Megfelelően karbantartott 2-es típusú cukorbetegeknél a vércukorszint a 165–500 mg/dl (9,16–27,75 mmol/l) csúcsértéket az intraarticularisan beadott szteroidinjekció után 2–84 órával éri el, és 18 óra és 21 nap közötti az az időtartam, amely alatt a vércukorszint visszatér a kiindulási szintre. A nyújtott felszívódású triamcinoloninjekciót kapott 2-es típusú cukor­betegeknél nem nőtt szignifikánsan a vércukorszint, ellenben az injekció kristályos szuszpenziójának formájában részesülő pácienseknél 23%-os vércukorszint-növekedést tapasztaltak. A 2-es típusú cukorbetegeknél statisztikailag szignifikáns, de klinikailag megkérdőjelezhető, 4,1%-os fruktózaminszint-növekedést találtak a kiindulási értékhez képest, 2-3 héttel a térdízületbe adott injekció után. A nem megfelelően beállított cu­korbetegeket tájékoztatni kell az intraarticularis szteroidinjekciót követő átmeneti hyperglykaemia potenciális kockázatáról, és szorosan monitoroz­ni kell a vércukorszintet – különösen 1–3 nappal az injekció után (az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: C, konszenzusvélemény, betegségorientált evidencia).

Nem. Rutinszerű ultrahangvizsgálat az első trimeszterbeli abortusz előtt nem szükséges. (Az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: B, szisztematikus összefoglaló közlemények és retrospektív kohorszvizsgálatok alapján). Az esetek 93,8–97,6%-ában a gyógyszeres vagy műtéti úton végzett abortuszt kérő páciensek számára önmagában az utolsó menstruáció („last menstrual period”, LMP) dátumának ismereté­ben megbecsülhető a kezelés szempontjából fontos terhességi idő (63–90 napnál kevesebb) az első trimeszterben. A bimanuális vizsgálat és az LMP együttesen 98,4%-os pontossággal meghatározza, hogy a páciensnél el­végezhető-e a beavatkozás. Úgy tűnik, hogy az ultrahangvizsgálat nem befolyásolja a fel nem ismert extrauterin terhességek arányát, valamint nem csökkenti az inkomplett vetélések és a fennálló terhességek arányát.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Nem, a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá a 65 évesnél idősebbek alapellátás keretében végzett szűrővizsgálatának létjogosult­ságát a látászavarok előfordulásának mérséklésében. A saját otthonukban élő 65 év felettiek szervezett látásszűrési programokba történő bevonása az utánkövetéses adatok tanúsága szerint nem eredményez szignifikáns változást a látáskárosodás prevalenciájában (A szintű ajánlás: véletlen be­sorolásos kontrollos vizsgálatok [randomized controlled trial, RCT] sziszte­matikus áttekintése alapján).

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Pozíciós terápia hatására a klinikai tüneteket is mutató alvási apnoe (OSA) paraméterei közepes mértékben (16–40%) javulnak a nem kezelt bete­gekhez képest (kis esetszámú véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok [randomized controlled trial, RCT] metaanalíziséből származó B erősségű bizonyíték). A pozíciós terápiák kevésbé hatékonyak, mint a folyamatos pozitív légúti nyomás (continuous positive airway pressure, CPAP) keze­lés (kis esetszámú keresztezett vizsgálatok metaanalíziséből származó B erősségű bizonyíték).

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A melatoninkészítmények segítik az elalvást, növelik a teljes alvási időt, és némileg javítják az alvás hatékonyságát (B szintű evidencia, elsősor­ban kis, randomizált keresztezett vizsgálatok metaanalízise alapján). Az elnyújtott hatóanyag-leadású melatonin segíti az elalvást idősebb felnőt­teknél, ugyanakkor a mellékhatások előfordulási valószínűsége hasonló a placebóéhoz (B szintű evidencia, egyetlen kutatócsoport randomizált, kontrollos vizsgálatai alapján). A melatoninreceptor-agonista ramelteon szintén lerövidíti az elalvási időt és növelheti a teljes alvási időt (B szintű evidencia, egyetlen kutatócsoport nagyszámú, randomizált, kontrollos vizsgálatai alapján). A ramelteon alkalmazása nem hozható összefüggésbe súlyos traumás balesetekkel (pl. elesések, fejsérülések, gépjárműbalesetek) (B szintű evidencia, egyetlen retrospektív kohorszvizsgálat alapján).

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Cukorbetegek esetében a fertőzések kockázata a perioperatív HbA_1c- értékek emelkedésével együtt nő, ámbár nem minden betegnél érhető el a 7%-os célérték. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem adható meg egy olyan definitív HbA_1c-szint, mely csökkenti a protézis kör­nyezetében fellépő ízületi infekciók kialakulásának esélyét teljes csípőpro­tézis-műtétre előjegyzett betegek körében. A bizonyítékok alapján 7,5% alatti HbA_1c-értékek mellett kisebb valószínűséggel kell számítani ennek a posztoperatív szövődménynek az előfordulására (C szintű evidencia, két retrospektív kohorszvizsgálat alapján).