Egyre kevesebb orvossal, lényegében változatlan betegforgalommal, 2025-ben is működött a magyar alapellátás. A legfontosabb, régóta ismert, krónikus rendszerproblémákat az illetékesek nem próbálták megoldani.

A krónikus betegségek gyakori előfordulása jelentős terhet ró az ellátó­rendszerre. Az alapellátásban a krónikus gondozási modell alkalmazása jelenti a megoldást, amely ötvözi az egyes krónikus betegségek eviden­ciákon alapuló ellátását, középpontba helyezve a beteget. Ennek nyomán a hazai alapellátásban elindult krónikus betegségmenedzsment programot mutatják be cikkükben a szerzők.

Az egészségügyi ellátórendszerek világszerte jelentős terhelés alatt mű­ködnek, különösen az alapellátásban és a krónikus betegek gondozásá­ban. Magyarországon a háziorvosi praxisok jelentős része túlterhelt vagy betöltetlen, miközben a lakosság egészségi szükségletei folyamatosan növekednek. A kiterjesztett hatáskörű ápoló – advanced practice nurse (APN) – szerepkör a nemzetközi gyakorlatban több évtizede hatékonyan támogatja a hozzáférés javítását, az ellátás minőségének erősítését és az orvosi munkateher csökkentését. A tanulmány célja, hogy áttekintse az APN-ek szerepét, kompetenciáit és integrációs lehetőségeit magyarországi kontextusban, különös tekintettel az orvosi ellátás támogatására.  

A hátrányos helyzetű vidéki településeken élők számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja olyan inno­vatív, a krónikus betegségek ellátását célzó telemedicinális modellt valósít meg, amely nővérasszisztált, helyszínre vitt orvosi ellátásra épít.

Az alapellátásnak kulcsszerepe van a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz felismerésében, gondozásában, a szövődmények megelőzésében, valamint a betegedukációban. Az alábbi tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar­országi diabetológiai gondozás jelenlegi helyzetét – különös tekintettel az alapellátásra –, azonosítsa a főbb kihívásokat, és javaslatokat fogalmazzon meg a rendszer fejlesztésére.

Szimpózium - Reumatológiai betegségek

Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.

A vezetett és önállóan végzett fizikai aktivitás egészségre gyakorolt hatásait hasonlítjuk össze, bemutatva előnyeiket és korlátaikat, valamint elemezve, hogyan járul hozzá a telemedicina a mozgásterápia támogatásához és a hos­szú távú követéshez. Mindezen ismeretek jelentős mértékben segíthetik az orvosokat abban, hogy milyen típusú, irányított vagy önállóan végezhető fizikai aktivitást javasoljanak páciensüknek a „Mozgás receptre” program keretén belül, ha úgy ítélik meg, hogy a beteg mozgásszegény életet él.

Számtalan epidemiológiai vizsgálat bizonyította már az elmúlt közel száz évben, hogy az időben felismert és így korábban kezelt daganatos megbe­tegedések halálozási aránya kisebb. Az ideális szűrővizsgálattal szemben megfogalmazott elvárás a magas specificitás és az egyszerűség.

Az új alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése sikertörténet helyett sajnos inkább lett az az állatorvosi ló, melyen egyidejűleg bemutatható a ma­gyar egészségügy gondjainak jelentős része, valamint a publikus tervek és hatástanulmányok nélkül, a szakmai egyeztetések és konszenzuskeresés kihagyásával végigerőltetett átalakítások minden hátulütője. Az alábbi cikk az átszervezést megelőző pilotprojekt nemrég nyilvánossá vált sajáto­san szűkszavú összefoglalójáról, a tanulságok levonásának elmaradásáról, a félresiklások előre látható voltáról szól.

Az anorexia nervosára jellemző testképzavar és extrém kalóriabevitel-meg­szorítás sokszor súlyos klinikai tüneteket okoz, hosszan tartó kórházi ellá­tást igényel. Célunk olyan pszichobiológiai elméletek ismertetése, melyek segítenek e kórkép komplex hátterének megértésében.

A depresszió és öngyilkosság témája nemcsak a pszichiátria, de az egész or­vostudomány, sőt az egész társadalom egyik legfontosabb problémája. Ez különösen igaz Magyarországra, ahol az öngyilkossági halá­lozásnak az utóbbi negyven év alatt fokoza­tosan bekövetkezett, több mint 60 százalékos csökkenése ellenére a hazai szuicidráta (a 100000 főre eső évenkénti öngyilkossági ha­lálozás) még mindig több mint 50 százalékkal magasabb az EU átlagánál.

A nem szuicidális önsértés (NSSI) a saját test szándékos, öngyilkossági szándék nélküli, társadalmilag nem elfogadott károsítása, mely a DSM–5-ben önálló kategória. Az ELTE–SE Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport az NSSI megértésére és kezelésére fókuszál. Az NSSI leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, prevalenciája 15–20%, populációs, klinikai mintákban akár 70%. Fő funkciói az érzelemszabályozás, önbüntetés és az interperszonális kommu­nikáció. Gyakran társul más pszichiátriai zavarokkal. Kezelése során a dialek­tikus viselkedés-, mentalizációalapú és áttételfókuszú terápiák hatékonyak.

A virtuális valóság által biztosított biztonságos és immerzív környezetekben az avatarok testre szabható karakterekkel teszik lehetővé a terápiás célok­hoz igazodó intervenciókat, innovatív megközelítést kínálva a pszichiátriai betegek kezelésében.

A tanulmány áttekinti az állatasszisztált terápiás módszerek alkalmazási lehetőségeit és gyakorlati tapasztalatait az addiktológiai ellátásban. Ki­emelt figyelmet fordít az addikt páciensekkel végzett munka sajátossá­gaira, valamint bemutatja az elmúlt két évtized során kialakult terápiás gyakorlatokat. A szerző nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodva ismerteti a módszer hatékonyságát, és kitekintést nyújt az állatasszisztált intervenciók szerepére a szenvedélybeteg-ellátás komplex rendszerében.

A közlemény áttekinti a legújabb fejlődési irányokat a szkizofrénia keze­lésében, kiemelve a gyógyszeres terápiák bővülését, a pszichoszociális intervenciók jelentőségét, és az új, innovatív megközelítéseket. Bemutatja a tartós antipszichotikus kezelés hatásait, az antikolinerg terhelés kognitív következményeit, továbbá az új farmakoterápiás lehetőségeket. Az irodalmi művek olvasásának mint terápiás lehetőségnek az ismertetésével és a digi­tális terápiák szerepének elemzésével hangsúlyozza a rehabilitáció komplex szemléletét és a személyre szabott ellátás szükségességét, amelyek hozzá­járulhatnak a beteg életminőségének javításához és a szkizofrénia hosszú távú kimenetelének javításához.

A mindennapi szülészeti és nőgyógyászati ellátásban gyakran előforduló betegségekkel foglalkozik az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi száma.

A terápiarezisztens depresszió komplex jelenség, amelynek értelmezése és definíciója a terápiás ismereteink bővülésével változik, ezért ma inkább nehezen kezelhető depressziókról beszélünk. A számos, eddig feltárt ok mellett ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb a depresszió bipoláris voltának fel nem ismerése, vagy az „unipoláris” depressziók esetén gyakran észlelhető „rejtett” (szubszindromális vagy küszöb alatti) bipolaritás. Nem­csak bipoláris I és II depresszióban, hanem szintén a bipoláris depressziót jelentő agitált (kevert) major depresszióban és bipoláris spektrum depres­szióban kerülni kell az antidepresszív monoterápiát, és inkább a hangulatstabilizáló kezelést preferáljuk, vagy ha a depresszió súlyos volta miatt antidepresszívum mindenképpen szükséges, azt mindig hangulatstabili­zálóval vagy atípusos antipszichotikummal együtt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzuk.

Az elektrokonvulzív terápia (ECT) jelenlegi tudásunk szerint a depresszió leghatékonyabb terápiája. Összefoglalónkban az ECT indikációi után a sti­mulálás néhány technikai kérdését, a párhuzamos gyógyszeres kezelés szempontjait, majd a kezelés kockázatait és speciális betegcsoportokban kialakuló depresszió ECT-kezelésének témáját tárgyaljuk, az áttekintést az ECT magyarországi alkalmazására vonatkozó adatokkal zárva.

A nehezen kezelhető major depresszió esetében rendelkezésre álló gyógy­szeres armamentárium nemrégiben egy új hatásmechanizmusú szerrel bő­vült: a glutamáterg hatástani csoport első képviselőjeként már hazánkban is elérhetővé vált az eszketamin orrspray. Az eszketamin az újszerű hatás mellett eltérő paradigmát is képvisel az eddigi szerekhez képest: a fenn­tartó kezelés során csak hetente vagy kéthetente egyszer adagolandó az esetleges mellékhatások többnyire csak az alkalmazás ideje körüli egy-két órás időszakban jelentkeznek, azonban kizárólag intézményi keretek között alkalmazható.

Az egészségügyi ellátás különböző területein dolgozók számára nélkü­lözhetetlen a szuicid viselkedés jellemzőinek és a hatékony segítségnyúj­tás alapelveinek ismerete. Írásunkban összefoglaljuk a szuicid viselke­dés korszerű megközelítésének alapelveit, kiemelt figyelmet fordítva az akut szuicidveszély felismerésének és a segítségnyújtás lehetőségeinek szempontjaira.

Az öngyilkosság komplex jelenség, a fiatal felnőttek és serdülők körében továbbra is a vezető halálokok egyike. A média és a közösségi hálók szerepe az öngyilkossági magatartás terjedésében és megelőzésében egyre jelen­tősebbé válik. A közlemény áttekinti a médiahatások klasszikus és digitális formáit, a közösségi média korában megjelenő új kockázatokat és preven­ciós lehetőségeket, amelyek felismerése a szuicidprevenció szerves része.

Magas vérnyomással szövődő várandósság után megnő a krónikus hiper­tónia és egyéb kardiovaszkuláris betegségek kockázata. A különböző ter­hességi hipertóniás betegségek közül a korai kezdetű preeklampszia okozza a legnagyobb rizikót. A kórképek kialakulásának hátterében valószínűleg a várandósság alatt létrejövő szubklinikai endothelsejt-sérülés áll, melynek kiváltásában immunológiai tényezők játszanak szerepet. A hipertóniás váran­dós nők figyelmét fel kell hívni a várható kockázatra, a vérnyomás-ellenőrzés jelentőségére, valamint a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésének lehe­tőségére. Jelenleg az egészséges életmóddal, a rendszeres aerob fizikai tevé­kenységgel, a megfelelő diétával, az ideális testsúly biztosításával, a dohányzás mellőzésével lehet csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját.

 A közlemény célja, hogy rámutasson a magas rizikójú HPV-típusok egy­mástól különböző rákkeltő hatására. A leggyakoribb és legagresszívebb 16-os és 18-as fajta mellett felhívjuk a figyelmet a többi hr (high-risk) típus veszélyére és jelentőségére, továbbá hangsúlyozni kívánjuk a közismerten fontos méhnyakrák-megelőzési stratégiák (pl. a védőoltás) széles körű al­kalmazásának fontosságát.

Az endometriosis krónikus betegség, melyre a méhnyálkahártyához ha­sonló szövet méhüregen kívüli előfordulása jellemző. A reproduktív korú nők mintegy 10%-át érinti, ami ma Magyarországon 200 000, világszerte körülbelül 190 millió nőt jelent. Az endometriosist jóindulatú betegségnek tartjuk, egyes tulajdonságai mégis rosszindulatú sajátosságot mutatnak. Az endometriosis és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat he­terogén jellegű, daganattípusonként eltérő kockázati profilokat mutat. Klinikai szempontból leginkább a petefészekrák-kockázat felmérésében van gyakorlati jelentősége.

A menopauzális átmenet időszakát és a posztmenopauzában töltött éve­ket a pubertáshoz és reproduktív életkorhoz hasonlóan a női lét normális szakaszának kell tekintenünk. Az erre az időszakra jellemző élettani és kórélettani változások interdiszciplináris megközelítést igényelnek – fon­tos a krónikus betegségek miatt bekövetkező morbiditás és mortalitás csökkentése a preventív lépések előtérbe helyezésével, kiemelten kezelve a kardiovaszkuláris rendszer és a csontanyagcsere egészségének megőr­zését már a perimenopauzális átmenettől kezdődően.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz