hirdetés

A Tisztelt Olvasó az Orvostovábbképző Szemle mostani lapszámának Szim­pózium rovatában a magasvérnyomás-be­tegséggel foglalkozó három kitűnő cikket olvashat vezető hazai szakemberek tolmá­csolásában. Mielőtt egy legyintéssel – „mi újat lehet mondani ebben a témában?” – letennék a polcra a lapot, engedjék meg, hogy néhány bekezdésben bebizonyítsam Önöknek, hogy a téma örök, és sosem volt időszerűbb.

Az alsó végtagi lábdagadás, oedema hátterében számos ok állhat, ami megnehezíti az orvos feladatát. A háttérben akár súlyos betegség is meg­húzódhat, amely nemcsak az életminőséget, hanem az életkilátásokat is befolyásolja. A komplex oki terápia és tüneti kezelés adhat enyhülést a páciensnek. Jelen összefoglalóban útmutatót próbálunk nyújtani, hogy az egyszerűnek tűnő lábdagadás esetén milyen differenciáldiagnosztikai problémák merülhetnek fel.

A nők szív- és érrendszeri betegségei ma már külön tudományágat alkotnak. Az életen át tartó hormonális változások befolyásolják a keringési rendszer válaszkészségét a különböző kihívásokra. Menopauza után a kardiovasz­kuláris kockázat megnő, a hormonális védelem hiányában a rizikófaktorok komplex hatása felerősödik, és ennek nyomán a nők halálozási statisztikáit is a kardiovaszkuláris események vezetik. A férfiakkal szembeni eltéré­sek felfedezhetők a tünettan, a diagnózis, a kórlefolyás és a terápia terén is. A kutatás célja a különbségek feltárása és a gyógyítás érdekében való hasznosítása.

A hypertoniás beteg vérnyomáscsökkentő kezelése a kardiovaszkuláris pre­venció elengedhetetlen része. A kezelés klasszikus összetevői kibővültek, mert az életmód-változtatás javaslata és a gyógyszerek kiírása önmagában elégtelen. A kezelés megkezdéséhez hozzátartozik a vérnyomás ajánlást kö­vető megmérése, a betegségtudatos magatartás kialakítása, a nem gyógy­szeres kezelés segítése. A gyógyszeres kezeléshez való terápiahűséget az egytablettás kombinációk elterjedése, a terápiás hatékonyság növelése, a mellékhatások csökkentése biztosítják.

Atartós antikoaguláns terápiában ré­szesülő betegek esetében az elektív invazív beavatkozásra, műtétre való felké­szülés része az antikoaguláns kezelés gon­dos perioperatív megtervezése. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) megjele­nése változást hozott a perioperatív me­nedzsmentben is, hiszen a kumarinokétól eltérő farmakokinetikai tulajdonságok miatt a DOAC-kezelt betegek elektív be­avatkozásai során a jól ismert, megszokott, hagyományos LMWH-bridging nemcsak felesleges, de kifejezetten kerülendő el­járás. 

Az acetazolamid egy ígéretes farmakon a szívelégtelenség kezelésére, amelynek különösen akut dekompenzáció során lehet additív szerepe a kacsdiuretikumok alkalmazásával, mivel tovább fokozza a diuretikus hatást anélkül, hogy jelentősen megemelné a szimpatikus aktivitást vagy a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát. Mindez igaz a már diuretikumrezisztenciával rendelkező betegekre is. Ezáltal ígéretes terá­piává válhat abban a legnagyobb mortalitású betegcsoportban, amelynél a kacsdiuretikum-monoterápiával teljes dekongeszciót nem tudunk elérni.

A kardiális troponinok szívizom-specifikusságuk miatt kiváló szenzitivi­tásúak myocardialis sérülésekben és akut myocardialis infarktusban, de emelkedett szintjük önmagában nem bizonyítja a kórképet. A fiziológiás koncentrációt demográfiai és egyéb körülmények (napszak, erős fizikai terhelés) befolyásolják, egyes betegségek is emelik. Célunk volt, hogy ös­szefoglaljuk mindazon körülményeket, amikor emelkedett szintek mér­hetők akkor is, ha akut coronaria-szindróma nem áll fenn. Kiemeljük a két troponin-izoforma (I és T) közötti eltéréseket a klinikai használhatóságuk és az analitikai adottságuk szempontjából, saját mérési tapasztalatainkat is bemutatva.

Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.

A perifériás verőérbetegségek legsúlyosabb megjelenési formája a vég­tagvesztés fenyegetésével járó kritikus ischaemia állapota. A perifériás verőérbetegségről szóló hazai és nemzetközi irányelveket az elmúlt évek­ben publikálták. A jelen kézirat célja az ajánlások fontos üzeneteinek átadá­sa a krónikus kritikus végtag-ischaemia / krónikus végtagot veszélyeztető ischaemia (KVI) területén.

 

A vashiány a szívelégtelenségben szenvedő betegek közel 50%-ánál figyel­hető meg, az anaemia leggyakoribb oka, az anaemiától függetlenül rontja a betegek terhelési kapacitását, életminőségét és életkilátásait. A vas(III)- karboximaltóz hatékony, biztonságos, új terápiás lehetőség a vashiányos, krónikus szisztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére. A mindennapi gyakorlatban a vashiány (a ferritin és a transzferrinszaturáció) rutinszerű mérése, szükség esetén korrigálása nagymértékben hozzájárul­hat az optimális gyógyszeres kezelés ellenére panaszos betegek panaszai­nak csökkentéséhez, életminőségük, terhelhetőségük javításához.

 

Az ACCOMPLISH vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ACE-gátlót amlodipinnel kombinálják hidroklorotiazid helyett, akkor a nagy kocká­zatú hypertoniás betegeknél a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésének mértéke kifejezettebb (HR 0,80; p<0,001). Jelen elemzés fő kérdése az volt, hogy az ACEI + CCB kombináció előnyei fennmaradnak-e az ACCOMPLISH vizsgálatban részt vevő, terápiarezisztensnek tűnő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

books.medicalonline