Az utóbbi évtized orvosi gyakorlatá­ban az egyik jelentős előrelépés az atópiás dermatitis, krónikus rhinosinusitis és asthma bronchiale kezelésében alkal­mazható új, hatékony terápiák bevezeté­se. Megfelelő orvosi gondossággal ezek a betegségek korábban is kezelhetők voltak, azonban a terápiás hatékonyság nem bizonyult elég jónak, ugyanakkor az alkalmazott kezelések jelentős mellékhatá­sokkal jártak. E betegségek jellemzően az immunrendszer Th2-es típusú fokozott – és bizonyos fokig szükségtelen – aktivitásá­hoz kötődnek.

A krónikus rhinosinusitis (CRS) a felső légutak gyakori, heterogén gyul­ladásos betegsége, amely az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyájá­nak legalább 12 héten át fennálló gyulladásával jellemezhető. A korábbi, fenotípusalapú megközelítést egyre inkább az endotípusalapú szemlélet váltotta fel, amely a háttérben zajló immunológiai mechanizmusokat hang­súlyozza. A CRS patomechanizmusának mélyebb megismerése lehetővé tette a célzott biológiai terápiák kifejlesztését. Ezek alkalmazásának fel­tételeit nemzetközi és hazai irányelvek határozzák meg.

Az asztma az egyik leggyakoribb krónikus betegség, melynek számos al­csoportja van. A háttérfolyamatok szempontjából a 2-es típusú gyulladás (T2) előfordulása a leggyakoribb, amely jellemző fenotípusokban jelenik meg. A háttérfolyamatok jobb megismerése lehetővé tette a célzott kezelési lehetőségek előretörését, megváltoztatva az asztma kezelésével kapcso­latos célkitűzéseinket.

Az atópiás dermatitisz az egyik leggyakoribb bőrbetegség. Tévesen össze­kötik a kórképet különböző allergiákkal, különösen gyakori az ételallergia feltételezése a betegség hátterében. Ez téves megközelítése az atópiás dermatitisznek, amely alapvetően a bőr szerkezeti eltérésének és az immun­rendszer bőrhöz köthető túlműködésének a zavara. A betegség hátterében meghúzódó folyamatok jobb megismerése az utóbbi évek, évtizedek során új, hatékonyabb terápiák bevezetését eredményezte, amelyekkel ezt az életminőséget erősen befolyásoló betegséget kezelni lehet.

A manifeszt hipertireózis fokozza a pitvarremegés előfordulásának koc­kázatát. Új keletű pitvarfibrilláció felismerésekor a pajzsmirigyfunkció ellenőrizendő. Jelen közlemény célja röviden összefoglalni a szubklinikai pajzsmirigy-túlműködés és a pitvarremegés kapcsolatát. A szubklinikai hipertireózis is fokozza a pitvarfibrilláció kockázatát, a túlműködés meg­szüntetése csökkenti a kockázatot, és az esetek nagy részében a már meglé­vő pitvarremegés spontán megszűnéséhez vezet. Az aritmiára nézve magas kockázatú pácienseknél javasolt a szubklinikai hipertireózis kezelése.

Szimpózium - Reumatológiai betegségek

Az Orvostovábbképző Szemle jelen száma a cytomegalovírus-fertőzések jelentőségére hívja fel a figyelmet. A CMV-infekciók lehetnek tünetmentesek, ép im­munitású egyéneknél enyhe tünetekkel járhatnak, vagy primer fertőzés esetén felnőtteknél mononukleózisszerű meg­betegedés formájában zajlanak. Ritkán ismertelen eredetű láz hátterében igazoló­dik primer CMV-fertőzés. Óriási jelentősége van a várandósság idején akvirált primer CMV-fertőzésnek. A csökkent védekező­képességű betegek esetében nem csupán a primer fertőzés, de a vírusreaktiváció je­lentősége is nagy.

A pitvarfibrilláló betegek tartós antikoaguláns kezelésére K-vitamin-antagonistákat vagy direkt orális antikoaguláns készítményeket (DOAC) alkalmazhatunk. Jelen összefoglalóban e gyógyszerek használatát mutatjuk be krónikus vesebetegek esetében.

A közelmúltban számos nemzetközi és hazai ajánlás jelent meg a hiper­tóniával kapcsolatban. Az amerikai ajánlás 130/80 Hgmm-nél határozza meg a hipertónia küszöbét, míg az európai irányelvek továbbra is a 140/90 Hgmm-t tekintik határértéknek. Eltér a határérték alatti besorolás és a diagnózis megerősítésének módja (rendelőn kívüli mérés preferálása), a célvérnyomások meghatározása, a béta-blokkolók helye az első vonalbeli terápiában, továbbá a kombinációs stratégia felépítése. Jelen dolgozat ezeket az eltéréseket tárgyalja.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) alkalmazásakor előforduló vér­zéses komplikációk a legsúlyosabb mellékhatások közé tartoznak. A vér­zések számának minimalizálását segíti a helyes indikáció, a rizikótényezők dinamikus újraértékelése score-rendszerek segítségével.

A szerző gyakorló klinikai mikrobiológusként a cytomegalovírus (CMV) okozta fertőzések mikrobiológiai diagnosztikáját mutatja be a legújabb nemzetközi protokollok, irodalmi adatok alapján, a különböző betegségek és betegcsoportok vonatkozásában. Kitér az egyes mikrobiológiai módsze­rek tulajdonságaira és korlátaira.

Az utóbbi években vissza-visszatérően sor kerül az Orvostovábbképző Szem­lében egy reumatológiai blokk szerkesz­tésére, ami nem könnyű feladat. Amellett, hogy a reumatológia minden ága fejlődik, valamennyi degeneratív és gyulladásos-immunológiai patogenezisű reumatológiai kórkép esetében egyre többet tudunk a molekuláris/szöveti háttérről, találunk újabb és újabb terápiás célpontokat, van­nak olyan problémák, amelyekkel a napi gyakorlatban mind sűrűbben találkozunk, és amikkel foglalkoznunk kell. A jelenle­gi lapszámunkban közzétett publikációk négy, napjainkban kiemelt jelentőségű témakört fognak át: a szarkopéniát mint progresszív izomvesztést, a nehezen ke­zelhető rheumatoid arthritis (RA) klinikai kihívásait, az RA-val társuló osteoporo­sist és törési kockázatot, valamint a kró­nikus mozgásszervi betegek centrális szenzitizációjának és fájdalomérzetének pszichoszomatikus összefüggéseit.

Várandósság idején a cytomegalovírus-fertőzés jelentős magzati kockáza­tot hordoz. A diagnosztika komplex, a vertikális átvitel esélye a fertőzés­típustól és a gesztációs kortól függ. A kezelés lehetőségei korlátozottak, ezért a higiénés prevenció kiemelt jelentőségű.

Hematológiai daganatos megbetegedés esetén és őssejt-transzplantációt követően a CMV-reaktiváció fokozza a szövődmények előfordulását, és növeli a halálozás kockázatát. A közlemény összefoglalót nyújt a kockázati tényezőkről, bemutatja a megjelenési formákat és az ellátási stratégiákat.

A cytomegalovírus (CMV) az egyik leggyakrabban előforduló fertőzés kór­okozója a szolidszerv-transzplantáltak körében, súlyos betegséget okoz­hat, és immunmoduláló hatása révén befolyásolja a rövid és hosszú távú graftfunkciót. Az utóbbi évtized alap- és klinikai kutatásai eredményekép­pen a CMV-ellátás modernizálása zajlik. A cikkben részletezett legújabb irányelvek ismertetése a diagnosztika és a terápia területén elért eredmé­nyek alkalmazását segíti.

Az áttekintő közlemény összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket ma a szarkopénia etiológiájáról, patogeneziséről és kockázati tényezőiről tudunk. A hagyományos kezeléseken túl bemutatja a legújabb kutatások új molekuláris célpontjait és innovatív terápiás irányait.

 Egyre kevesebb orvossal, lényegében változatlan betegforgalommal, 2025-ben is működött a magyar alapellátás. A legfontosabb, régóta ismert, krónikus rendszerproblémákat az illetékesek nem próbálták megoldani.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D3-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A krónikus gyulladásos mozgásszervi betegek egy része a betegség megélt fizikai és funkcionális behatásait és mentális/érzelmi kihívásait az objektív biomarkerektől és a klinikai gyakorlatban általánosan alkalmazott indi­kátoroktól eltérően értékeli. A gyulladásos immunológiai mechanizmu­sok centrális szenzitizáló tényezőkként hatnak. Az itt bemutatott vizsgá­lat eredményei alátámasztják, hogy a gyulladásos szenzitizáción alapuló nociplasztikus fájdalmak, amelyek az érzékelt súlyosság és életminőség mentális, valamint a fáradtság vitalitási doménjeivel állnak kapcsolatban, a központi idegrendszeri plaszticitás révén részt vesznek a kapcsolódó pszichés képességek, illetve hiányaik és a betegségben mérhető mentális és érzelmi attitűd alakításában.

A rheumatoid arthritis (RA) esetében a terápiás eszköztár bővülése ellenére a betegek jelentős részénél továbbra sem érhető el a betegség optimális kontrollja. Összefoglaló cikkünk áttekinti a nehezen kezelhető RA pontos definícióját, részletezi a háttérben álló lehetséges mechanizmusokat, és bemutatja a célzott, multidiszciplináris gondozás fő lépéseit.

A krónikus betegségek gyakori előfordulása jelentős terhet ró az ellátó­rendszerre. Az alapellátásban a krónikus gondozási modell alkalmazása jelenti a megoldást, amely ötvözi az egyes krónikus betegségek eviden­ciákon alapuló ellátását, középpontba helyezve a beteget. Ennek nyomán a hazai alapellátásban elindult krónikus betegségmenedzsment programot mutatják be cikkükben a szerzők.

Az egészségügyi ellátórendszerek világszerte jelentős terhelés alatt mű­ködnek, különösen az alapellátásban és a krónikus betegek gondozásá­ban. Magyarországon a háziorvosi praxisok jelentős része túlterhelt vagy betöltetlen, miközben a lakosság egészségi szükségletei folyamatosan növekednek. A kiterjesztett hatáskörű ápoló – advanced practice nurse (APN) – szerepkör a nemzetközi gyakorlatban több évtizede hatékonyan támogatja a hozzáférés javítását, az ellátás minőségének erősítését és az orvosi munkateher csökkentését. A tanulmány célja, hogy áttekintse az APN-ek szerepét, kompetenciáit és integrációs lehetőségeit magyarországi kontextusban, különös tekintettel az orvosi ellátás támogatására.  

A hátrányos helyzetű vidéki településeken élők számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja olyan inno­vatív, a krónikus betegségek ellátását célzó telemedicinális modellt valósít meg, amely nővérasszisztált, helyszínre vitt orvosi ellátásra épít.

Az alapellátásnak kulcsszerepe van a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz felismerésében, gondozásában, a szövődmények megelőzésében, valamint a betegedukációban. Az alábbi tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar­országi diabetológiai gondozás jelenlegi helyzetét – különös tekintettel az alapellátásra –, azonosítsa a főbb kihívásokat, és javaslatokat fogalmazzon meg a rendszer fejlesztésére.

A vezetett és önállóan végzett fizikai aktivitás egészségre gyakorolt hatásait hasonlítjuk össze, bemutatva előnyeiket és korlátaikat, valamint elemezve, hogyan járul hozzá a telemedicina a mozgásterápia támogatásához és a hos­szú távú követéshez. Mindezen ismeretek jelentős mértékben segíthetik az orvosokat abban, hogy milyen típusú, irányított vagy önállóan végezhető fizikai aktivitást javasoljanak páciensüknek a „Mozgás receptre” program keretén belül, ha úgy ítélik meg, hogy a beteg mozgásszegény életet él.

Számtalan epidemiológiai vizsgálat bizonyította már az elmúlt közel száz évben, hogy az időben felismert és így korábban kezelt daganatos megbe­tegedések halálozási aránya kisebb. Az ideális szűrővizsgálattal szemben megfogalmazott elvárás a magas specificitás és az egyszerűség.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz