hirdetés

A komplikált hasűri fertőzések (peritonitis, tályog) korai felismerése kulcs­fontosságú az alapellátásban és a sürgősségi osztályokon. A sikeres kezelés az adekvát szupportív és empirikus antimikrobás terápián, valamint a sür­gős sebészeti beavatkozáson múlik.

Az arthritis psoriatica (PsA) krónikus, szisztémás, immunmediált gyulladá­sos állapot, amely komplex módon érintheti a bőrt, az ízületeket, vagy akár a gerincet és az inakat is. A modern kezelési stratégia a „treat-to-target” (T2T) megközelítésen alapul, melynek célja a minimális betegségaktivitás (MDA) mielőbbi elérése. A legújabb EULAR-ajánlások az MDA elérése érde­kében szigorúan korlátozzák az NSAID-ok és a szisztémás glükokortikoidok használatát, előtérbe helyezve a célzott terápiákat. Újdonság a szelektív TYK2-gátlók megjelenése, melyek a jövőben a prediktív biomarkerek (pl. MMP3, CXCL10) validálásával segíthetik majd a személyre szabott, legha­tékonyabb terápia kiválasztását.

Az osteogenesis imperfecta („üvegcsontbetegség”) mind genetikailag, mind fenotípusosan heterogén csontrendszeri diszplázia, amely a kolla­gén – a kötőszövet legfőbb alkotóeleme – rendellenessége következtében alakul ki. Ma már kollagénbetegségként is ismert. A tudomány és a genetika gyors fejlődésével párhuzamosan e kórkép diagnosztikájában és keze­lésében is lényeges változások mentek végbe. Cikkünk célja a betegség újabb típusainak részletes ismertetésével egy olyan forrásanyag biztosítása, amelyhez a jövőben felismert osteogenesis imperfectás betegek pontosabb azonosításáért fordulhat az olvasó. Ezen túlmenően bemutatjuk a kórkép heterogén klinikumát, speciális gyermekkori sajátosságait. Végül részle­tesen áttekintjük az eddig alkalmazott kezelések klinikai értékelését, és a közeljövő nagyon ígéretes terápiás lehetőségét.

A bőr laphámrákja az epidermisz keratinocitáiból kiinduló rosszindulatú da­ganat, amely a basalioma után a második leggyakoribb malignus bőrtumor. Kialakulása multifaktoriális, fő etiológiai tényezője az UV-sugárzás, amely genetikai károsodásokhoz vezet, de kialakulásában a HPV-fertőzés, kró­nikus bőrgyulladás, hegek, ionizáló sugárzás és az immunszuppresszió is szerepet játszhat. A klinikai kép rendkívül változatos, a precancerosisok, az in situ formák felismerése kulcsfontosságú a korai diagnózisban. A ke­zelés alapja a sebészi eltávolítás, előrehaladott esetekben sugárkezelés és immunellenőrzőpont-gátló terápia jön szóba. A prognózis általában kedvező, de magas kockázatú esetekben szoros onkodermatológiai követés szükséges. A megelőzés középpontjában az UV-expozíció csökkentése és a HPV-fertőzés elleni védelem áll.

Évente 2–3000-re becsülhető az idiopátiás perifériás facialis paresis (a továbbiakban: Bell-paresis) eseteinek száma hazánkban. Incidenciája és prevalenciája közel azonos, hiszen a betegek ~80–94%-a 3–9 hónap alatt kezeléssel vagy anélkül meggyógyul. A tünetmentessé válás esélyét a 72 órán belül megkezdett, rövid távú szteroidkezelés szignifikánsan növeli. A Bell-paresis a betegek ~10%-ánál, általában tíz éven belül – azonos vagy a kontralaterális arcfelet érintően – megismétlődik.

A szerzők 1985 óta végeznek radiosynoviorthesist Magyarországon, ed­dig tízezer, krónikus térdízületi synovitisben szenvedő beteget kezeltek. Munkájukban összefoglalják a módszer lényegét, indikációját, a kivitele­zés módját és az elmúlt negyven év eredményeit. A betegek 75–80%-ánál értek el jó eredményt, főként rheumatoid arthritis és arthritis psoriatica, I-II. röntgenstádium esetében.

A szeméremtesti daganatok ritka, gyakran rossz prognózisú kórképek, melyek kezelési lehetőségei előrehaladott stádiumban korlátozottak. Az immunterápiák, különösen a cemiplimab, ígéretes hatékonyságot mutat­nak, meghaladva más checkpoint-gátlók eredményeit. Saját tapasztalataink alapján klinikailag releváns válaszok érhetők el, jó tolerálhatóság mellett, ami új terápiás perspektívát nyithat.

Az orális szemaglutid – a GLP-1-RA gyógyszercsoport tagjaihoz hasonlóan – kardiovaszkulárisan biztonságos, a mortalitási rizikót csökkenteni képes, a testsúlycsökkentés szempontjából is előnyös, nem hipoglikemizáló ke­zelést tesz lehetővé. A technológiai innováció révén új alternatíva T2DM-betegeink jobb adherenciájának eléréséhez.

A genomszintű, nem invazív prenatális tesztelés (GW-NIPT) ritka autoszomális triszómiák kimutatására is alkalmas, azonban a pozitív ered­mények jelentős része diszkordáns. A közlemény a biológiai hátteret, a kromoszómaspecifikus kockázatokat és a gyakorlati teendőket foglalja össze.

A nefrózis szindróma kivizsgálása ma már a másodlagos okok kizárása után a primer glomerulopátiák célzott, korszerű megközelítésére épül. Az új antitestek azonosítása egyre inkább személyre szabott kezelést tesz lehetővé, ezzel párhuzamosan a proteinuria csökkentését célzó, nem immunszuppresszív gyógyszerek is bővítették a kezelési lehetőségeket. Bár a vesebiopszia továbbra is aranystandard, a modern diagnosztikai szemlélet egyes esetekben már lehetővé teszi a mellőzését.

Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk eddig nem szokványos vagy ritkán diagnosztizált parazitózisokkal. A klimatikus viszonyok jelen­tős hatással vannak a paraziták többségének életciklusára, emellett más környezeti tényezők – terepviszonyok, az ember által kialakított környezet és az emberi viselkedés – is befolyásolják a paraziták túlélését és átvitelét. A paraziták a bélrendszerben, a vérben vagy a bőrben élősködnek, az ál­taluk okozott fertőzések lehetnek teljesen tünetmentesek, de szélsőséges esetben súlyos, halált okozó megbetegedést is előidézhetnek. A közlemény röviden összefoglalja azon helminthek (férgek) okozta betegségeket, ame­lyek előfordulása jellemző Magyarországon.

A pemphigus az autoimmun hólyagos betegségek közé tartozó krónikus bőrbetegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Kezelésében jellemzően a kortikoszteroid a bázisterápia, de egyéb immunszuppresszív gyógyszereket is alkalmazunk. Gyakran találkozunk komoly kihívást jelen­tő, terápiarezisztens, súlyos esetekkel. A közleményben a szerző a Pécsi Tu­dományegyetem Klinikai Központ Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinikáján az utóbbi 12 évben gondozott pemphigusos betegek kezelési nehézségeit és az új terápiás lehetőségekkel elért eredményeket ismerteti.

Az osteoarthritis alakulásában nagy jelentősége van a hialuronsav-termelés csökkenésének. Hialuronsav-tartalmú étrend-kiegészítők hatá­sára fokozódik a hialuronsav-termelés, emellett az osteoarthritis patomechanizmusának több pontján is mérséklődnek a katabolikus folyamatok, ezáltal a hialuronsav orális pótlása segíthet az ízületi degeneráció prognó­zisának javításában.

A köszvényt ma már az autoinflammatorikus kórképek közé soroljuk, melynek patogenezisében meghatározó az inflammaszóma-aktiváció, illetve az ehhez kapcsolódó interleukin-1- (IL-1-) termelődés. Új diagnosztikai lehetőségként az ultrahang és a DECT áll rendelkezésünkre. A terápiás protokollok két fő részre tagolódnak: az akut rohamoldásra és a tartós kezelésre. Itt is érvényes a „treat-to-target” elv, cél a húgysavszint 360 μmol/l alatt tartása. A betegek gondozása során elengedhetetlen a gyakran társuló komorbiditások szoros ellenőrzése is.
hirdetés
hirdetés
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz