hirdetés

Végstádiumú májbetegségekben és akut májelégtelenségben a különféle konzervatív kezelési módszerek csak átmeneti megoldást jelentenek. Az egyetlen, hosszú távú túlélést jelentő gyógymód a transzplantáció. Napjainkban a májátültetést követő átlagos 5 éves, ún. kumulatív túlélés 80%-nál nagyobb. Az indikációs terület egyre szélesebb. A májtranszplantációs túl­élési eredményeink a jó nemzetközi statisztikáknak megfelelőek. A graft-és betegtúlélés további javításában a testre szabott immunszuppressziós kezelés bevezetésének nagy jelentősége van.

A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

A cirrhosis szövődményei közül a hepatorenalis szindróma jár a legrosszabb túlélési eséllyel. Már a diagnózis pillanatában korai kezelés bevezetése szük­séges a vesekárosodás egyéb etiológiai tényezőinek kizárását követően. Hepatorenalis szindróma esetén az albumin és terlipressin kombinált alkal­mazása jelenti az elsődleges kezelést, kontraindikációk kizárása és szoros monitorozás mellett.

Az örökletes, súlyos antitripszinhiány okozta májkárosodás kezelése ma még csak májátültetéssel lehetséges, de több, reménnyel kecsegtető gyógy­szerrel, köztük kis gátló (si) RNS-molekulákkal végeznek már II. vagy III. fázisú vizsgálatokat, így bővülhet a kezelési lehetőségek tárháza. A hu­mán antitripszin szubsztitúciós kezelést a pulmonális tünetek kezelésére engedélyezték.

A következőkben néhány aktuális kérdésre próbálok meg válaszolni a mö­göttes adatok rövid ismertetésével. Remélem, hogy ez a rendhagyó kér­dezz-felelek emészthető módon segít a problémák tisztázásában, és a napi betegellátásban felmerülő gondok közepette sorvezetőként szolgálhat a gyulladásos bélbetegségek és a COVID-19 kapcsán.

A súlyos akut légúti tüneteket okozó COVID-19 megbetegedés egyik legfon­tosabb extrapulmonális manifesztációja a tápcsatornai érintettség. Ennek jelentősége a tünetek mellett abban is áll, hogy a tápcsatorna különböző szakaszain változó sűrűséggel megtalálható ACE2 receptorok is szerepet játszhatnak a virusfertőzés és -átadás folyamatában. A különböző szer­vek eltérő érintettséget mutatnak, a főbb tünetek a hasmenés, hányinger, szaglásvesztés, étvágytalanság és az anorexia. Az emésztőszervi panaszok és a légúti tünetek nem járnak mindig együtt, időben is elkülönülhetnek. A cikkben röviden áttekintjük a COVID-19 kapcsán a tápcsatornában meg­figyelhető fontosabb jelenségeket.

A közlemény a colitis ulcerosa terápiájában alkalmazott öt biológiai szer hosszú távú biztonságosságára vonatkozó eredményeket foglalja össze.

Prospektív, randomizált, placebokontrollos tanulmány igazolta, hogy stabil szív-ér rendszeri betegség miatti DOAC- és/vagy ASA-kezelés során a tápcsa­tornai vérzés szempontjából kis kockázatú betegeken a protonpumpagátló szignifikánsan (csaknem 50%-kal) csökkentette a gastroduodenalis léziókból származó vérzéseket, de nem befolyásolta érdemben az egyéb felső tápcsatornai események előfordulási arányát.

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

A coeliakia a magyar lakosság több mint egy 1%-át érintő autoimmun kór­kép, melynek jelen ismereteink szerint egyetlen kezelési módja az egész életen át tartó szigorú gluténmentes diéta. 

A minőségi kolonoszkópián a megfelelő indikációval, kellően előkészített vastagbél teljes egészét aprólékosan áttekintő vastagbéltükrözést értjük, melynek során az összes neoplasztikus lézió teljes egészében eltávolítás­ra került.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azon­ban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is fi­gyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a leg­újabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.