Basic HTML Version
Megbeszélés
A tanulmány, hasonlóan a korábbi kontrolált, nagy tanulmá-
nyokhoz (BECOME, REGARD, BEYOND), nem talált szignifi-
káns különbséget az IFNB- és a GA-kezelés között. A relapszus
esélye csökken a kezeléssel mindkét esetben, és az elsô kezelés
nem befolyásolja a második kezelés során jelentkezô relapszust;
tehát mindkét terápia megfontolható második vonalban is. Az
eredmények megerôsítették, hogy homozigóta
HLADRB1*1501
genotípus esetén a terápiás válasz jobb a GA-val kezelt betegek
körében, a genetikai hatás azonban csekély. Mivel a kaukázusi
SM-betegek jelentôs aránya homozigóta, prospektív tanul-
mányra lehetôség lenne. Ugyanakkor homozigóta
IRF8
poli-
morfizmus esetén a betegek kevésbé reagálnak az IFNB-terá-
piára; ezt az összefüggést a kisebb, német populációban nem
sikerült replikálni, így nagyobb tanulmány-
ban megerôsítést igényel. A 16 gént és kör-
nyezeti faktorokat súlyozottan értékelô,
korábban képzett faktor nemmutatott össze-
függést a terápiás válasszal. A tanulmány
arra utal, hogy érdemes a terápiás válaszra
prediktív biomarkerek kutatása.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Gross R, et al. Population structure and HLA DRB1*1501 in the
response of subjects with multiple sclerosis to first-line treat-
ments.
J Neuroimmunol
2010 Nov 27. [Epub ahead of print]
Yeh EA, Wauban E, Krupp LB, Ness J, Chitnis T, Kuntz N,
Ramanathan M, Belman A, Chabas D, Gorman MP,
Rodriguez M, Rinkjer II JR, Weinstock-Guttman B
Terápiás lehetôségek nehezen
kezelhetô gyermekkori sclerosis
multiplex esetén
Mi jellemzi a gyermekkori SM terápiás gyakorlatát?
Észak-Amerikában a sclerosis multiplex (SM) hozzávetôle-
gesen 3–5%-a jelentkezik gyermekkorban. A jelenleg elérhetô
elsô vonalbeli betegségmódosító kezelések kb. 30%-kal mér-
séklik a relapszusok számát felnôttkori SM-ben. A gyermekko-
ri SM-populációban többszörös retrospektív vizsgálatok iga-
zolták e készítmények (interferon-béta [IFNB] és glatiramer
acetát [GA]) biztonságosságát és tolerálhatóságát. Jelen tanul-
mány célja az elsô vonalbeli szerekre nem reagáló kórkép gya-
koriságának és kezelésének felmérése volt 6 amerikai gyerme-
keket kezelô SM-centrumban gyûjtött 258 eset alapján.
Anyagok és módszerek
1997–2009 közötti idôszakból 258, 18 évnél fiatalabb relap-
száló-remittáló sclerosis multiplexben szenvedô gyermeket
válogattak be, akik legalább 6 hónapig kaptak elsô vonalbeli
készítményt (
im.
vagy
sc.
IFNB-1a,
sc.
IFNB-1b vagy
sc.
GA).
A diagnózis feltétele legalább 2 demielinizációs epizód meg-
jelenése volt legalább 30 nap különbséggel. Nehezen kezel-
hetô (refrakter) betegséget folyamatos klinikai és/vagy MRI-
aktivitás (új T2 gócok vagy halmozó léziók megjelenése az
ismételt felvételeken) esetén véleményeztek.
Eredmények
Amegfigyelési idôszak alatt a betegek 55,8%-a kapott egy
készítményt; 25,2%-ban egyszer, 11,2%-ban kétszer, 3,9%-
ban háromszor és 3,9%-ban négy vagy több alkalommal tör-
tént terápiaváltoztatás. A gyermekek 78,7%-ánál a terápia
IFNB vagy GA alkalmazására korlátozódott; 21,3%-ban
használtak egyéb kezelési lehetôségeket (kemoterápiás
készítmények, natalizumab, havonkénti
pulzus szteroid vagy daclizumab).
A kiterjesztett rokkantsági skála értéke
(EDSS) viszonylag alacsony volt: 2,1 az
elsô és 1,7 az utolsó vizit alkalmával. Az
EDSS-értékben észlelt változás szignifi-
káns összefüggést mutatott az alkalma-
zott terápiás lehetôségek számával.
A betegség kezdete és az elsô kezelés indítása között átlago-
san 17,1 hónap telt el. IFNB (200/258) és GA (53/258) vol-
tak a leggyakrabban választott elsô vonalbeli szerek. Öt
beteg cyclophosphamidot vagy azathioprint kapott elsô-
ként a betegség aktivitása miatt. Általában a 10 év alatti
gyerekek az idôsebbekkel összehasonlítva ritkábban igé-
nyeltek változtatást noncompliance vagy tolerabilitási
problémák miatt. A tolerabilitási zavar és a noncompliance
gyakorisága hasonló volt mindhárom IFNB készítmény ese-
tében. Az elsô kezelésre nem reagáló betegek nagyobbik
része (42/72) jól reagált a második terápiára. 19 betegnél
vizsgálták neutralizáló antitestek jelenlétét, 2 esetben kap-
tak pozitív eredményt. A glatiramer acetátot kapott gyere-
kek csoportja a tolerabilitás, vagy nem reagáló betegség
tekintetében nem különbözött az interferonokat használók
csoportjaitól.
Megbeszélés
Figyelemre méltó, hogy a vizsgálatba bevont gyerekek
csaknem felében változtattak az elsô beállított terápián ref-
rakter betegség, rossz tolerabilitás vagy a terápia elhagyása
miatt. A hispán etnikumú gyerekek esetén nagyobb a való-
színûsége a terápiaváltoztatás szükségességének refrakter
betegség miatt. A második készítmény vagy kombinációs
kezelés viszonylag gyakori használata azt jelzi, hogy a
gyermekkori SM nem feltétlenül benignus lefolyású. Ezen
készítmények és a kombinációs kezelés hosszú távú hatásai
jelenleg ismeretlenek. A tanulmánynak azonban több kor-
látja is van: a retrospektív jelleg miatt korlátozott informá-
ció nyerhetô például a kezelés kezdete elôtti relapszusrátá-
ról vagy a szocioökonómiai státusról, és a kezelés alatti
relapszusráta sem ismert pontosan. A retrospektív jelleg
14
◊
Sclerosis multiplex M
OZAIK
|
Terápiás lehetôségek gyermekkori SM-ben
|
Archives of Neurology
A gyermekkori SM
terápiás gyakorlata
Észak-Amerikában.