Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában a mozgásszervi betegsé­gekről tájékozódhatnak a tisztelt Olvasók. Két eredeti közleményt, három referált cikket és hozzájuk csatlakozó kommentárt tartalmaz a mozgásszervi blokk.

Nem egy megszokott válogatást tarta­nak a kezükben! A szokásos nagy kórképek vagy terápiás újdonságok helyett ritkáb­ban tárgyalt betegségekről olvashatnak.

 Az urtikáriára emlékeztető bőrtünetekkel járó különböző betegségek kli­nikai megjelenési formái széles spektrumot ölelnek fel, melyek a háttérben álló kóros folyamatot tekintve nagy diverzitást is mutatnak. A klinikai gya­korlatban elsődleges a bőrtünet megjelenése alapján az urtika (csalángöb) felismerése, adott esetben a szövettani vizsgálat elvégzése. Kifejezetten fontos a bőrtünetekért felelős patomechanizmusok megértése, ezek alap­ján a megfelelő kivizsgálás elvégzése, a helyes diagnózis az adekvát terápia beállítása érdekében.

 Az acne a pilosebaceus egység gyulladásos megbetegedése, amely a leg­gyakoribb bőrgyógyászati kórképek közé tartozik. Bár leginkább serdü­lőkorban jelentkezik, előfordulhat újszülöttkortól egészen felnőttkorig. A betegség jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére, illetve maradandó hegeket hagyhat maga után, ezért az adekvát kezelés kiemel­ten fontos.

A krónikus kézekcéma gyakori, viszketéssel, fájdalommal és égő érzéssel járó bőrbetegség. Terápiájában alapvető a kiváltó tényezők kerülése, a helyi gyulladáscsökkentő kezelések (kortikoszteroidok, kalcineuringátlók vagy Janus-kináz-gátlók) és a szisztémás alitretinoin alkalmazása.

Szimpózium - Reumatológiai betegségek

KEDVES OLVASÓK!

 

Komoly aktualitása van a szívelégtelenség­ről beszélni – újra és újra. Jelen tematikus lapszám ismételten felhívja a figyelmet egy olyan betegségre, melynek prevalenciája az öregedő társadalom mellett növek­szik, az ellátórendszert egyre jobban ter­heli.

Összefoglalónkban a krónikus csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) modern, első vonalbeli gyógyszeres kezelésének átalakulásáról, négyes „pillérterápiájáról”, a gyorsított terápiaoptimalizációról számolunk be az Európai Kardiológiai Társaság 2021-es és 2023-as, megújított szívelégtelenség-irányelvének tükrében, emellett áttekintjük a nem farmakológiai kezelési lehetőségeket is.

A megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) napjainkban egyre
növekvő prevalenciájú, rossz prognózisú kórkép. Jelen közlemény a HFpEF
fenotípusalapú megközelítésének lényegi pontjait, a betegség korszerű
diagnosztikájával és kezelési lehetőségeivel kapcsolatos legfontosabb információkat
foglalja össze.

A parenterális vaspótlás mérsékli a tüneteket és javítja az életminőséget
a csökkent ejekciós frakciójú (EF), vashiányban szenvedő, szívelégtelen
betegek körében. Ugyanakkor a vaspótlás jelentősége a megőrzött ejekciós
frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) esetében kérdéses. A FAIR-HFpEF vizsgálatban
a vénás vaspótlásban részesülőknél a 6 perces járásteszt eredményének
javulását tapasztalták, míg a tünetek, illetve az egészséghez
köthető életminőség (QoL) változása tekintetében a vizsgálat nem bizonyult
szignifikánsnak.

Megtisztelő a felkérés, hogy a diabetológiai főtémához bevezetőt ír­hatok, köszönet érte. A diabetológia a mai felfogás szerint a belgyógyászat számos területével áll kapcsolatban, például a kez­detben csak a diabetológiában alkalmazott gyógyszerek egy része ma már a nem cu­korbetegek esetében is használatos.

A fiatal felnőttkorban kezdődő 2-es típusú cukorbetegség olyan entitás, amely mostanában került a figyelem középpontjába. Nem csekély hányadát teszi ki a 2-es típusú cukorbetegségnek, mintegy 15-20%-át. Hazánkban a részaránya növekvőben van, ennek hátterében elsősorban a gyermekkori elhízás előfordulásának növekedését sejtjük. A fiatal felnőttek 2-es típusú cukorbetegségére az inzulinhiány és a súlyos inzulinrezisztencia egyszerre jellemző. A betegség progresszív természetű, azaz a Hemoglobin A1c a diagnózis felállítása után emelkedő tendenciát mutat. Mind a hazai, mind a nemzetközi adatok alapján ezeknek a fiatal betegeknek a kardiovaszkuláris, a renális és a daganatos relatív kockázata (a nem cukorbeteg populációhoz viszonyítva) magasabb, mint az időseké, ezért megfontolandó a célzott szűrésük és intenzívebb kezelésük.

Mind a diabétesz mellitusz (DM), mind a krónikus vesebetegség (CKD), mind az elhízás és a hipertónia népbetegségnek tekinthető. Az említett betegségek korai kardiovaszkuláris halálozással járnak. Ebben a kontinuumban a máj megbetegedése is kialakulhat. Az SGLT-2-gátlók és a GLP-1-RA gyógyszerek megjelenése megváltoztatta ezen betegségcsoport prognózisát.

A DPP-4-gátlók – nemzetközi nevük közös utótagja alapján a gliptinek − a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésének irányelveiben az utóbbi években hátrébb szorultak, mivel nem tartoznak a betegség lefolyását módosító készítmények közé. Véleményünk szerint azonban érdemi mellékhatásoktól mentes voltuk, biztonságos és kényelmes alkalmazhatóságuk, könnyű elérhetőségük miatt szerepelniük kell a vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelés palettáján, azaz az idejük még nem járt le.

Az úgynevezett enterohormonok, azaz a glükagonszerű receptoragonista peptidek, az ugyanide tartozó, de kémiailag nem peptid vegyületek, valamint a glükagonszármazékok és a glükózdependens inzulinotróp polipeptid gyógyszerek és ezek kombinációi az utóbbi években rendkívüli módon megszaporodtak, és gyakorlatilag évek óta a legfontosabb szerepet játsszák az elhízás és a diabétesz, valamint az inzulinrezisztencia és szövődményeinek gyógyszeres kezelésében. A közlemény ezen vegyületek hatásait foglalja össze.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenle­gi száma a reumatológia területén belül elsősorban a gyulladásos és autoim­mun reumatológiai kórképekben jelentke­ző korai tünetekre, valamint egy, az utóbbi 2–3 évben kiemelt figyelmet kapó belső szervi manifesztációra, az interstitialis tüdőbetegségre fókuszál. 

A vakság egyik leggyakoribb oka a fejlődő országokban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló retinopátia. A vércukor és a vérnyomás megfelelő kontrolljával kialakulása, illetve progressziója megelőzhető. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy a diszlipidémia kezelésére alkalmazott fenofibrát is hatékony a progresszió lassításában.

 A cukorbetegség szövődményei szorosan összefüggenek a vércukorszint változásaival, ezért elengedhetetlen, hogy a betegek kövessék vércukor­szintjüket. A folyamatos vércukor-monitorozás (CGM) nyújtotta több mérési eredmény segít a hipoglikémiás epizódok elkerülésében, az étkezések és a testmozgás okozta vércukorváltozások megértésében, a vércukorháztar­tás javításában. E helyütt a technika működési elvét, a rendszerek fajtáit, előnyeit és hátrányait, az eredmények értékelését és a hazai elérhetősé­geket ismertetjük.

A nozokomiális pneumóniák (kórházi eredetű tüdőgyulladás, NP), külö­nösen a ventilációval összefüggő (VAP) és a multirezisztens (MDR) mikro­organizmusok okozta fertőzések az egészségügyi intézmények gyakori és súlyos problémái. Az új diagnosztikai és terápiás eszközök – például a célzott antibiotikumterápia és a légzőszervi fizioterápia optimalizálá­sa – jelentősen hozzájárulnak a gyógyulás elősegítéséhez és a mortalitás csökkentéséhez. A mesterséges intelligencia és a molekuláris diagnosztika integrálása, valamint az új antibiotikumok fejlesztése tovább javíthatja a nozokomiális tüdőgyulladások kezelésének hatékonyságát.

A krónikus légúti betegségek a lakosság egyre nagyobb részét érintik. A bete­gek felkutatása és kiemelése szűrővizsgálatokkal, a háziorvos kollégák segítsé­gével, illetve a tünetes betegek esetén az akut betegellátó sürgősségi osztályok és az ügyeleti ellátás, valamint a társszakmák felvetése alapján történik. A bete­gek regisztrálását és gondozását hazánkban az országos tüdőgondozói hálózat végzi. A légúti betegségek differenciáldiagnosztikája alapozza meg a kezelést. Rendszeres gondozást igénylő légúti betegségek a krónikus obstruktív tüdő­betegség (COPD), az asthma bronchiale és a bronchiektázia. Jelen összefog­laló a legtöbb, akut egészségügyi ellátást igénylő COPD-s betegcsoport akut exacerbációjának menedzselésével kapcsolatos aktualitásokat foglalja össze.

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran más légzőszervi kórkép társbe­tegsége. A két betegség egyidejű fennállása (overlap szindróma) magasabb morbiditáshoz és mortalitáshoz vezet. Az OSA korai felismerése és kezelése javíthatja az alvást, az életminőséget és a betegségek kimenetelét.

 

Az autoimmun pancreatitis (AIP) a krónikus pancreatitis ritka formája, amely gyakran elzáródásos sárgaságként jelentkezik a pancreasban észlelhető térfoglaló terimével vagy anélkül. Szövettanilag limfocitás-plazmasejtes beszűrődés és fibrózis mutatható ki, valamint a szteroidra adott gyors terá­piás válasz jellemzi. Az AIP két fő típusa az 1-es vagy limfocitás-plazmocitás sclerotizáló pancreatitis (LPSP) és 2-es vagy idiopathiás ductuscentrikus pancreatitis (IDCP).

A gasztroenterológiai tárgyú összefoglaló az epeutak gyulladásos beteg­ségeit ismerteti a primer sclerotizáló cholangitis kivételével. Az epeúti gyulladások osztályozása az anatómiai lokalizáció és az etiológia szerint lehetséges. A közlemény taglalja a diagnosztika és a kezelés lehetőségeit is.

 

Napjaink egyik leggyakrabban kutatott témája mind a gasztroenterológia, mind egyéb társszakmák területén a mikrobiom és az intesztinális barrier szerepe a szervezet egészséges homeosztázisának fenntartásában. A mikrobiom egyensúlyának megbomlásával, a barrier szerkezeti válto­zásával, sérülésével a bélfal áteresztőképessége, permeabilitása fokozódik, ami az úgynevezett „szivárgó bél szindróma” vagy „áteresztő bél szindróma” („leaky gut” szindróma) kialakulásához vezet. Jelen tudásunk szerint ezen kórállapot – a kellemetlen szubjektív tüneteken túl – számos egyéb beteg­ség kialakulásában is szerepet játszhat. Cikkünkben röviden összefoglaljuk a kórkép patológiai hátterét, következményeit, és áttekintjük a lehetséges kezelési, illetve megelőzési stratégiákat.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz