A semaglutid és liraglutid az obesitas és a nem alkoholos steatohepatitis kezelésében
Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. A terápia multidiszciplináris jellegű és összetett. Az életmód-terápia minden esetben az alap, amelyhez csatlakoznak – megfelelő indikáció esetén – a gyógyszeres és a bariátriai sebészeti beavatkozások. Az elhízás gyógyszeres terápiája sokáig kudarctörténetnek bizonyult, mivel több a már kivont hatóanyag, mint a jelenleg is alkalmazott. Aktuálisan a GLP1- receptor-agonisták (GLP1-RA) jelentik az elhízás gyógyszeres kezelésének egyik legsikeresebb vonalát. A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az elhízás egyik kevéssé ismert, de gyakori kísérője. Kezelésére elsősorban a testtömeg csökkentése jön szóba, gyógyszeres terápiájára számos vizsgálat történt a GLP1-RA-kkal, egyelőre átütő siker nélkül.
SGLT2-gátlók a kardiovaszkuláris és vesevédelemben: primer vagy szekunder prevenció?
A nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT)2-gátlók erélyes glykaemiás hatásuk, a betegség kimenetelét módosító tulajdonságuk mellett kísérletes megfigyelésekben és kemény végpontú prospektív klinikai tanulmányokban egyaránt kardio- és renoprotektív természetűnek bizonyultak. Az összefoglaló közlemény áttekinti az atheroscleroticus eredetű szívkárosodás, a szívelégtelenség, valamint a krónikus vesebetegség mérséklésének hátterében álló patogenetikai tényezőket, és a főbb primer és szekunder prevenciós klinikai vizsgálatok eredményét. Megállapítja, hogy e kedvező hatások tükrében az antidiabetikus kezelés hangsúlyai mára módosultak, s előtérbe kerültek az előnyös keringési és/vagy renális hatású szerek, sőt, az SGLT2-gátlók egyes képviselőit nem cukorbetegeknél is alkalmazzák. A diabetológiában primer és szekunder prevenciós helyük egyaránt körvonalazódott, nefrológiai tekintetben – noha primer prevenciós szerepük is megkérdőjelezhetetlen – ma még nagyobbnak tűnik a szekunder prevenciós jelentőségük.
A D-vitamin, a diabetes és a neuropathia kapcsolata
Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény áttekinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cukorbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem kielégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.