Létünket alapvetően meghatározza a bennünk élő örökítőanyag. A sejtjeinkben lévő örökítőanyag dinamikus spektrumhalmazt biztosít az emberi szer­vezet számára, amelyben az egyes spekt­rumtartományon belüli elhelyezkedést döntően a környezeti mikromiliő határozza meg. 

A veleszületett ritka anyagcsere-betegségek nem gyógyíthatók, és so­kuk ma még nem is kezelhető. A génterápia, a hibás gén korrekciója re­ményteli terápiás lehetőségként jöhet szóba. Az alábbi összefoglalóban két, szélesebb körben ismert, veleszületett anyagcsere-betegséggel – a phenylketonuriával és a Fabry-kórral – kapcsolatban foglaljuk össze a génterápia mai helyzetét. Jelenleg zajlanak mindkét betegség esetén az első, génkezeléssel kapcsolatos humán klinikai vizsgálatok.

A génterápia a vért alkotó fehérjék és sejtek örökletes megbetegedéseinek új kezelési lehetősége. Ez az eljárás a gén hozzáadását vagy annak szerkesz­tését jelenti, közülük néhányat már törzskönyveztek is. Az alábbiakban a hemofíliákban, a haemoglobinopathiákban és néhány veleszületett im­mundefektus kezelésében a génterápia terén elért legfőbb eredményeket foglaljuk össze.

Szimpózium - Diabetológia

Olvasóink a malignus hematológiai betegségben szenvedő betegekkel és kezelésük határterületi kérdéseivel (bel­gyógyászat, kardiológia, szénhidrátanyag­csere-vonatkozások) foglalkozó szimpóziumot tartanak a kezükben. E szimpózium különös aktualitását az adja, hogy 2022-ben két döntő fontosságú online kiadvány jelent meg, az egyik az onkohematológiai betegségek új, WHO 2022-es felosztása, a másik, még általánosabb jelentőségű esemény az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) onkokardiológiai irányelveinek meg­jelenése (www.escardio.org/ Guideline).

A szemészeti genetikai eredetű betegségek meglehetősen heterogén cso­portot képeznek, lényegük, hogy örökletes okok miatt a látás az életkor előrehaladtával csökken, végstádiumban vaksághoz is vezethet a kórkép. A betegség nem halálos, azonban az életminőséget már korán csökkentheti, valamint szocioökonómiai hatása sem elhanyagolható. Nem mindegy, hány éves korig tudja magát ellátni a beteg és hány éves kortól szorul állandó segítségre. Ma 400 feletti géneltérést ismerünk és tudunk azonosítani, ame­lyek látáscsökkenéshez vezethetnek.

A génterápia folyamatosan fejlődő speciális kezelési eljárás. Módszere a be­tegségért felelős hiányzó gén pótlása, a genetikai információ átíródását gátló tényezők kiiktatása, a kórosan működő gén kiütése, és különféle gén­szerkesztési eljárások. A közlemény a neurodegeneratív és neuromuscularis betegségek génterápiás lehetőségeit ismerteti.

A hematológus szakorvosok munká­jának döntő részét a lymphoid és a myeloid rendszer betegségeinek gyó­gyításával való foglalatosság teszi ki. E te­vékenység az elmúlt két évtized terápiás vívmányainak köszönhetően sokkal ered­ményesebbé vált, ennek megfelelően ma már számos hematológiai betegségben a morbiditás és mortalitás fő tényezője nem a (komplett remisszióban lévő, kontrollált) hematológiai alapbetegség, hanem a kar­diovaszkuláris és a másodlagos daganatos megbetegedések. Ennek megfelelően ma már az orvoslás valamennyi szakágában felbukkanhatnak ezek a hematológiai be­tegek, „különlegességük” folytán gyakran terápiás nehézséget jelentenek. Jelen szim­póziumunknak is az a célja, hogy minden érdeklődőnek tájékozódó bepillantást nyújtson a terület fejlődésébe, az új gyógy­szerek és terápiás eljárások sajátosságai­ba, mellékhatásprofiljukba. 

A génterápiás készítmények az elmúlt években már több területen elérhe­tők. Bár az onkológiai és ritka betegségek után a kardiovaszkuláris terület az, ahol a legtöbb génterápiás terméket fejlesztik, mégis kardiológiai indi­kációval a mai napig nincs engedélyezett készítmény. A sikeres génterápia egyik fontos lépése kell, hogy legyen, hogy hatékony géntranszfer megol­dásokat találjunk a szívszövet irányába. Jelen közleményben áttekintjük a kardiovaszkuláris génterápia eddigi eredményeit és kihívásait.

Az elmúlt 50 évben egyre újabb és hatékonyabb daganatellenes szerek jelentek meg és több millió embertársunk kezelésébe épültek be, me­lyeknek köszönhetően számos daganattípusnál áttörő javulást értünk el a gyógyulás/túlélés szempontjából. A gyógyulásnak azonban ára van, szá­mos „népszerű” kezelésről derült ki, hogy kardiális/vaszkuláris károsodást okozhatnak. Habár e gyógyszereket már évtizedek (pl. antraciklineket 1960 óta, Her-2-gátlót 2000 óta, immunellenőrzőpont-inhibitort 2011) óta hasz­náljuk, ez idáig modern, egységes, multidiszciplináris, de használható kar­diológiai/onkológiai útmutató e szövődmények megelőzésével, diagnosz­tikájával és kezelésével kapcsolatban nem született, egészen mostanáig.

Az akut mieloid leukaemia ritka kivételeitől eltekintve gyors lefolyású, agresszív, nagy mortalitású betegség. Fiatal betegek esetén intenzív ke­moterápia és sok esetben allogén őssejt-transzplantációval történő kon­szolidáció eredményez hosszú távú remissziót és gyógyulást. Az idősebb korosztály kezelése azonban számos további kihívást állít elénk az utóbbi évek diagnosztikai és terápiás újításai ellenére is.

Az akut vesekárosodás népegészség­ügyi jelentőségének egyik mutatója a kórházi felvételt igénylő betegek 10–15%- os érintettsége, és az intenzív osztályon kezeltek esetében az 50%-ot meghaladó előfordulás. Az elmúlt évtizedekben az esetek gyakoriságának szignifikáns emel­kedése figyelhető meg. A szindróma nem csupán a kórházi fekvőbeteg-ellátásnál kí­ván nagy odafigyelést, annak megelőzése és felismerése kiemelkedő jelentőségű az alapellátásban, a járóbeteg-szakellátásban, és ne felejtkezzünk el az ápolást végző in­tézményekről sem.

A mielodiszpláziás neoplasmákat klonális ineffektív diszpláziás vérképzés jellemzi, következményesen egy vagy több sejtsort érintő cytopeniával, az esetek harmadában akut mieloid leukaemiás transzformáció alakul ki. A betegség lehet kis vagy nagy rizikójú, melyet az IPSS és IPSS-R score rendszerek segítségével osztályozhatunk. Újabb ismeretek birtokában és a kezelési típusok hatékonyságának növelése érdekében szükségessé vált a korábbi WHO klasszifikáció megújítása 2022-ben. Hosszú évek után több szer is törzskönyvezést nyert, így a luspatercept, a decitabin + cedazuridin, és további szerek szerepelnek klinikai vizsgálatokban.

A JAK/STAT jelátviteli útvonalat aktiváló mutációk felismerése, majd ezek célzott terápiás lehetőségeinek megjelenése jelentős változást hozott a Philadelphia-kromoszóma-negatív krónikus mieloproliferatív betegek ellátásában. A kezelési lehetőségek, eredmények áttekintése aktuális.

A myeloma multiplex leggyakoribb manifesztációi közé tartoznak a vázrend­szert érintő események. A kezelési lehetőségek bővülése ellenére a vázrend­szeri események továbbra is életminőség-romláshoz és alapvetően fokozott morbiditáshoz és mortalitáshoz vezetnek. Az utóbbi évtized kutatásainak eredményeképp jobban megismertük a csontrendszert érintő folyamatok biológiáját és ezen ismeretek alapján a terápiás lehetőségeink is bővültek.

A myeloma multiplex egy főként időseket érintő indolens limfoproliferatív kórkép, melynek legfontosabb szövődménye a csontvelő-elégtelenség, illetve a csont- és veseérintettség. A diagnosztikában a hagyományos el­járások mellett a legkorszerűbb laboratóriumi és képalkotó eljárásokat is igénybe vesszük. A kezelés alapját ma már döntően nem a hagyományos citosztatikumok, hanem a korszerűinnovatív terápiák, a proteaszóma-gátlók, immunmoduláns szerek és monoklonális antitestek jelentik.

A lymphoma a malignus tumoros megbetegedések csoportjába tartozó kórkép, melynek több mint 90 altípusát ismerjük. Hagyományosan két nagy alcsoportját különítjük el, a Hodgkin- és a non-Hodgkin lymphomákat. A Lugano-klasszifikáció mind a tüneteket, mind pedig a PET-CT alapján megítélt betegségkiterjedést is figyelembe veszi a lymphoma klasszifiká­cióhoz, mely elengedhetetlen a megfelelő terápiás séma kiválasztásához. A terápiás sikert követő hazabocsátás után a beteget az ismert nemzetközi irányelvek szerint rendszeres ellenőrzővizsgálatoknak és az életkor alapján indokolt szűrővizsgálatoknak kell alávetni, ez alapvetően fontos az esetle­ges relapszus jeleinek időben való felismeréséhez is.

A krónikus lymphocytás leukaemia a leggyakoribb felnőttkori leukaemia, mely változatos kórlefolyást mutat és számos szövődményhez vezethet. A kezelésében ma már elsősorban célzottan ható gyógyszereket alkalma­zunk. Hazánkban ezek közül jelenleg az ibrutinib és a venetoclax érhető el, melyek rendkívül hatékonyak, általában jól tolerálhatók, és jellegzetes mellékhatásprofillal rendelkeznek.

Az akut vesekárosodás (AVK) évente hozzávetőleg 13,3 millió embert érint, így világszerte ez a betegség az egészségügyi rendszereket terhelő egyik legnagyobb kihívás. Célzott oki terápia nem áll rendelkezésre, mivel a kór­kép gyakran multifaktoriális eredetű, és összetett patofiziológiai folyama­tok állnak a hátterében. A jelenlegi vizsgálatok a betegség progressziójára fókuszálnak, és már mutatkozik remény, hogy a közeljövőben célzott ke­zelési módszerek is elérhetővé válnak.

Az akut vesekárosodás jelentős mértékben hozzájárul a kórházi betegek morbiditásához és mortalitásához, és az egyik leggyakoribb szövődmény az intenzív osztályon. A cikk áttekintést ad a veszélyeztetett betegek azo­nosításához szükséges kockázati pontszámokról, valamint az akut ve­sekárosodás kialakulásának és progressziójának megelőzésére javasolt intézkedéscsomagokról.

books.medicalonline