hirdetés

Tisztelt Olvasók! Kedves Kollégák! Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi szimpóziumában három, látszólag mozgás­szervi betegséggel foglalkozunk, melyek mindegyikéről kiderül az itt közölt írások alapján, hogy jóval messzebbről kell kö­zelíteni hozzájuk, sokkal távolabbra mu­tatnak, és lényegesen tágabb, általános érvényű, multidiszciplináris megközelítést igényelnek.

A sarokfájdalommal jelentkező betegek hetente próbára teszik az or­vos felkészültségét, differenciáldiagnosztikai jártasságát. A jellemzően multikauzális megjelenés miatt a pontos diagnózis és a kezelési terv felállí­tása elengedhetetlen. A sarokcsont körüli fájdalom mint téma szerteágazó, sok betegséget ölel fel, ezért a talpi oldalon megjelenő panaszokhoz tartozó betegségekre szűkítem a kört a cikkben.

A reumatológia hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt tíz évben. Tovább bővültek ismereteink a betegségek sejtes és molekuláris patogenezisét illetően, újabb modern diagnosztikus és terápiás eljárások bevezetésére került sor. Magyarországon jelenleg a legtöbb diagnosztikus és terápiás eszköz elérhető; reméljük, ez így marad a jövőben is.

Az inkontinenciát és a fizikai erőnlétet kedvező irányban befolyásoló beavatko­zások pozitív hatással vannak mind a két geriátriai tünetegyüttesre. A cikkben idézett vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontinenciamenedzselés önmagában is hatással van az esésekre, és megfordítva, a fizikai edzés mér­sékli az inkontinenciát.

A paraneoplasiás szindróma rosszindulatú daganattal összefüggő tünetegyüttes, melyet a daganat az általa termelt biológiailag aktív anyagok révén vált ki. Leggyakrabban mozgásszervi, neurológiai, endokrinológiai, bőrgyógyászati, hematológiai betegségekre jellemző tünetek formájában mutatkozik. Nem szokványos klinikai kép vagy betegséglefolyás, a standard terápiájára adott rossz válaszkészség veti fel a paraneoplasia gyanúját. Köz­leményünkben áttekintjük a főbb paraneoplasiás reumatológiai kórképeket.

A gyulladásos reumatológiai betegségek súlyos, intenzív osztályos keze­lést igénylő szervi tünetekhez vezethetnek. A közelgő szervi elégtelenség korai felismerése rendkívül fontos a kimenetel és a hosszú távú prognózis szempontjából. Ebben a cikkben az intenzív ellátásban számításba veendő szervi megnyilvánulásokat mutatjuk be, szem előtt tartva mind a kórismé­zést, mind pedig a terápiát.

A célzott terápiák jelentősen javították a gyulladásos és autoimmun reuma­tológiai kórképek, így a rheumatoid arthritis kezelését. A betegek kezelése során elsődleges a terápiaválasztás, melynek során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát és a betegpreferenciákat. Cikkünk az ezzel kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat tárgyalja.

Az erőkifejtéshez és az erőbehatásoknak való ellenálló képességhez meg­felelő ellenállási (tehetetlenségi) nyomatékkal rendelkező csontozatra van szükség. Ezt a mechanikai feltételrendszert a mozgásérzékelés alapján kialakuló csontminőségnek kell biztosítania.

A rheumatoid arthritis fiatal nőket is érint, ezért különös figyelmet érdemelnek azok a betegek, akik alapbetegségük gyógyszeres kezelése alatt vállalnak gyermeket. Figyelembe kell venni azt is, hogy várandósság megváltoztathatja a rheumatoid arthritis lefolyását.

Egy új tanulmány cáfolja, hogy a spondylitis ankylopoetica előfordulási gyakorisága eltérő lenne a férfiak és nők között.

A rheumatoid arthritis első vonalbeli kezeléseként methotrexat adását javasolják. Ezt azonban nem minden beteg tolerálja, illetve nem minden betegnél vált ki terápiás hatást. Ezért nagy jelentőségűek a methotrexatot nem tartalmazó terápiás sémák. Az upadacitinib megfelelő hatásosságot és gyors hatáskezdetet mutat a rheumatoid arthritis azon eseteiben, me­lyek nem reagálnak kielégítően methotrexat adására. Az upadacitinib monoterápia megfelelő biztonságossági profil mellett jelentősen javítja a betegségkimeneteleket tükröző paramétereket.

books.medicalonline