hirdetés

Az elmúlt évtizedekben intenzív kutatások tárgyát képezi az evészavarok terápiájának kérdése. Az eredetileg 50%-os kezelési hatékonyság aktivizálja a szakembereket újabb terápiák fejlesztésére, melyből a legismertebbeket olvashatjuk az összefoglalóban.

A COVID-19 járvány lassú lecsengésével párhuzamosan világszerte, így ha­zánkban is érdemes ismét áttekinteni a védőoltással megelőzhető, invazív légúti bakteriális fertőzések közül a jellemzően magas betegségteherrel járó Streptococcus pneumoniae okozta infekciók epidemiológiai és prevenciós kér­déseit, frissíteni a korábban elkészült idevágó ajánlásokat. A jelen közlemény az epidemiológiai változások tükrében a jelenleg elérhető és a közeli jövő­ben forgalomba kerülő pneumococcus-fertőzés megelőzésére alkalmas oltó­anyagok figyelembevételével tesz javaslatot felnőttek számára a prevencióra. A szerotípus-átrendeződés jelensége indokolttá teszi a jövőben a jelenlegi­nél szélesebb spektrumú – 15-, illetve 20-valens – konjugált pneumococcus-vakcinák hazai alkalmazását és ezek beillesztését a hazai szakmai ajánlásokba.

A nyelv – már csak kiindulva az anatómiai felépítéséből is – komplex felada­tot lát el; részt vesz a táplálkozásban, ízérzésben, illetve beszédben egy­aránt. Az élettani funkciói mellett számos patológiás eltérés lokalizációja lehet, amelyek nemcsak lokalizált, hanem szisztémásan manifesztálódó betegségek indikátorai is lehetnek. A jelen összefoglaló célja, hogy a nyel­ven manifesztálódó legfontosabb kórképeket bemutassa, elősegítve ezzel az egyes kórképek differenciáldiagnosztikáját a mindennapi gyakorlatban. Az egyes kórképek nem korlátozódnak egyes szakmákra, alapvetően mul­tidiszciplináris megközelítés szükséges, így érintett lehet a kérdésben fül-orr-gégész, szájsebész és fogorvos mellett például belgyógyász, neurológus vagy infektológus egyaránt. A panaszok lokalizációja miatt az első vizsgáló általában ugyan családorvos, fül-orr-gégész vagy fogorvos, de a kezelés sok esetben más szakmákat érint, vagy több szakma együttműködésén alapul.

A D-vitamin szerepe felmerül a COPD patogenezisében, valamint a klinikai tünetek alakulásában, mert bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a D-vitamin-pótlás potenciális szerepet játszik a COPD exacerbációinak meg­előzésében. A legtöbb tanulmány alapján a D-vitamin-hiány megjelenése és súlyossága jelentősebb COPD-betegeknél, mint az egészséges kontrollpopu­lációban. Kutatások felvetik a rendszeres D-vitamin-státusz ellenőrzésének fontosságát, illetve az esetleges D-vitamin-pótlás vizsgálatának lehetőségét. Az ajánlott D-vitamin-szubsztitúció mértéke nagyobb fokú azoknál az idős, krónikus betegeknél, akiknél csontritkulás áll fenn, vagy szteroidkezelésben részesülnek, illetve D-vitamin-deficiencia is jelen van.

Az intravénás immunglobulinokat (IVIG) a klinikai gyakorlatban évtizedek óta rutinszerűen alkalmazzák szubsztitúciós és immunmoduláló, gyulladás­csökkentő céllal. Az immunglobulin készítmények immunmoduláló hatását számos hematológiai, neurológiai és autoimmun betegségben használják, az IVIG terápia sok esetben az elsőként választható terápiás eljárás. Az indikációs területek bővülése, a növekvő népesség a felhasználási igényt nagymértékben megnövelte, amelyet a plazmaforrások biztosítása és a feldolgozás nem tudott követni, ezért világszerte hiányállapot alakult ki. Az immunglobulinhiány mérséklésében a plazmagyűjtés növelésén túl a felhasználási stratégiák kidolgozása, illetve egyes indikációkban az im­munglobulint helyettesítő módszerek megjelenése segíthet.

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. A terápia multidiszciplináris jellegű és összetett. Az életmód-terá­pia minden esetben az alap, amelyhez csatlakoznak – megfelelő indikáció esetén – a gyógyszeres és a bariátriai sebészeti beavatkozások. Az elhízás gyógyszeres terápiája sokáig kudarctörténetnek bizonyult, mivel több a már kivont hatóanyag, mint a jelenleg is alkalmazott. Aktuálisan a GLP1- receptor-agonisták (GLP1-RA) jelentik az elhízás gyógyszeres kezelésének egyik legsikeresebb vonalát. A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az elhízás egyik kevéssé ismert, de gyakori kísérője. Kezelésére elsősorban a test­tömeg csökkentése jön szóba, gyógyszeres terápiájára számos vizsgálat történt a GLP1-RA-kkal, egyelőre átütő siker nélkül.

A Global Initiative for Chronic Obstructive Pulmonary Disease (GOLD) köz­zétette 2023-ra szóló globális stratégiai ajánlását a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére, mely lefedi az előző év összes főbb kutatási eredményeit, finomítja a meglévő terápiás ajánlásokat az állapot megelőzésére, diagnosztizálására és keze­lésére. A 2023-as jelentésben a legfontosabb változtatások közé tartozik a COPD felülvizsgált definíciója, az exacerbációk továbbfejlesztett megha­tározása. Az ajánlás új lehetőségeket is kiemel a COPD korábbi diagnoszti­zálására és a megfelelő kezelésre. A cikk áttekinti a 2023-as GOLD ajánlás főbb változásait, amelyek hatással vannak a COPD kezdeti és fenntartó farmakológiai kezelésére is egyaránt.

Amíg a gyermekgyógyászok alapképzésének fontos része a védőoltások is­merete, a belgyógyászati képzésben ez valamelyest háttérbe szorul. A jelen közlemény igyekszik egy jelentősen leegyszerűsített, áttekinthető össze­foglalót adni a felnőttkorban ajánlott védőoltásokról.

A trigeminális autonóm fejfájások jellegzetességeiben közös a fej vagy arc fél oldalát érintő fejfájás és a fájdalom oldalán megjelenő, prominens cranialis paraszimpatikus autonóm tünetek. Kísérleti és humán funkcionális képalkotó vizsgálatok alapján e fejfájások aktiválják a normális humán trigeminális paraszimpatikus reflexet és másodlagosan megjelenő, cranialis szimpatikus diszfunkcióra utaló klinikai tüneteket eredményeznek. A fej­fájások ritkán migrén aura tünetekkel társulnak.

Németországban jelenleg csaknem 1,6 millió ember szenved valamilyen demenciában, és a becslések szerint világszerte mintegy 50 millió fő. A demo­gráfiai változások eredményeként az elkövetkező 30 évben a demens betegek számának megkétszereződésével számolhatunk, az újonnan diagnoszti­zált esetek száma meg fogja haladni az elhalálozásokét. Mindez nemcsak az egészségügyet, hanem a társadalom egészét is nagy kihívás elé állítja.

Az egyre gyakoribb időskori epilepsziák diagnosztikájában és elkülönítő diagnosztikájában speciális klinikai szempontokat is figyelembe kell ven­nünk. Egyfelől az időskorban induló epilepsziák kóroktana eltér a fiatalko­riakétól: időskorban gyakoribbak a tüneti epilepsziák. Másfelől, az időskori epilepsziás rohamok sokszor nem járnak feltűnő motoros tünetekkel, a tu­datvesztéssel járó egyéb állapotoktól való megkülönböztetésük alapos kivizsgálást igényel. Az ilyen görcsrohamok diagnózisának legpontosabb eszköze a hosszú távú video-EEG-monitorozás. Ennek hiányában az EEG otthoni regisztrálása is hasznos lehet. A gyógyszerválasztásban nagy fi­gyelmet kell fordítani a társbetegségekre és a metabolikus eltérésekre.

Az elmúlt években a sérülékenység fogalma (angolul: frailty) egyre na­gyobb figyelmet kapott az egészségügyi dolgozók körében. Kutatások rámutattak, hogy a sérülékenység mértéke jobb előrejelző a halálozás és az adverz kimenetel szempontjából, mint a kronológiai életkor. E fogalom különösen fontos krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők körében, mert a sérülékeny állapot még visszafordítható légzésrehabilitáció segítségével, ha a törékeny fenotípus öt ismert komponensét célozzák meg holisztikus megközelítésben. Jelen összefoglalóban e napjainkban rend­kívül időszerűvé váló klinikai fogalom szakirodalmát tekintjük át, különös tekintettel a gyakorlati vonatkozásaira.

Az alsó végtagi lábdagadás, oedema hátterében számos ok állhat, ami megnehezíti az orvos feladatát. A háttérben akár súlyos betegség is meg­húzódhat, amely nemcsak az életminőséget, hanem az életkilátásokat is befolyásolja. A komplex oki terápia és tüneti kezelés adhat enyhülést a páciensnek. Jelen összefoglalóban útmutatót próbálunk nyújtani, hogy az egyszerűnek tűnő lábdagadás esetén milyen differenciáldiagnosztikai problémák merülhetnek fel.

A migrén a primer fejfájásbetegségek közé tartozó megbetegedés. Patogenetikai háttere nem teljesen tisztázott, azonban a legelfogadottabb elmélet a trigeminovascularis rendszer kóros aktivitása, és az ezáltal létre­jövő perifériás és centrális szenizitizáció. Ebben alapvetően fontos szerepet tulajdonítanak a calcitonin gén-rokon peptidnek (CGRP).

Amigrén kezelésében újszerű és ha­tékony vegyületek a CGRP támadáspontú humán vagy teljesen humanizált monoklonális ellenanyagok, valamint a CGRP-receptor antagonisták (gepántok).
hirdetés
hirdetés
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz