Basic HTML Version
|
Az SM-konverzió prediktív faktorai gerincvelôi CIS-ben
szkópiával észlelhetô korai neuronális mûködési zavara
milyen hatással van az elsô pár év fizikai és kognitív állapot-
romlására.
Betegek és módszerek
A tanulmányban 23 olyan CIS-beteg (klinikailag izolált
szindróma) vett részt, akiknél a liquorban OGP volt kimutat-
ható, és az MRI 2 vagy több agyi vagy gerincvelôi léziót
mutatott. Az utóbbi két kritérium lehetôvé tette, hogy lega-
lább a térbeli disszemináció feltétele teljesülhessen. Átlag-
életkoruk 32 év volt (20 és 42 között). A kontrollcsoport 24
tagú volt 27 év átlagéletkorral (19–43).
Beválasztáskor majd 5 év múlva vizsgál-
ták az általános intellektuális mûködést,
memóriát, figyelem- és információfeldol-
gozás gyorsaságát, végrehajtó funkciókat
és a nyelvi készségeket. Kognitív hanyat-
lásként definiálták, ha a beteg teljesítmé-
nye legalább két területen, két vagy több
standard deviációval eltért a kontrollok
átlagától.
Az EDSS legalább 1 pontos növekedését értékelték funk-
cionális állapotromlásnak.
Az MR-spektroszkópia során 3 épnek tûnô területet vizs-
gáltak, a fehérállományban (a corpus callosum spleniuma), a
szürkeállományban (dorsalis posterior cingulatus cortex) és
a cerebellumban. Az NAA, a kreatin és a kolin arányát hatá-
rozták meg.
Eredmények
Az ötödik évben a betegek 92%-a teljesítette az idôbeli és tér-
beli disszemináció kritériumát, és 71%-uknak volt legalább 1
relapszusa. 32%-uk kapott betegségmódosító terápiát. Egyetlen
betegnek sem alakult ki cerebelláris tünettana. 43%-uknak rom-
lott az EDSS-értéke. A kiindulási idôben a betegek 22%-a muta-
tott kognitív hanyatlást, az ötéves periódus végén 39%-uk.
A kontrollcsoportban 2 év után a vizsgált régiók egyikében
sem változott az NAA-érték. A betegcsoportban a vizsgálat
kezdetekor csak a fehérállomány NAA-értéke volt alacso-
nyabb a kontrollokénál. Az 5. évben a betegek kontrolloké-
hoz hasonlított NAA-szintje a cerebellumban volt alacso-
nyabb, míg más régiókban nem volt eltérés. A betegekben a
kiindulási értékhez képest, az 5. év végén szintén csak a cere-
bellumban volt csökkenés.
A T2 léziók és az EDSS-progresszió között nem találtak
összefüggést. A T2 léziós tömeg változása azonban nagyobb
volt a kognitív hanyatlást mutatók között.
Egyedül a szürkeállomány esetében találtak szignifikáns
korrelációt az NAA-szintek és a T2 lézió tömege között.
Az 5. év végén a cerebellumban mért NAA-szint szignifikán-
san alacsonyabb volt az EDSS-progressziót mutató betegek-
ben, mint a kontrollokban, a nem progrediáló betegek esetében
pedig a fehérállományban, de egyetlen régióban sem volt kor-
reláció az EDSS-változás és az NAA-szintek között.
Az NAA-szintek és a kognitív hanyatlás összefüggését vizs-
gálva, a kognitív hanyatlást mutatók esetében jobban csökkent
a cerebellumban az NAA-szint, mint a hanyatlást nem muta-
tók között, de más régiókban nem volt összefüggés.
Következtetések
Jelen tanulmány az SM elsô 5 évében összefüggést muta-
tott az agyszövet sérülésének progressziója – amelyet a neu-
ronális mûködési zavarral és a T2 léziók gyarapodásával jel-
lemeztek –, illetve a kognitív hanyatlás között. Ebben a
tanulmányban a betegek jelentôs része mutatott kognitív
hanyatlást már a kiindulási idôben, amikor
fizikálisan még alig voltak érintettek.
A neuronális diszfunkció elsôsorban a
cerebellumban volt kimutatható, kevésbé
a többi vizsgált fehér- és szürkeállományi
régióban. A cerebellumban észlelhetô neu-
ronális eltérés szorosan korrelált a kognitív
hanyatlással. Kimutatták azt is, hogy a
fehérállományi eltérések jelentôsen hozzá-
járulnak a kognitív hanyatláshoz. A kogní-
cióval ellentétben, az SM elsô 5 évében az EDSS progresszió-
ja és az agyszövet sérülésének vizsgált markerei – a T2 léziók
mennyisége és a neuronális diszfunkció – között nem volt
összefüggés.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Zaaraoui W, et al. Occurence of neuronal dysfunction during
the first 5 years of multiple sclerosis is associated with cogni-
tive deterioration.
J Neurol,
2010 Dec 4. [Epub ahead of print]
Ruet A, Deloire MSA, Ouallet JC, Molinier S, Brochet B
A sclerosis multiplex konverzió
prediktív faktorai gerincvelôi
klinikailag izolált szindróma (CIS)
esetén
Spinális CIS esetén milyen faktorok jelentenek
kockázatot az SM-konverzióra?
Aklinikailag izolált szindrómában (CIS) az egyik leggyakrab-
ban érintett régió a gerincvelô. Mivel a CIS-betegek egy részé-
ben a második esemény, azaz SM-konverzió nem alakul ki,
ezért fontos olyan prediktív faktorok meghatározása, melyek
elôrejelzik a kockázatot. Kizárólag spinális CIS esetében ilyen
felmérés nem történt, a tanulmány ezért ezt tûzte ki célul.
Anyag és módszer
A retrospektív tanulmányba 7 év adatainak áttekintése
után 114 olyan beteget vontak be, akiknél akut parciális
transzverz myelitisre (APTM) utalt a 48 órától 4 hétig tartó
| 2011/2 |
május
◊
11
fMRI-vel kimuta-
tott neuronális
diszfunkció elôre
jelzi a kognitív
zavart.
Multiple Sclerosis