A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátteré­ben rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utal­hatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbe­tegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csök­kenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép ese­tén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.

Az obez páciensek iránti előfeltevések gyakran ellenérzéseket szülnek a szakemberekben és az empatikus ellátás akadályát képezik. Az indokolatlan gondolatok felismerése és átkeretezése elősegíti a hatékonyság növelését az életmódváltás támogatásában.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívások­kal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rend­szeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekin­tésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.

A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

 

Az asthma és a COPD együtt a negyedik leggyakoribb halálok az Egyesült Ál­lamokban. A két betegséget nehéz megkülönböztetni egymástól; a pontos diagnózishoz spirometriára van szükség. Asthmát akkor állapítunk meg, ha hörgőtágító adása után reverzibilisnek bizonyul a légúti obstrukció, vagy ha a metakolinteszt bronchokonstrikciót vált ki. COPD akkor diagnosztizál­ható, ha a spirometriával megállapított légúti obstrukciót hörgőtágítóval nem lehet visszafordítani. Az asthma–COPD overlap szindróma nem önálló diagnózis, azoknak a betegeknek a leírására szolgál, akiknél együtt vannak jelen a két betegség diagnosztikus jegyei.

Az akut lázas állapot ellátása a nehéz klinikai döntéshozatalok közé tar­tozik. A beteg értékelése során a láz jellege, a panaszok, tünetek segíte­nek a helyes mederbe terelni a klinikai gondolkodást. Bár a láz hátterében a leggyakoribb etiológiai tényező a fertőzés, érdemes gondolkodni nem fertőzéses eredetben is, amely antibiotikumspóroló jellege miatt mérsékli a multirezisztens kórokozók hosszú távú hatásait.

A hasmenés gyakori betegség, amely minden korosztályt érint, a csecse­mőktől az idősekig. Jellemzője a gyakori, laza és vizes széklet, amelyet gyakran hasi görcsök, hányinger, esetenként exsiccosis kísérnek. A legtöbb esetben a hasmenést emésztőrendszeri fertőzés vagy gyulladás okozza, bár bizonyos gyógyszerek, funkcionális eltérések, illetve egyéb szervrend­szeri betegségek is kiválthatják. A hasmenés diagnózisa elsődlegesen az anamnézisen, fizikális és laboratóriumi vizsgálatok kombinációján alapul, amelyek a tünetek kiváltó okának meghatározására szolgálnak.

A Global Initiative for Chronic Obstructive Pulmonary Disease (GOLD) köz­zétette 2023-ra szóló globális stratégiai ajánlását a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére, mely lefedi az előző év összes főbb kutatási eredményeit, finomítja a meglévő terápiás ajánlásokat az állapot megelőzésére, diagnosztizálására és keze­lésére. A 2023-as jelentésben a legfontosabb változtatások közé tartozik a COPD felülvizsgált definíciója, az exacerbációk továbbfejlesztett megha­tározása. Az ajánlás új lehetőségeket is kiemel a COPD korábbi diagnoszti­zálására és a megfelelő kezelésre. A cikk áttekinti a 2023-as GOLD ajánlás főbb változásait, amelyek hatással vannak a COPD kezdeti és fenntartó farmakológiai kezelésére is egyaránt.
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz