Egy olyan betegcsoportot sikerült azonosítani, amelynél a metasztázis egy meghatározott molekuláris útvonal működésétől függ - ennek gátlásával csökkenthető az áttétképződés.

Az új molekula nem a bevitt energia mérséklésével, hanem az energiafelhasználás növelésén keresztül csökkenti a testsúlyt.

Sikerült pontos magyarázatot adni arra, miért hatékonyak a GIPR-t gátló és GLP-1 receptort aktiváló kombinált készítmények.

Az eredmények új lehetőséget nyithatnak az izomregeneráció támogatására időskorban, hosszan tartó ágynyugalom alatt vagy olyan állapotokban, amelyek izomdiszfunkcióval járnak.

A fertőzést okozó baktériumokat tartalmazó sejteket célozza az új adjuvánsokat alkalmazó kezelés.

A kötszer a szervezet saját fehérjéit használja fel, csökkentheti a drága gyógyszerek és a hűtőtárolás iránti igényt.

Az automatizált rendszer alkalmazása során számos váratlan kölcsönhatást figyeltek meg egyes baktériumfajok és a rostok között.

A hordozható eszköz a beteg verejtékéből képes nyomon követni a levodopa szintjét.

A coeliakia jelenleg egyetlen elfogadott kezelési módja a gluténmentes diéta. A gluténmentes diéta megszorító jellege, szociális terhe, magas ára miatt azonban a betegek részéről sürgető igény van a diétát helyettesítő gyógyszeres terápiára, illetve hogy lehetővé váljon számukra kis mennyisé­gű glutén fogyasztása anélkül, hogy károsodástól kelljen tartaniuk. Fontos szempont az is, hogy a betegek egy részénél még szigorú diéta mellett sem következik be a nyálkahártya teljes gyógyulása, ami a panaszok fenn­maradásához, szövődmények kialakulásához vezethet. Mindezek az okok vezettek az elmúlt évek intenzív gyógyszerfejlesztéséhez, amit a coeliakia patomechanizmusának egyre részletesebb megismerése tesz lehetővé.

A renovascularis megbetegedések a veseartériák szűkülete miatt ront­ják a vese vérellátását, ami magas vérnyomást és vesefunkció-romlást okozhat. A háttérben leggyakrabban atherosclerosis (ARAS), ritkábban fibromuscularis dysplasia (FMD) áll. A korszerű diagnosztika nemcsak az anatómiai szűkület kimutatására, hanem annak hemodinamikai jelentősé­gére épül. A vizsgálatok alapján stabil ARAS esetén a rutinszerű sztentelés nem nyújt előnyt az intenzív gyógyszeres kezeléssel szemben. Az invazív revaszkularizáció kizárólag szignifikáns szűkület és magas kockázatú tü­netek – például rezisztens hipertónia vagy flash tüdőödéma – együttes jelenlétekor indokolt.