnek másoknál az újonnan fellépô AF és a stroke
megelôzésében. A warfarinnal végzett antitrombotikus
kezelés eredményesnek mutatkozik a tromboembóliás ese-
mények prevenciójában, de ígéretesnek látszanak azok az
új alvadásgátló szerek, melyeknek alkalmazása nem teszi
szükségessé az INR rendszeres monitorozását.
RE-LY vizsgálat.
Ebben a vizsgálatban a dabigatrant
(napi kétszer 110 mg vagy 150 mg) és a warfarint hason-
lították össze nem valvuláris AF-ben (n=18113). A stroke
és szisztémás embólia éves elôfordulása dabigatran sze-
désekor 1,54% (2
3
110 mg), illetve 1,11% (2
3
150 mg), míg
a warfarin-csoportban 1,71% volt. A nagy vérzések aránya
rendre 3,32%-nak (2
3
150 mg dabigatran), 2,87%-nak (2
3
110
mg) és 3,57%-nak (warfarin) adódott. A haemorrhagiás
stroke aránya a dabigatran mindkét dózisa mellett csökkent
a warfarincsoporthoz képest.
SPORTIF vizsgálatok.
A két hosszú távú III. fázisú vizs-
gálatban a ximelagatrant hasonlították össze a warfarinnal
AF-ben. Bár a ximelagatran hatása nem maradt el a warfari
nétól, és a vérzési kockázat szempontjából jobb eredménye-
ket adott, hepatotoxicitása miatt adását leállították.
ROCKET-AF vizsgálat.
A kettôs vak vizsgálatban vélet-
len besorolás alapján napi egyszer 20 mg rivaroxabant (Xa
faktor inhibitor) vagy warfarint adtak (olyan titrált dózis-
ban, hogy az INR 2,0 és 3,0 között legyen). Az elsôdleges
végpontnak tekintett stroke és nem cerebrális embólia
elôfordulása a rivaroxaban-csoportban 2,12%/év, a warfarin-
csoportban 2,42%/év volt. Nagy vérzések az elôbbi csoport-
ban 3,6%-ban, az utóbbiban pedig 3,45%-ban jelentkeztek.
Koponyaûri vérzés szignifikánsan ritkábban fordult elô
a rivaroxaban-csoportban.
AVERROES vizsgálat.
A kettôs vak randomizált vizsgá-
latban a szájon át adható Xa faktor inhibitor apixabant (napi
kétszer 5 mg) hasonlították össze az aszpirinnal (napi 81–324
mg) AF-betegek stroke-prevenciójában. A vizsgálatot idô elôtt
leállították, amikor egy köztes analízis az elsôdleges végpont
(stroke vagy szisztémás embólia) több mint 55%-os csökkené-
sét igazolta az apixaban-csoportban, szemben az aszpirinnal.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Manolis A, et al. Hypertension and atrial fibrillation:
diagnostic approach, prevention and treatment. Position
paper of the Working Group ’Hypertension Arrythmias and
Thrombosis’ of the European Society of Hypertension.
J Hypertens.
2012;30:239−252.
A. Clemens, S. Haertter, J. Friedman, M. Brueckmann,
J. Stangier, J. van Ryn, T. Lehr
A napi kétszeri dabigatran
a pitvarfibrillációban szenvedô
betegek stroke-prevenciójában
Farmakokinetikai alapok
Az idôskorban viszonylag gyakori kórállapotnak számí-
tó pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) fokozza a stroke
kialakulásának esélyét. Jóllehet a K-vitamin-antagonisták
14
◊
Stroke
Mozaik
|
Hypertonia és pitvarfibrilláció
|
Current Medical Research
and Opinion
Journal of Hypertension