Basic HTML Version
Célkitûzés
A szisztémás trombolízissel kapcsolatos hozzáállás válto-
zását egy nagy kórházi stroke-regiszter analízisével ítélték
meg a szerzôk.
Módszerek
A németországi Hesse tartomány minô
ségbiztosítási rendszere által 2003 óta
kötelezôen elôírt stroke-regisztert a tar-
tomány összes olyan kórháza használ-
ja, amely az akut (a felvételt megelôzô
7 napon belül kialakult) stroke ellátásá-
ban részt vesz. Az adatbázis feltöltöttsége
a betegbiztosító rendszer adataihoz képest
95,5%-osnak mondható.
A vizsgálat elvégzéséhez szükséges
adatokat (az életkort, a tünetek kiala-
kulása és a kórházi felvétel között eltelt
idôtartam nagyságát, a felvétel során
a Rankin-skála alapján észlelt súlyos-
ság mértékét és a szisztémás trombolízis
alkalmazását) a fenti adatbázis 2003–2009 közötti idôszak
ra vonatkozó nyilvántartásából merítették. A statisztikai
analízishez csak azokat az adatokat használták fel, ahol
a végleges diagnózis ischaemiás stroke volt, illetve a felvé-
teli Rankin-pontszám is rögzítésre került (n=88 340).
A trombolízis alkalmazási arányát több tényezô alap-
ján vizsgálták meg: a tünetek kialakulása és a felvétel
között eltelt idô alapján (<3 óra és ≥3 óra), az intézmény
jellege (neurológiai és nem neurológiai, pl. aktív geriátriai
vagy belgyógyászati osztály) alapján, a felvételi tünetek
súlyossága (enyhe: 0–2 Rankin-pontszám
vs.
súlyos: 3–5
Rankin-pontszám) alapján, illetve az élekor (<80 év
vs.
≥80
év) alapján.
Eredmények
A vizsgálati idôtartam alatt a szisztémás trombolízis
alkalmazásának aránya folyamatos növekedést muta-
tott a 2003-as 2,5%-os értékrôl a 2009-es 8,4%-os értékre
(
p
<0,001). Ennek hátterében döntôen a 3 órás idôablakon
belül felvett betegek esetében észlelhetô emelkedés volt
kimutatható: 2003-ban az idôablakon belül felvettek 10,5%-
ánál alkalmazták a szisztémás trombolízis-kezelést, míg
2009-ben ez az arány már 25,4% volt. A 3 órán túl felvettek
esetében a trombolízis aránya mindvégig alacsonynak
(0,6–1,0%) volt mondható.
Annak ellenére, hogy az ischaemiás stroke miatt felvett
betegek átlagéletkora a vizsgált idôszakban nem változott,
a szisztémás trombolízis-kezelésben részesülôk életkora
folyamatos növekedést mutatott (68,7 év 2003-ban és 70,7
év 2009-ben,
p
<0,05). Ez döntôen annak köszönhetô, hogy
a 84 év feletti populáció esetében közel hétszeresére nôtt
a szisztémás trombolízis alkalmazásának aránya. A 80 év
feletti populációban végzett trombolízisek száma, az összes
szisztémás trombolízis 20,1%-át tette ki.
A vizsgált idôintervallum során az enyhe tünetekkel
járó stroke-betegek felvételi aránya is folyamatos növeke-
dést mutatott (34,5%
vs.
41,5%, 2003–2009 között,
p
<0,001).
A vizsgált idôszakban az enyhe stoke-betegeknél végzett
trombolízis aránya ehhez képest sokkal nagyobb mértékû
növekedést mutatott (15,2%
vs.
24,5%, 2003–2009 között,
p
<0,001).
A betegek döntô többségét neurológiai
intézményben kezelték (68,3%). Az akut
geriátriai és belgyógyászati osztályok-
hoz képest a neurológiai ellátóhelyeken
sokkal gyakrabban végeztek szisztémás
trombolízist a 3 órás idôintervallumon
belül felvett betegeknél (24,5%
vs.
4,9%).
Megbeszélés
A teljes Hesse tartományra kiterjedô
adatbázis szerint, a törzskönyvezést követô
elsô hét év során a szisztémás trombolízis
alkalmazása több mint háromszorosára
emelkedett. Annak ellenére, hogy a 80
év feletti populáció esetében a szisztémás
trombolízis-kezelés alkalmazása továbbra
is elmarad a 80 év alatti stroke-betegekéhez képest, az rTPA-
kezelés gyakorisága átlag feletti növekedést mutatott ebben
a korcsoportban.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Singer OC, et al. Time trends in systemic thrombolysis in
a large hospital-based stroke registry.
Cerebrovascular Diseases.
2012;33:316–321.
B. Huisa, A. Stemer, M. Walker, K. Rapp, B. Meyer, J. Zivin,
a NEST-1 és -2 vizsgálóiként
Az akut ischaemiás stroke
transcranialis lézerterápiája
A NEST-1 és NEST-2 adatainak összevont elemzése
Az akut ischaemiás stroke kezelésében a szöveti plaz
minogén-aktivátorral (t-PA) történô intravénás trombolízis
az egyetlen bizonyítottan hatásos módszer, de csak akkor,
ha a stroke jelentkezését követô 4-5 órán belül sor kerül
rá. A módszer alkalmazását behatárolja a szûk idôablak,
a vérzésveszély és az, hogy a beavatkozás tanulási folya-
mata hosszú, és az eljárás csak nagy gyakorlat birtokában
végezhetô. Az Egyesült Államokban a stroke-betegek keve-
sebb mint 5%-ánál történik intravénás trombolízis, érthetô
hát, ha egyéb alternatív módszerek kifejlesztése felé fordult
a figyelem.
A transcranialis lézerterápia (TLT) egy olyan nem
invazív módszer, mely infravörös közeli lézerenergiát
használ fel az agysejtek biológiai folyamatainak befo-
lyásolására. A TLT hatásmechanizmusa több tényezôn
alapszik, melyben valószínûleg szerepet játszik egyebek
mellett az energiatermelés javítása, a neuroprotekció,
6
◊
Stroke
Mozaik
|
A stroke transcranialis lézerterápiája
|
International Journal of Stroke
A szisztémás
trombolízis alkalma-
zása hét év alatt több
mint háromszorosára
nôtt, mely részben
az idôsebb és súlyo-
sabb állapotú betegek
megnövekedett keze-
lési hajlandóságával
magyarázható.