Az alvászavarok – leggyakrabban az inszomnia – a modern társadalmakban kiemelt problémát jelentenek. Nemcsak az életminőséget rontják, hanem kardiovaszkuláris rizikófaktorként is szerepelnek. Neuroendokrin aktivá­ción, gyulladásos és metabolikus folyamatokon keresztül növelik a hiper­tónia, a koszorúér-betegség, a stroke és a szívelégtelenség kockázatát. A nők különösen hajlamosak inszomniára, melynek kezelésében elsődleges a kognitív viselkedésterápia.

Prof. Dr. Tamási Lillával, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Kli­nikájának igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, hogy men­nyire fontos lenne a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) megelőzése, illetve a már kialakult betegség terápiájához való adherencia. Már csak azért is, mert az inhalációs kortikoszteroid (ICS), a hosszú hatású béta2-agonista (LABA) és a hosszú hatású muszkarinantagonista (LAMA) hármas kombinációja, az ún. tripla inhalációs terápia csökkenti a COPD mortalitását. Továbbá az ősz beköszöntével egyre gyakoribbá válnak a légúti infekciók, ame­lyek hozzájárulhatnak a betegséggel küzdők állapotromlásához.

Az asthma bronchiale komoly egészségügyi probléma világszerte. Az aszt­ma exacerbációja gyakori és súlyos esemény, amely életveszélyes lehet, kialakulását befolyásolja a fenotípus, a légszennyezés, az aeroallergének és a vírusinfekciók jelenléte. Az e tényezők közötti fontos összefüggések és kölcsönhatások megmagyarázzák a szezonalitást és befolyásolják az immunválaszt, ezért nehéz a hatékony megelőzés.

Dr. Farkas Pétert, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és He­matológiai Klinika belgyógyász, hematológus klinikai főorvosát az egyik leggyakoribb hiányállapotról, a vashiányról és annak hatékony kezeléséről kérdeztük.

A diabétesz olyan kórkép, amelynek eredményes kezelése, kar­bantartása a vércukorszint folyamatos ellenőrzését teszi szüksé­gessé. A vércukorszint önellenőrzésének az egyszerű vércukor­szintmérőkön kívül már számos más módja létezik, használatuk indikációiról és a betegség kezelésében várható jövőbeni fejlesz­tésről kérdeztük Prof. Dr. Molnár Gergő egyetemi tanárt, a Pécsi Tudományegyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrum klinikaigazgató-helyettesét.

A nemrég közölt nemzetközi felmérés, a SANTORINI vizsgálat sem szolgált meglepetéssel, azaz a nagy és az igen nagy kardiovaszkuláris rizikójú beteg­csoportok esetében nem javultak lényegesen az antilipidémiás kezelések mutatói.¹ A betegek 23%-a és 21%-a nem részesül ilyen terápiában, sztatin-monoterápiát 58%-uk és 52%-uk kap, továbbá sztatin+ezetimib kombiná­cióban a betegek 19%-a és 17%-a részesedik. A medián LDL-koleszterin- (LDL-K-) érték 2,4 és 2,0 mmol/l, amely messze van az irányelvek szerinti ajánlottaktól.