Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában a mozgásszervi betegsé­gekről tájékozódhatnak a tisztelt Olvasók. Két eredeti közleményt, három referált cikket és hozzájuk csatlakozó kommentárt tartalmaz a mozgásszervi blokk.

Nem egy megszokott válogatást tarta­nak a kezükben! A szokásos nagy kórképek vagy terápiás újdonságok helyett ritkáb­ban tárgyalt betegségekről olvashatnak.

Napjainkban egyre több figyelem irányul a mentális zavarok kibontako­zásának, zajlásának és kezelési vonatkozásainak immun-metabolikus ös­szefüggéseire. A mentális működéseket mélyrehatóan befolyásolják a me­tabolikus diszfunkciók, az inzulinrezisztencia, az immun- és gyulladásos folyamatok. A tudomány által feltárt összefüggésekre alapozva hatékony metabolikus intervenciókat alakíthatunk ki. Ezekkel a területekkel foglal­kozik a metabolikus pszichiátria, amely évszázados orvosi megfigyelések csíráiból napjainkban kivirágzó diszciplína.

 

A mentális egészség területén az elmúlt évtizedekben – többek között a klímaváltozás, a Föld erőforrásainak kimerülése, a kényszerű migráció, a járványok és a háborúk következtében – világszerte növekedett az el­látási szükséglet, miközben az ellátókapacitás csökkent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es mentális egészségügyi jelentése szerint vi­lágszerte közel egymilliárd a mentális betegséggel érintettek száma.

Korunk népbetegsége a stressz, így igen gyakoriak az ezzel együtt járó problémák, a szorongás, az alvászavar, illetve a vegetatív idegrendszer zavarainak következményei (kardiovaszkuláris problémák, krónikus fájda­lom, hormonzavarok stb.). Nem véletlen, hogy a benzodiazepinek napjaink legelterjedtebb gyógyszerei közé tartoznak, elsősorban nyugtató és altató hatásuk miatt.

Az ötvenes évek lelkes – és ígéretes – szakmai vizsgálódásai után a klas­szikus pszichedelikumok a hatvanas években kikerültek az utcára, és kö­zel négy évtizedig ott is maradtak. A kétezres évek elején megindult ún. „pszichedelikus reneszánsz” eleinte az illegális használatot érintette, de hamarosan neves egyetemek és kutatóhelyek újra vizsgálataik fókuszába helyezték ezeket az ellentmondásos vegyületeket. A közlemény röviden áttekinti a pszichedelikumok történetét, hatásmechanizmusát és terápiás lehetőségeit.

Szimpózium - Reumatológiai betegségek

KEDVES OLVASÓK!

 

Komoly aktualitása van a szívelégtelenség­ről beszélni – újra és újra. Jelen tematikus lapszám ismételten felhívja a figyelmet egy olyan betegségre, melynek prevalenciája az öregedő társadalom mellett növek­szik, az ellátórendszert egyre jobban ter­heli.

A depresszió az egyik leggyakoribb mentális betegség. A major depresszív zavar jelentős szenvedést okozó, gyakran elhúzódó, negatív hangulati, érzelmi és kognitív panaszokkal járó mentális kórállapot. Magyarországon 2021-ben született meg a Pszichiátriai Szakmai Kollégium által megfogal­mazott hivatalos ajánlás a depresszió kezelési stratégiájáról. A gyógyszeres és pszichoterápiás gyógymódok mellett a transzkraniális mágneses stimu­láció egy újabb kezelési alternatíva.

Az EMDR a traumával és stresszorral összefüggő zavarok bizonyítottan hatékony pszichoterápiás módszere, amely egyéb indikációkban is ígére­tes. Az alábbiakban ismertetjük az eljárás történetét és működését, rövid esetleírásokkal illusztrálva.

A vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérum húgysavszintje és a szív- és érrendszeri betegségek, azaz a hypertonia, az elhízás, a 2-es tí­pusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperuricaemia esetén, hanem már a magas normális húgysavszint (300–360 μmol/l) esetében is. A hazai konszenzus­ajánlás szerint a szérum húgysavszintjének meghatározása és rendszeres ellenőrzése javasolt a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek ese­tében. Tünetmentes hyperuricaemia esetén indokolt a cardiovascularis és renalis társbetegségek irányában történő szűrés.

Megtisztelő a felkérés, hogy a diabetológiai főtémához bevezetőt ír­hatok, köszönet érte. A diabetológia a mai felfogás szerint a belgyógyászat számos területével áll kapcsolatban, például a kez­detben csak a diabetológiában alkalmazott gyógyszerek egy része ma már a nem cu­korbetegek esetében is használatos.

A szívelégtelenség klinikai kimenetelét számos új szer kedvezően javítja, a mortalitást csökkenti, de az oedema kezelésének fő eszköze továbbra is a megfelelő dózisú kacsdiuretikum parenterális vagy orális alkalmazá­sa. A kacsdiuretikus kezelés azonban önmagában gyakran nem elegendő a retineált folyadék teljes eltávolításához, a tartósan megmaradó oedema pedig a rossz prognózis előjele. Logikusnak tűnt, hogy a kacsdiuretikumokat a nefron különböző helyein ható egyéb diuretikumokkal kombinálják. Bár kevés jó minőségű vizsgálatból származó adat áll rendelkezésre a kombiná­ciós vizelethajtó kezelés hatékonyságáról, óvatos optimizmussal javasolható terápiarezisztens esetekben a kacsdiuretikumhoz adott hydrochlorothiazid.

A vérzés mindenképpen nehezíti, rontja az akut coronariaszindrómában
szenvedő beteg esélyeit. Konzerv vörösvértest-koncentrátum adásakor
akut coronariaszindrómában számolni kell nemkívánatos, a kórfolyamatokat
rontó hatásokkal. Adjunk-e bátran vérátömlesztést akut
coronariaszindróma esetén?

A genderszempontú gyógyászat különbséget tesz a férfiak és nők kardio­vaszkuláris megbetegedéseinek kialakulását, illetve az egészségük meg­tartását befolyásoló biológiai és szociokulturális szempontok között. Ez a látásmód lehetővé teszi az egyes nemekre jellemző rizikófaktorokhoz köthető, személyre szabott betegségmegelőzést.

A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenle­gi száma a reumatológia területén belül elsősorban a gyulladásos és autoim­mun reumatológiai kórképekben jelentke­ző korai tünetekre, valamint egy, az utóbbi 2–3 évben kiemelt figyelmet kapó belső szervi manifesztációra, az interstitialis tüdőbetegségre fókuszál. 

Az összefoglaló közlemény azt elemzi, hogy ischaemiás cardiomyopathiában milyen kezelési mód vezet a legjobb klinikai kimenetelhez, a gyógyszeres kezelés mellett kell-e törekedni revaszkularizációra, és ha igen, milyen be­tegeknél és melyik módját válasszuk.

A csípő-keresztcsonti vagy sacroiliacalis ízület diszfunkciója a deréktáji fájdalom gyakori kiváltó oka, azonban pontos diagnózisa nem könnyű feladat. A konzervatív kezelés egy multimodális programból áll, amely ma­gában foglalja a betegoktatást, valamint a medenceöv stabilizálását célzott nyújtással és manuálterápiával kombinálja. A stabilizáló övek szülést köve­tő alkalmazása is hasznos lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek konzervatív kezeléssel nem javulnak, előnyösek lehetnek az intervenciós kezelési lehetőségek.

A láb és a boka izmainak – m. tibialis anterior, posterior és peroneusok – tendinopathiái az alapellátást végző orvosok által gyakran figyelmen kívül hagyott kórképek. A konzervatív kezelési lehetőségek közé tartozik a medialis hosszanti boltozat alátámasztása és az excentrikus gyakorlatokra fókuszáló fizioterápia. Azoknál a betegeknél, akik 3–6 hónap után nem reagálnak a konzervatív kezelésekre, műtéti terápia jön szóba. A peroneus ín rendellenességeit gyakran összetévesztik a külboka ficamával, amely az ínrendellenességgel együtt is előfordulhat. Kezelését többek között a nyugalomba helyezés, a lateralisan elhelyezett ortézisek és az ín fokozatos terhelésére irányuló fizioterápia jelenti.

A costochondritis a mellkasi fájdalom egyik gyakori oka. Bár az alapel­látásban a váz- és izomrendszeri, illetve egyéb mellkasfali kórállapotok képezik a mellkasi fájdalom leggyakoribb okát, a differenciáldiagnózis során fel kell merülnie a többé-kevésbé gyakori, egyéb etiológiájú ténye­zőknek. Bár hiányzik a magas minőségű evidencia, a terápiás lehetőségek között a lokális melegítés, a szájon át szedhető vagy lokálisan alkalmaz­ható nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, a lidokaintapaszok, a kapszaicinkrém, a fizikoterápia és az akupunktúra szerepelnek. A makacs esetek kortikoszteroid-injekciókra reagálhatnak.

A krónikus mozgásszervi betegek többnyire a terápiás sikerek iránti igénye­ket fogalmazzák meg, de kifejezik azt is, hogy milyen konkrét, a pszichés ellenálló képességet és a betegséggel való megküzdési készséget javító segítséget, technikákat várnak. A betegek jelentős hányada – sokszor jól kezelt betegség mellett is – mentális kihívásokkal küzd, úgymint aggoda­lom, nyomott kedély, a betegséggel való megküzdési készség alacsony szintje, negatív érzelmi reakciók. Ezért indokolt az orvosi irányelvek szerint folytatott innovatív terápiákat pszichés támogatással és betegedukációs programokkal kiegészíteni.

A sokízületi kórkép legalább öt ízület érintettségét jelenti. Ha a beteg csak fájdalmat panaszol, és fizikális eltérése nincs, polyarthralgiáról, sokízü­leti fájdalomról beszélünk. Amennyiben az ízületek nyomásérzékenyek, duzzadtak, meleg tapintatúak, mozgásukban korlátozottak vagy de­formáltak, polyarthritis áll fenn. A nemzetközi szakirodalomtól eltérően hazánkban polyarthrosis néven különböztetjük meg a degeneratív etiológiájú polyarthritist a gyulladásos mechanizmus talaján kialakuló polyarthritisektől, melyek hátterében számos kórállapot állhat.

A diétás sómegszorítás gyakorlatát a szívelégtelenség életmód-terápiájá­nak részeként a legtöbb szakmai ajánlás tartalmazza. Közleményünkben célunk az ezzel kapcsolatos eddigi ismereteink összefoglalása, különös tekintettel a fellelhető klinikai vizsgálatok eredményeire.

A szívelégtelenség napjainkban is az egyik legnagyobb morbiditású és mortalitású kórkép, melynek gyógyszeres kezelése az elmúlt években je­lentős változáson ment keresztül – ahogyan az a terápiás irányelvekben is tükröződik. Cikkünk a szívelégtelenség kezelését az európai és amerikai szívelégtelenség-irányelv mentén tekinti át, megemlítve a két irányelv kö­zött megfigyelhető különbségeket.

A kardiális reszinkronizációs terápia a csökkent ejekciós frakcióval járó szív­elégtelenség hatékony eszközös terápiája, mely jól szelektált betegcsoport­ban képes csökkenteni a szívelégtelenség miatti hospitalizációt, a kardiovasz­kuláris mortalitást, javítja a szívelégtelenség tüneteit, az életminőséget és a terhelhetőséget. A követés során kiemelten fontos az optimális paraméte­rek beállítása, a ritmuszavarok vagy a szívelégtelenség progressziója miatt kialakult állapotváltozás korai detekciója, amelyben a remote monitoring rendszer használata a mindennapi klinikai gyakorlat része.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz