Az Európai Gyógyszerügynökség Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerkészítmények Bizottsága (CHMP) megerősítette eredeti ajánlását, miszerint a deutetrabenazin nem tekinthető új hatóanyagnak.

Egy újonnan felfedezett citokin, az onkosztatin M képes felülírni a folyamatos gyulladásos szignalizációt, és elindítani a tüdőszövetek regenerációját.

Egy japán kutatás eredményei szerint a férfiak és a nők barna zsírszövete eltérő biokémai útvonalakat használ - ezért hatékonyabb a nőkben a szövet hőtermelése.

Mutációrezisztens védekezési módszernek tűnik egy nem-neutralizáló antitestek kombinációján alapuló oltóanyag.

A krónikus derékfájdalom a népesség jelentős százalékát érintő probléma és sokan súlyossága miatt opioid tartalmú fájdalomcsillapítókhoz folyamodnak.

Az AVPR1a receptor szelektív aktiválásával javíthatók lehetnek az autizmusban szenvedő betegek szociális készségei anélkül, hogy a beavatkozás fokozná az agressziót.

A PREVENT modell hasznos kockázati küszöbértékekkel szolgál a szív-érrendszeri kockázatokat csökkentő sztatin terápia megkezdéséről szóló döntésekhez.

Az Európai Gyógyszerügynökség javasolta a rilzabrutinib forgalomba hozatali engedélyének megadását immuntrombocitopénia (ITP) kezelésére olyan felnőtteknél, akik más gyógyszerekre nem reagálnak.

Egy közvetlenül a hüvelyszöveten alkalmazható, hormonmentes hidrogél enyhítheti a menopauzával összefüggő hüvelyszárazságot és a fájdalmat.

Az ultrafeldolgozott élelmiszereket jelentős mennyiségben fogyasztók között megemelkedik a gyulladást jelző hs-CRP marker szintje.

Az Európai Gyógyszerügynökség Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerkészítmények Bizottsága (CHMP) megerősítette eredeti ajánlását, miszerint a deutetrabenazin nem tekinthető új hatóanyagnak.

Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.

Súlyos, a beteget életveszélybe sodró sav-bázis eltéréssel járó kórképpel minden gyakorló orvos találkozhat. A belgyógyászati anyagcsere-rendel­lenességek, intenzív terápiás ellátást igénylő betegségek mellett sebészeti beavatkozások, mérgezések, kardiológiai és pulmonológiai kórképek szö­vődményeként is kialakulhat ilyen állapot. Azonnali felismerése és szaksze­rű ellátása nélkülözhetetlen napjaink orvosi tevékenysége során.

A vénás thromboembolia morbiditása és mortalitása jelentős, számítanunk kell ismétlődésére is. A tromboprofilaxis, illetve a kezelés megválasztásában nagy jelentősége van a thrombosis-hajlam ismeretének. A thrombophilia vizsgála­tának mindig egyénre szabottan kell történnie, hozzátartozhat az örökletes és szerzett véralvadási eltérések laboratóriumi vizsgálata is. Nincs egységes ajánlás arra vonatkozóan, hogy mikor, kiknél és milyen céllal történjenek meg ezek a vizsgálatok. Hogy felesleges elvégzésük, elmulasztásuk vagy téves ér­telmezésük kiküszöbölhető legyen, indokolt, hogy a thrombophilia-szűrés centrumokban történjék. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb thrombophilia-vizsgálatokat, azok indikációit és a belőlük nyerhető információkat.

A népesség átlagéletkorának emelkedésével egyre több embert érint az időskori halláscsökkenés. A hallósejtek károsodása exogén és endogén okokra vezethető vissza. A beszédértés a tisztahang-küszöbnél is rosszabb („hallom, de nem értem”). A halláscsökkenés elszigetelődéshez és depres­szióhoz vezethet. Fontos a megelőzés és az egyre korszerűbb eszközökkel segíthető hallásrehabilitáció az életminőség megőrzésére.

A pitvarfibrilláció antikoaguláns terápiája hatással van a veseműködésre. A CALLIPER vizsgálatban a szerzők tanulmányozták a vesefunkció romlását közepesen súlyos és súlyos vesebetegségben és pitvarfibrillációban szenve­dő betegeknél napi 15 mg rivaroxaban- és warfarinkezelés összevetésével. A rivaroxaban – 7368 beteg adatai alapján – szignifikánsan csökkentette a vesefunkció romlásának rizikóját a warfarinhoz képest, cukorbetegség fennállásától függetlenül.

Az alsó végtagi érszűkület – vagy orvosi nevén perifériás artériabetegség – gyakori kórállapot, melynek következtében a végtagokat ellátó perifériás ereken keresztül csökken a verőeres áramlás, így a keringési zavar követ­keztében a végtagok funkciója károsodik. Az állapotra leggyakrabban járás közben fellépő lábfájdalom (klaudikáció) hívhatja fel a figyelmet, de más tünetei is lehetnek.