Ebben a számban ismét egy csokor bőr­gyógyászati témájú cikket nyújtunk át az olvasóknak. Az írások témája elég szerteágazó, olvashatunk az egészséges embereket is érintő bőrápolási kérdéseket feszegető cikket, téma az egyik leggyako­ribb bőrbetegség, a psoriasis kezelése, ismertetjük tapasztalatainkat egy viszonylag új antidiabetikus terápia bőrgyógyászati mellékhatásával kapcsolatban, és végül, de nem utolsósorban a vitiligóról ír egy kolle­ga, ami most, nyár elején időszerű téma.

Az írás a mindennapi higiénia és az egészséges bőr biztosításában alap­vető szerepet játszó barrier funkció fenntartását, valamint a fürdés bőr­gyógyászati aspektusait vizsgálja. Ezeknek a tényezőknek fontos szerep jut a csecsemőgondozásban és a különböző gyulladásos bőrbetegségekben szenvedők életében is.

Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak a psoriasis terápiás lehető­ségei, az újabb és újabb biológiai gyógyszerek alkalmazásával egyre több betegnél érhető el a teljes vagy csaknem teljes tünetmentesség. Jelen összefoglalóban kitérünk arra is, hogy a COVID-19-pandémia mennyiben befolyásolta a betegek kezelését.

Szimpózium - Diabetológia

A protonpumpagátló (PPI) szerek a sav­szekréció-gátlás és a gyomornyálkahártya-védelem (gastroprotectio) „aranystandard­ját” képezik, napjainkban világszerte, így Magyaror­szágon is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport. Az in­dokolatlanul hosszú ideig alkalmazott PPI-kezelés során, különösen időskorban a társbetegségekkel és a gyógyszer-inter­akciók nagyobb kockázatával is számolni kell. A korábban felmerült legtöbb mellékhatás esetében az összefüggések bi­zonytalanok, mivel a rendelkezésre álló adatok rendszerint retrospektív, obszervá­ciós, epidemiológiai vagy kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli tanulmányokból származnak.

A vitiligo a bőr leggyakoribb szerzett depigmentációs rendellenessége, prevalenciája az átlagpopulációban 0,5–1%. Poligénes öröklődésű kórkép, genetikai prediszpozícióra utal a családi halmozódás (15–30%). A terápia célja a progresszió megállítása, a repigmentáció iniciálása és fenn­tartása, de az eredmény sokszor nem tartós

A bullosus pemphigoid (BP) az időskor hólyagos betegsége, mely szá­mos tényezővel, többek között bizonyos gyógyszerek szedésével mu­tat összefüggést. Az utóbbi években egyre több beszámoló született az antidiabetikumként alkalmazott dipeptidil-peptidáz-gátlók, más néven gliptinek által kiváltott BP-ről.

A cukorbetegség, a cukorbetegek gon­dozása, de még inkább a betegség­hez társuló szövődmények kezelése egyre nagyobb feladatot jelent az egyénnek, a családnak, az egészségügynek és a tár­sadalomnak egyaránt. A terhet növeli, hogy a betegszám – mind a betegek zömét ki­tevő 2-es típusú diabetes (T2DM), mind az 1-es típusú diabetes (T1DM) esetében – az utóbbi évtizedekben hazánkban is jelen­tősen emelkedett.

A Föld lakosságának 1%-át érintő hepatitis C vírusfertőzés jelentős egyéni és társadalmi probléma. Napjainkra gyógyíthatóvá vált, a vírus elpusztí­tása nem előrehaladott stádiumú májbetegek számára teljes gyógyulást jelent, egyben megelőzi a vírus átvitelét. 

Az eozinofil gastroenteritis (EGE) viszonylag ritka betegség, amelyet a gyomor-bél traktus eltérő mélységű eozinofil infiltrációja, ennek követ­keztében létrejövő krónikus gyulladás és heterogén gasztrointesztinális tünetegyüttes jellemez. A diagnózis a panaszok, a laboratóriumi leletek, a képalkotók és a szövettan eredménye alapján állítható fel. 

A colorectalis polypok megítélése, a bennük levő esetleges malignus transz­formáció, illetve annak submucosalis inváziója meghatározza az endoszkó­pos stratégiát és egyben a páciens sorsát is. Mindez óriási felelősséget je­lent, ezért ezzel kapcsolatos ismereteinket folyamatosan fejleszteni kell.

Apajzsmiriggyel kapcsolatos patoló­giás eltérések sorában előkelő he­lyet foglal el a göbök ellátásának kérdése. Minden országban a lakosság 6–8%-ának pajzsmirigyében lehet tapintható göböt észlelni, de ha korszerű ultrahangkészü­lékkel vizsgáljuk az embereket, akkor ez a szám akár 50%-ra is felmehet. Az alap­kérdés mindig az, hogy az adott göb malignus-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű ember részletes vizsgá­lata nem megoldható, ezért valamilyen al­goritmus alapján kell szelektálni. Egy göb esetében a diagnosztika aranystandardja a vékonytű-aspirációs citológia. Igen ám, de ennyi göböt nem lehet megbiopsziázni. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem lehet nagy biztonsággal megmonda­ni, hogy melyik göb gyanús malignitásra. Ezért a göb felismerése és a biopszia közé kell egy olyan szűrővizsgálat, amely nagy valószínűséggel előrejelzi, hogy melyik göb esetében áll fenn a malignitás alapos gyanúja, azaz melyikből érdemes mintát venni citológiai vizsgálatra.

A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

Az új eredmények alapján az American Thyroid Association (ATA) 2017-ben módosított a szubklinikus hypothyreosisra vonatkozó TSH-célértékein, míg a European Thyroid Associationnek (ETA) jelenleg is a 2014-es ajánlása van érvényben. A két irányelv alapjaiban különbözik, abban viszont megegyez­nek, hogy helyi trimeszterspecifikus TSH-értékek alkalmazását javasolják a szubklinikus hypothyreosis esetére. Helyi határértékek hiányában az ATA 4,0 mIU/l-es TSH-értéktől és TPO-pozitivitás esetén javasolja a levotiroxin pótlását, 2,5 mIU/l fölött csak ennek mérlegelését, az ETA ezzel szemben ellenanyagszinttől függetlenül indokoltnak tartja a levotiroxinkezelést 2,5 mIU/l-es TSH-szint felett.

A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a várandósság alatti pajzs­mirigy-túlműködés és -alulműködés következményeit, felismerésének és kezelésének lehetőségeit, illetve a szülést követően manifesztálódó postpartum thyreoiditis ellátását és a páciensek gondozását.

Régóta tudjuk, hogy mind a hyperthyreosis, mind a hypothyreosis infertilitással járhat. A szubklinikus formáknak a női termékenységre gyakorolt hatása azonban közel sem ilyen egyértelmű. Kit kell kezelni? Mennyi az elérendő THS-érték? Befolyásolja-e a terápiás döntésünket az anti-TPO-pozitivitás? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni a közlemény.

books.medicalonline