Az utóbbi években vissza-visszatérően sor kerül az Orvostovábbképző Szem­lében egy reumatológiai blokk szerkesz­tésére, ami nem könnyű feladat. Amellett, hogy a reumatológia minden ága fejlődik, valamennyi degeneratív és gyulladásos-immunológiai patogenezisű reumatológiai kórkép esetében egyre többet tudunk a molekuláris/szöveti háttérről, találunk újabb és újabb terápiás célpontokat, van­nak olyan problémák, amelyekkel a napi gyakorlatban mind sűrűbben találkozunk, és amikkel foglalkoznunk kell. A jelenle­gi lapszámunkban közzétett publikációk négy, napjainkban kiemelt jelentőségű témakört fognak át: a szarkopéniát mint progresszív izomvesztést, a nehezen ke­zelhető rheumatoid arthritis (RA) klinikai kihívásait, az RA-val társuló osteoporo­sist és törési kockázatot, valamint a kró­nikus mozgásszervi betegek centrális szenzitizációjának és fájdalomérzetének pszichoszomatikus összefüggéseit.

Az áttekintő közlemény összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket ma a szarkopénia etiológiájáról, patogeneziséről és kockázati tényezőiről tudunk. A hagyományos kezeléseken túl bemutatja a legújabb kutatások új molekuláris célpontjait és innovatív terápiás irányait.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D3-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A krónikus gyulladásos mozgásszervi betegek egy része a betegség megélt fizikai és funkcionális behatásait és mentális/érzelmi kihívásait az objektív biomarkerektől és a klinikai gyakorlatban általánosan alkalmazott indi­kátoroktól eltérően értékeli. A gyulladásos immunológiai mechanizmu­sok centrális szenzitizáló tényezőkként hatnak. Az itt bemutatott vizsgá­lat eredményei alátámasztják, hogy a gyulladásos szenzitizáción alapuló nociplasztikus fájdalmak, amelyek az érzékelt súlyosság és életminőség mentális, valamint a fáradtság vitalitási doménjeivel állnak kapcsolatban, a központi idegrendszeri plaszticitás révén részt vesznek a kapcsolódó pszichés képességek, illetve hiányaik és a betegségben mérhető mentális és érzelmi attitűd alakításában.

A rheumatoid arthritis (RA) esetében a terápiás eszköztár bővülése ellenére a betegek jelentős részénél továbbra sem érhető el a betegség optimális kontrollja. Összefoglaló cikkünk áttekinti a nehezen kezelhető RA pontos definícióját, részletezi a háttérben álló lehetséges mechanizmusokat, és bemutatja a célzott, multidiszciplináris gondozás fő lépéseit.

Szimpózium - Reumatológiai betegségek

 Egyre kevesebb orvossal, lényegében változatlan betegforgalommal, 2025-ben is működött a magyar alapellátás. A legfontosabb, régóta ismert, krónikus rendszerproblémákat az illetékesek nem próbálták megoldani.

A krónikus betegségek gyakori előfordulása jelentős terhet ró az ellátó­rendszerre. Az alapellátásban a krónikus gondozási modell alkalmazása jelenti a megoldást, amely ötvözi az egyes krónikus betegségek eviden­ciákon alapuló ellátását, középpontba helyezve a beteget. Ennek nyomán a hazai alapellátásban elindult krónikus betegségmenedzsment programot mutatják be cikkükben a szerzők.

Az egészségügyi ellátórendszerek világszerte jelentős terhelés alatt mű­ködnek, különösen az alapellátásban és a krónikus betegek gondozásá­ban. Magyarországon a háziorvosi praxisok jelentős része túlterhelt vagy betöltetlen, miközben a lakosság egészségi szükségletei folyamatosan növekednek. A kiterjesztett hatáskörű ápoló – advanced practice nurse (APN) – szerepkör a nemzetközi gyakorlatban több évtizede hatékonyan támogatja a hozzáférés javítását, az ellátás minőségének erősítését és az orvosi munkateher csökkentését. A tanulmány célja, hogy áttekintse az APN-ek szerepét, kompetenciáit és integrációs lehetőségeit magyarországi kontextusban, különös tekintettel az orvosi ellátás támogatására.  

A hátrányos helyzetű vidéki településeken élők számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja olyan inno­vatív, a krónikus betegségek ellátását célzó telemedicinális modellt valósít meg, amely nővérasszisztált, helyszínre vitt orvosi ellátásra épít.

Az alapellátásnak kulcsszerepe van a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz felismerésében, gondozásában, a szövődmények megelőzésében, valamint a betegedukációban. Az alábbi tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar­országi diabetológiai gondozás jelenlegi helyzetét – különös tekintettel az alapellátásra –, azonosítsa a főbb kihívásokat, és javaslatokat fogalmazzon meg a rendszer fejlesztésére.

Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.

A vezetett és önállóan végzett fizikai aktivitás egészségre gyakorolt hatásait hasonlítjuk össze, bemutatva előnyeiket és korlátaikat, valamint elemezve, hogyan járul hozzá a telemedicina a mozgásterápia támogatásához és a hos­szú távú követéshez. Mindezen ismeretek jelentős mértékben segíthetik az orvosokat abban, hogy milyen típusú, irányított vagy önállóan végezhető fizikai aktivitást javasoljanak páciensüknek a „Mozgás receptre” program keretén belül, ha úgy ítélik meg, hogy a beteg mozgásszegény életet él.

Számtalan epidemiológiai vizsgálat bizonyította már az elmúlt közel száz évben, hogy az időben felismert és így korábban kezelt daganatos megbe­tegedések halálozási aránya kisebb. Az ideális szűrővizsgálattal szemben megfogalmazott elvárás a magas specificitás és az egyszerűség.

Az új alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése sikertörténet helyett sajnos inkább lett az az állatorvosi ló, melyen egyidejűleg bemutatható a ma­gyar egészségügy gondjainak jelentős része, valamint a publikus tervek és hatástanulmányok nélkül, a szakmai egyeztetések és konszenzuskeresés kihagyásával végigerőltetett átalakítások minden hátulütője. Az alábbi cikk az átszervezést megelőző pilotprojekt nemrég nyilvánossá vált sajáto­san szűkszavú összefoglalójáról, a tanulságok levonásának elmaradásáról, a félresiklások előre látható voltáról szól.

Az anorexia nervosára jellemző testképzavar és extrém kalóriabevitel-meg­szorítás sokszor súlyos klinikai tüneteket okoz, hosszan tartó kórházi ellá­tást igényel. Célunk olyan pszichobiológiai elméletek ismertetése, melyek segítenek e kórkép komplex hátterének megértésében.

A depresszió és öngyilkosság témája nemcsak a pszichiátria, de az egész or­vostudomány, sőt az egész társadalom egyik legfontosabb problémája. Ez különösen igaz Magyarországra, ahol az öngyilkossági halá­lozásnak az utóbbi negyven év alatt fokoza­tosan bekövetkezett, több mint 60 százalékos csökkenése ellenére a hazai szuicidráta (a 100000 főre eső évenkénti öngyilkossági ha­lálozás) még mindig több mint 50 százalékkal magasabb az EU átlagánál.

A nem szuicidális önsértés (NSSI) a saját test szándékos, öngyilkossági szándék nélküli, társadalmilag nem elfogadott károsítása, mely a DSM–5-ben önálló kategória. Az ELTE–SE Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport az NSSI megértésére és kezelésére fókuszál. Az NSSI leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, prevalenciája 15–20%, populációs, klinikai mintákban akár 70%. Fő funkciói az érzelemszabályozás, önbüntetés és az interperszonális kommu­nikáció. Gyakran társul más pszichiátriai zavarokkal. Kezelése során a dialek­tikus viselkedés-, mentalizációalapú és áttételfókuszú terápiák hatékonyak.

A virtuális valóság által biztosított biztonságos és immerzív környezetekben az avatarok testre szabható karakterekkel teszik lehetővé a terápiás célok­hoz igazodó intervenciókat, innovatív megközelítést kínálva a pszichiátriai betegek kezelésében.

A tanulmány áttekinti az állatasszisztált terápiás módszerek alkalmazási lehetőségeit és gyakorlati tapasztalatait az addiktológiai ellátásban. Ki­emelt figyelmet fordít az addikt páciensekkel végzett munka sajátossá­gaira, valamint bemutatja az elmúlt két évtized során kialakult terápiás gyakorlatokat. A szerző nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodva ismerteti a módszer hatékonyságát, és kitekintést nyújt az állatasszisztált intervenciók szerepére a szenvedélybeteg-ellátás komplex rendszerében.

A közlemény áttekinti a legújabb fejlődési irányokat a szkizofrénia keze­lésében, kiemelve a gyógyszeres terápiák bővülését, a pszichoszociális intervenciók jelentőségét, és az új, innovatív megközelítéseket. Bemutatja a tartós antipszichotikus kezelés hatásait, az antikolinerg terhelés kognitív következményeit, továbbá az új farmakoterápiás lehetőségeket. Az irodalmi művek olvasásának mint terápiás lehetőségnek az ismertetésével és a digi­tális terápiák szerepének elemzésével hangsúlyozza a rehabilitáció komplex szemléletét és a személyre szabott ellátás szükségességét, amelyek hozzá­járulhatnak a beteg életminőségének javításához és a szkizofrénia hosszú távú kimenetelének javításához.

A terápiarezisztens depresszió komplex jelenség, amelynek értelmezése és definíciója a terápiás ismereteink bővülésével változik, ezért ma inkább nehezen kezelhető depressziókról beszélünk. A számos, eddig feltárt ok mellett ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb a depresszió bipoláris voltának fel nem ismerése, vagy az „unipoláris” depressziók esetén gyakran észlelhető „rejtett” (szubszindromális vagy küszöb alatti) bipolaritás. Nem­csak bipoláris I és II depresszióban, hanem szintén a bipoláris depressziót jelentő agitált (kevert) major depresszióban és bipoláris spektrum depres­szióban kerülni kell az antidepresszív monoterápiát, és inkább a hangulatstabilizáló kezelést preferáljuk, vagy ha a depresszió súlyos volta miatt antidepresszívum mindenképpen szükséges, azt mindig hangulatstabili­zálóval vagy atípusos antipszichotikummal együtt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzuk.

Az elektrokonvulzív terápia (ECT) jelenlegi tudásunk szerint a depresszió leghatékonyabb terápiája. Összefoglalónkban az ECT indikációi után a sti­mulálás néhány technikai kérdését, a párhuzamos gyógyszeres kezelés szempontjait, majd a kezelés kockázatait és speciális betegcsoportokban kialakuló depresszió ECT-kezelésének témáját tárgyaljuk, az áttekintést az ECT magyarországi alkalmazására vonatkozó adatokkal zárva.

A nehezen kezelhető major depresszió esetében rendelkezésre álló gyógy­szeres armamentárium nemrégiben egy új hatásmechanizmusú szerrel bő­vült: a glutamáterg hatástani csoport első képviselőjeként már hazánkban is elérhetővé vált az eszketamin orrspray. Az eszketamin az újszerű hatás mellett eltérő paradigmát is képvisel az eddigi szerekhez képest: a fenn­tartó kezelés során csak hetente vagy kéthetente egyszer adagolandó az esetleges mellékhatások többnyire csak az alkalmazás ideje körüli egy-két órás időszakban jelentkeznek, azonban kizárólag intézményi keretek között alkalmazható.

Az egészségügyi ellátás különböző területein dolgozók számára nélkü­lözhetetlen a szuicid viselkedés jellemzőinek és a hatékony segítségnyúj­tás alapelveinek ismerete. Írásunkban összefoglaljuk a szuicid viselke­dés korszerű megközelítésének alapelveit, kiemelt figyelmet fordítva az akut szuicidveszély felismerésének és a segítségnyújtás lehetőségeinek szempontjaira.

Az öngyilkosság komplex jelenség, a fiatal felnőttek és serdülők körében továbbra is a vezető halálokok egyike. A média és a közösségi hálók szerepe az öngyilkossági magatartás terjedésében és megelőzésében egyre jelen­tősebbé válik. A közlemény áttekinti a médiahatások klasszikus és digitális formáit, a közösségi média korában megjelenő új kockázatokat és preven­ciós lehetőségeket, amelyek felismerése a szuicidprevenció szerves része.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz