hirdetés

Nemrég napvilágot látott tanulmányok alapján elképzelhető, hogy a populáció egy része rendelkezik alapimmunitással – reaktív T-sejtekkel – a SARS-CoV-2 koronavírus ellen. 

 

 

 

A III. fázisú CLARINET klinikai vizsgálat (NCT00353496) eredményei szerint a lanreotid autogel/depot kezelés a placebóval összehasonlítva szignifikáns mértékben javította a nem funkcionáló bélrendszeri vagy hasnyálmirigy eredetű neuroendokrin daganatokban szenvedő betegek progressziómen­tes túlélését (progression-free survival, PFS). A vizsgálat résztvevőinek lehetősége volt belépni egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba (open label extension, OLE), melynek során a lanreotid hosszú távú biz­tonságosságát és hatásosságát értékelték. Az összesen 89 résztvevővel lefolytatott vizsgálat eredményei szerint az összes nemkívánatos esemény incidenciája, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos ese­mények incidenciája alacsonyabb volt, mint az eredeti vizsgálat esetében, tehát a hosszú távú lanreotidkezelés jó biztonságossági profilt mutatott.

A szisztémás sclerosis (scleroderma) egy több szervrendszert is érintő kró­nikus autoimmun megbetegedés, mely a bőr és a belső szervek fibrosisa révén szervi elégtelenséghez, végül halálhoz vezethet. A szervi manifesztá­ciók egyik formája a pulmonális artériás hypertonia, mely egy progresszív kórállapot. A kimenetelek javítása érdekében alapvető jelentőségű a korai felismerés, mely a szisztémás sclerosis gondozása során rendszeres szűrő­vizsgálatokkal érhető el.

A rheumatoid arthritis egy idült gyulladással kísért állapot, mely élethos­szig tartó kezelést igényel az irreverzibilis károsodások megelőzése és az életminőség javítása érdekében. A terápiás eszköztár folyamatosan új gyógyszerekkel bővül, ám viszonylag kevés direkt összehasonlítás tör­ténik az újabb és a már régebben alkalmazott szerek hatásosságának és biztonságosságának összevetésére. A szerzők a SELECT-COMPARE vizsgálat erre vonatkozó adatait elemezték az upadacitinib és az adalimumab, illetve a placebo összehasonlítására.

Rheumatology and Therapy, 2021. november

A közepesen súlyos vagy súlyos plakkos pikkelysömörben szenvedő felnőttek risankizumab kezelésének hatékonyságát és biztonságosságát felmérő 3. fázisú randomizált klinikai vizsgálatban a risankizumabbal kezelt betegek szignifikánsan nagyobb hányada érte el a célértékre történő kezelés során az elsődleges végpontot a placebo csoporthoz képest a 16. héten. Az ezt követő intermittáló (12 hetente történő) kezelés is szignifikáns javulást hozott a kezelt betegekben azokhoz képest, akinél a 16 hetes kezelést követően megvonták a szer adását

Egy Izraelben végzett megfigyeléses vizsgálat szerint a harmadik adag mRNS típusú védőoltás (Pfizer-BioNTech) hatásosan véd a COVID-19 be­tegség súlyos formáival szemben. A harmadik oltással több mint 90%-kal csökkent a COVID-19-cel összefüggő kórházi felvételek, illetve súlyos esetek száma és 81%-kal csökkent a COVID-19-es halálozás, meglévő kísérőbe­tegségek esetén is.

A pulmonális artériás hypertonia egy ritka kórállapot, melynek diagnoszti­káját nehezíti és késleltetheti, hogy a betegség tünetei számos egyéb kór­kép tüneteire emlékeztethetnek. Az érintettek számáról becslések vannak, eszerint 15 és 50 millió közötti értékre tehető a betegek száma világszerte. Bár a korai diagnosztika és kezelés terén történtek előrelépések az elmúlt években, a betegség prognózisa jelenleg is kedvezőtlen. A betegek gondo­zásának fontos eleme az anyagi terhek enyhítése és az életminőség javítása.

A pulmonális artériás hipertónia a szisztémás sclerosis (scleroderma) gyakori és súlyos következménye, mely a scleroderma eseteinek 8–12%-ában fordul elő. A szisztémás sclerosis tüdőmanifesztációi közül a két legfontosabb szövődmény a PAH és az interstitialis tüdőbetegség, melyek közül az első vasculopathiával, a második interstitialis fibrosissal jár együtt. A pulmonális artériás hipertónia és a szisztémás sclerosis többféle patofiziológiai mechanizmus révén kapcsolódik egymáshoz. A DETECT vizsgálat adatai alapján felállított algoritmus e klinikai szituációban kínál bizonyítékokon alapuló megközelítést a korai felismeréshez.

Pulmonális artériás hipertóniában alapvetően fontos az első vonalbeli terápia gondos megválasztása a kimenetelek javítása, a progresszió lassítása céljából. A prosztaciklin utat megcélzó gyógyszerek előnyeit korábbi vizsgálatok során jól dokumentálták. Jelen összefoglaló a GRIPHON vizsgálat adatainak post hoc elemzéséről ad számot, melyben azt vizsgálták, hogy a PAH elsődleges diagnózisa óta eltelt idő milyen összefüggésben áll a morbiditással/ mortalitással, illetve a szelexipagra adott terápiás válasszal.

A pulmonális artériás hipertónia a tüdőerek progresszív vasculopathiája, melyben a progresszió megelőzésére és a kimenetelek javítására korai és hatásos vazodilatátor kezelés szükséges. A PAH-betegek speciális csoportját képezik a kalciumcsatorna-blokkolókra reagáló betegek, akik specifikus kezelést igényelnek és kedvezőbb prognózisra számíthatnak. Az esetek túlnyomó többségében azonban a kalciumcsatorna-blokkoló kezelés nem hasznos, ezért egyéb pulmonális vazodilatátor terápiák bevezetése szükséges. Összefoglalónk a terápiás lehetőségeket veszi sorra.

A pulmonális artériás hipertónia terápiájának eredményessége és a kimenetelek javítása szempontjából alapvetően fontos a korai kezelés, melyen belül is kiemelkedő jelentősége van az elsőként alkalmazott kombinációs terápiának. Az e klinikai szituációban adott endotelinreceptor-antagonista + foszfodiészteráz-5-gátló előnyös hatásait több vizsgálat is igazolta. Az OPTIMA vizsgálat szerint újonnan diagnosztizált, korábban még nem kezelt PAH eseteiben a macitentan és tadalafil együttes alkalmazásával végzett első kettős kombinációs terápia a 16. hétre jelentős javulást eredményez a kiindulási állapothoz képest.

books.medicalonline