A bemutatott vizsgálatban DSM-IV szerint diagnosztizált 2276 szkizofréniában szenvedő járóbetegnél hat hónapig tartó, második generációs antipszichotikummal történt kezelés során bekövetkező állapotváltozást követték, különös tekintettel a kísérő affektív tünetekre. Az állapot sú­lyosságát és a javulást a Clinical Global Impression Scale súlyosság (CGI-S) és javulás (CGI-I) skálán mérték, míg a depressziós tünetek megítélésére a Raskin-skálát alkalmazták. A vizsgálat kezdetén a betegek több mint egyharmada mutatott egyértelműen depressziós tüneteket (36,7%), és közöttük arányaiban jelentősen több volt a közepesnél súlyosabb állapo­tú szkizofréniában szenvedők száma, összehasonlítva a nem depressziós szkizofrén csoporttal (19,8% vs. 12,2%). A hat hónapos, multicentrikus, követéses, beavatkozással nem járó vizsgálat során a második generációs szerek egyaránt szignifikánsan javították a szkizofrén betegek általános klinikai állapotát és a depressziós tüneteket.