Ebben a számban ismét egy csokor bőr­gyógyászati témájú cikket nyújtunk át az olvasóknak. Az írások témája elég szerteágazó, olvashatunk az egészséges embereket is érintő bőrápolási kérdéseket feszegető cikket, téma az egyik leggyako­ribb bőrbetegség, a psoriasis kezelése, ismertetjük tapasztalatainkat egy viszonylag új antidiabetikus terápia bőrgyógyászati mellékhatásával kapcsolatban, és végül, de nem utolsósorban a vitiligóról ír egy kolle­ga, ami most, nyár elején időszerű téma.

A penicillinallergia gyakori előfordulásának hátterében többek között a pe­nicillin típusú antibiotikumok gyakori alkalmazása, illetve a penicillinekre jellemző fertőzéshez társuló gyógyszerreakciók, mint például az Epstein− Barr-vírus infekcióhoz társuló maculopapulosus exanthema állnak.1 Mivel az általános gyakorlat szerint a betegeken jelentkező gyógyszer indukálta reakciók esetén nemcsak a valódi immunmediált adverz reakciókat kiváltó gyógyszerek, hanem a beteg által alkalmazott minden gyógyszer doku­mentálásra kerülnek, nagyon sok beteg fals penicillinallergia bélyeget kap. Tekintettel arra, hogy a penicillin egy nagyon értékes terápiás hatású szer, amelynek helyettesítése nem feltétlenül optimális más antibiotikummal, célszerű a fals „cave penicillin” bélyegeket felülvizsgálni.

A bőr és a szervezet immunműködésének kialakításában és fenntartásában a bőr szerkezeti felépítésében szerepet játszó sejtek, az immunrendszerünk sejtjei, és a mikrobióta tagjai játszanak fontos szerepet. Míg korábban úgy gondoltuk, hogy ez a szerkezetéből és anatómiai felépítéséből adódó passzív funkció, napjainkban ez a kép sokkal árnyaltabb. Ez a szervünk egy, a külső és a belső körülményekhez is egyaránt dinamikusan alkalmazko­dó rendszer, ami fontos szerepet játszik integritásunk megőrzésében, de emellett szabályozó (pl. testhőmérséklet, vízháztartás, anyagáramlás) és érzékelő (pl. hőmérséklet, nyomás) feladatokat is ellát.

A pemphigus vulgaris egy autoimmun hólyagos betegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Patogenezisében az epidermis adhé­ziós molekulái (desmoglein – Dsg1 és Dsg3) ellen termelődő antitestek játszanak fő szerepet. A rituximab egy CD20-ellenes monoklonális anti­test, melyet középsúlyos és súlyos pemphigus vulgarisban alacsony dózi­sú szteroidterápiával kiegészítve első vagy másodvonalban választandó szerként használunk. A betegség kezelési protokolljába két éve került be a rituximabterápia. A szerzők az aktuális irodalmi adatok mellett saját ta­pasztalataikat osztják meg ebben az összefoglaló közleményben.

Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak a psoriasis terápiás lehető­ségei, az újabb és újabb biológiai gyógyszerek alkalmazásával egyre több betegnél érhető el a teljes vagy csaknem teljes tünetmentesség. Jelen összefoglalóban kitérünk arra is, hogy a COVID-19-pandémia mennyiben befolyásolta a betegek kezelését.

Háromból két, sepsisből felgyógyult beteg újonnan kialakult testi vagy lelki károsodásoktól szenved. Kognitív deficit vagy depresszió léphet fel, nehe­zebben boldogul a beteg a mindennapi életben, romlik az életminősége, a munkaképessége csökken. Már az akut kezelés során törekedni kell a következmé­nyek korai felismerésére és kezelésére.

Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.

Globális társadalmi kísérlet bontakozik ki a szemünk előtt, írják az amerikai tudományos akadémia lapjában evolúciós szakemberek, akik felvázolják, milyen hosszú távú változásokra számíthatunk a COVID-járvány kapcsán.

A COVID-19-világjárvány kapcsán egyre több elemzés történik arra nézve, hogy a pandémia közvetlen áldozatain túl milyen járulékos kockázatok és veszteségek keletkeztek a szokásos diagnosztikai és terápiás lehetőségek beszűkülése vagy akár teljesen elérhetetlenné válása miatt. Izraeli szerzők az extrauterin graviditás ellátása szempontjából elemezték a pandémia nyomán elő állt új helyzetet.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi világjárvány negatív egészségügyi, gazda­sági és társadalmi hatásai mellett számos tudományos vívmány térnyeré­sét is megtapasztalhatjuk. Talán ez az egyetlen hozadéka a vírussal vívott harcnak, melyben tudósok százezrei küzdenek a „láthatatlan ellenséggel”. A hírvivő RNS (mRNS) alapú vakcinák megjelenése és bevetése, illetve a szin­tén következő generációs vakcinatechnológiának számító vektorvakcinák térnyerése hatalmas tudományos sikernek ígérkezik.

A SARS-CoV-2-fertőzés 2019 decemberében bukkant fel Vuhanban. A je­lenleg is zajló világjárvány jelentős kihívás az egészségügyi ellátás minden területén. A fertőzésből felépültek egy részénél maradandó egészségkáro­sodással kell számolni. A tartósan panaszos betegek esetében poszt-COVID szindrómáról, vagy „hosszú COVID”-ról van szó. A betegek felépüléséhez multidiszciplináris megközelítésre van szükség.
hirdetés
hirdetés
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz