Az antiemetikum kiválasztása

A hányinger kórélettanának és a hányáscsillapító szerek hatásmechanizmusának jobb megértésével a háziorvosok javíthatják a kezelések hatását és költséghatékonyságát. A hányinger és a hányás elsősorban zsigeri ingerlés által, dopamin és szerotonin közvetítésével; vesztibuláris és központi idegrendszeri okok miatt, hisztamin és acetil-kolin közvetítette folyamatok révén; valamint a kemoreceptor trigger zóna ingerlésén keresztül, dopamin és szerotonin közvetítésével jöhet létre. A kezelés ezekre a folyamatokra irányul. Az antihisztaminok és az antikolinerg szerek a vesztibuláris, illetve központi idegrendszeri okokra visszavezethető hányinger ellen hatékonyak. A dopamin-antagonisták a gasztrointesztinális traktusban és a kemoreceptor trigger zónában történő dopamin-felszabadulást gátolják – ezeknek a szereknek az indikációs területe megegyezik a szerotonin-antagonistákéval. Utóbbiak a bélrendszer és a kemoreceptor trigger zóna szerotoninaktivitását gátolják, és elsősorban az enterális irritáció kiváltotta, valamint a posztoperatív hányinger és hányás csillapítására alkalmasak. A kiegészítő és alternatív terápiás lehetőségek, mint a gyömbér, az akupresszúra vagy a B6-vitamin, terhességi hányinger esetén jöhetnek szóba.

Ahányinger és a hányás számos különböző állapot, beavatkozás, illetve gyógyszeres kezelés gyakori velejárója, mely évente betegek millióinak életminőségét befolyásolja hátrányosan. Becslések szerint egyedül a terhesség indukálta hányinger miatt évi 8,5 millió munkanap esik ki.1 A posztoperatív hányinger és hányás betegenként 415 USA-dollárral növeli a kórházi kezelés költségeit.2 A hányinger és a hányás kezelése számos esetben a háttérben álló specifikus, jól ismert mechanizmusokra irányul.