Az invazív és nem invazív emlőrák korai felismerése és a kezelési módszerek tökéletesedése következtében javultak az emlőrákos betegek életkilátásai, és egyre többen vannak életben hosszú idővel a betegség felismerése után. A betegek azonban sokféle testi és lelki nehézséggel szembesülnek, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az alapellátásban dolgozó szakemberek tisztában legyenek speciális orvosi és pszichoszociális problémáikkal.   Az emlőrák miatt kezelt betegek követése az onkológus és a családorvos összehangolt tevékenységét feltételezi. A kontrollvizsgálatok célja a recidívák és az újabb primer emlőrák korai észlelése, a szövődmények felismerése és kezelése, a terápiás és ellenőrzési protokollok betartásának felügyelete, a fertilitási és pszichoszociális problémák enyhítése. A műtét utáni gondozás irányelvei   Mivel az emlőrák az esetek zömében az elsődleges kezelést követő 5 éven belül újul ki, ebben az időszakban gyakrabban kell sort keríteni a kontrollvizsgálatokra. Ez nem jelenti azt, hogy később nem áll fenn a recidíva veszélye. Az American Society of Clinical Oncology a műtét utáni időszakban szükségesnek tartja az emlő havonta végzett önvizsgálatát; a kórelőzmény felvételét és fizikális vizsgálatot az első 3 évben 3–6 havonta, majd 2 éven át 6–12 havonta, később évente; a megmaradt emlőállomány és az ellenoldali emlő mammográfiás vizsgálatát évente; a kismedencei vizsgálatot évente.

  Az Egyesült Államokban az emlőrákok több mint 90%-át korai stádiumban diagnosztizálják. Ez kedvező körülmény, de a klinikai képet sok más tényező is befolyásolja. A nyirokcsomók érintettsége, a receptorstátus, valamint néhány más tényező ismeretében pontosabban ítélhetjük meg a várható kimenetelt, választhatjuk ki az optimális kezelést. A szerzők a korai emlőrák terápiájával kapcsolatos korszerű felfogást és irányelveket ismertetik.   Bár az emlőrák gyakorisága az USA-ban és az Egyesült Királyságban egyre nő, a halálozási mutatók javulnak. A mortalitás csökkenése a mammográfia széles körű alkalmazásának, az értékelési technikák fejlődésének és a hatásos adjuváns kezeléseknek köszönhető. Az emlőrák korai stádiumai   A korai emlőrák kategóriájába az invazív emlőrák TNM beosztás szerinti I., II. és III.a stádiumait sorolják; az ilyen stádiumú emlőrákok rendszerint operálhatók. Ma már az összes emlőrák több mint 90%-át ilyen korai állapotban ismerik fel. A korai emlőrák műtéttel, sugárkezeléssel és szisztémás kezeléssel potenciálisan gyógyítható. A megfelelő kezelésben részesült korai emlőrákos betegek 5 éves túlélése eléri a 75%-ot. A közlemény a korai emlőrák jelenlegi kezelési elveit körvonalazza.

  A becslések szerint 2004-ben az Egyesült Államokban mintegy 216 000 emlőrák esetre derült fény, és 40 000-re tehető a betegség miatt ebben az évben bekövetkezett halálesetek száma.1 A daganatos kórképek közül az emlőrák sújtja a legtöbb nőt, és a halálozási statisztikákban is csak a tüdőrák előzi meg az emlőrákot a gyakorisági sorban. Az emlőrák közegészségügyi jelentősége miatt rendkívül fontos, hogy az alapellátásban dolgozó szakemberek kellő figyelmet fordítsanak a betegség kockázatának felmérésére, amihez a megfelelő stratégiák ismertetésével igyekszünk segítséget nyújtani.  Az emlőrák szempontjából átlagos mértékben veszélyeztetett nők 10–14%-os valószínűséggel betegszenek meg emlőrákban 90 éves korukig. Fokozott kockázattal számolhatunk, ha a beteg családjában már előfordult emlőrák, ha ilyen irányú örökletes hajlam igazolható vagy gyanítható, ha a beteg korábban mellkasi besugárzáson vagy emlőbetegségen esett át, illetve ha a Gail-modell szerint meghatározott 5 éves kockázat eléri vagy meghaladja az 1,67%-os értéket.

A gasztrointesztinális strómatumorok (GIST) a gyomor- bél huzam leggyakoribb mesenchymalis daganatai; korábban leiomyomaként, leiomyosarcomaként, leiomyoblastomaként vagy neurinomaként osztályozták őket. A GIST 1998-as meghatározásának és a daganatot okozó onkogén mutációk azonosításának köszönhetően az utóbbi években sokat gazdagodtak a daganattípus epidemiológiájával, kórélettanával és jó- vagy rosszindulatú természetével kapcsolatos ismereteink, de az új ismeretek még megerősítésre szorulnak.  A sebészi kezelésben nagy változásokat tapasztalhattunk. Az áttétek sebészi ellátásában valóságos paradigmaváltás történt. Az elsődleges terápiás beavatkozást a daganatméret és a tünetek figyelembevételével a sebésznek és a gasztroenterológusnak közösen kell megterveznie. A primer tumor sebészi kezelése A primer GIST sebészi kezelése a daganat elhelyezkedésétől függ. A nyelőcső strómatumorát, ha az excentrikusan helyezkedik el, transthoracalis torakoszkópiás módszerrel távolíthatjuk el a nyelőcső nyálkahártyájának megsértése nélkül. Ha teljes reszekciót végzünk, akkor a nyálkahártya és a muscularis réteg esetleges hegesedése miatt az előzetes punkciós biopszia előnytelen. Az 1 cm-nél kisebb átmérőjű tumorok rendkívül ritkán bizonyulnak agreszszívnak, ezért ilyenkor elegendőnek látszik a beteg gondos megfigyelése. A gyomor strómatumora miatt végzendő reszekció mértékét az elsődleges daganat mérete határozza meg.