Az invazív és nem invazív emlőrák korai felismerése és a kezelési módszerek tökéletesedése következtében javultak az emlőrákos betegek életkilátásai, és egyre többen vannak életben hosszú idővel a betegség felismerése után. A betegek azonban sokféle testi és lelki nehézséggel szembesülnek, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az alapellátásban dolgozó szakemberek tisztában legyenek speciális orvosi és pszichoszociális problémáikkal.   Az emlőrák miatt kezelt betegek követése az onkológus és a családorvos összehangolt tevékenységét feltételezi. A kontrollvizsgálatok célja a recidívák és az újabb primer emlőrák korai észlelése, a szövődmények felismerése és kezelése, a terápiás és ellenőrzési protokollok betartásának felügyelete, a fertilitási és pszichoszociális problémák enyhítése. A műtét utáni gondozás irányelvei   Mivel az emlőrák az esetek zömében az elsődleges kezelést követő 5 éven belül újul ki, ebben az időszakban gyakrabban kell sort keríteni a kontrollvizsgálatokra. Ez nem jelenti azt, hogy később nem áll fenn a recidíva veszélye. Az American Society of Clinical Oncology a műtét utáni időszakban szükségesnek tartja az emlő havonta végzett önvizsgálatát; a kórelőzmény felvételét és fizikális vizsgálatot az első 3 évben 3–6 havonta, majd 2 éven át 6–12 havonta, később évente; a megmaradt emlőállomány és az ellenoldali emlő mammográfiás vizsgálatát évente; a kismedencei vizsgálatot évente.

A gasztrointesztinális strómatumorok (GIST) a gyomor- bél huzam leggyakoribb mesenchymalis daganatai; korábban leiomyomaként, leiomyosarcomaként, leiomyoblastomaként vagy neurinomaként osztályozták őket. A GIST 1998-as meghatározásának és a daganatot okozó onkogén mutációk azonosításának köszönhetően az utóbbi években sokat gazdagodtak a daganattípus epidemiológiájával, kórélettanával és jó- vagy rosszindulatú természetével kapcsolatos ismereteink, de az új ismeretek még megerősítésre szorulnak.  A sebészi kezelésben nagy változásokat tapasztalhattunk. Az áttétek sebészi ellátásában valóságos paradigmaváltás történt. Az elsődleges terápiás beavatkozást a daganatméret és a tünetek figyelembevételével a sebésznek és a gasztroenterológusnak közösen kell megterveznie. A primer tumor sebészi kezelése A primer GIST sebészi kezelése a daganat elhelyezkedésétől függ. A nyelőcső strómatumorát, ha az excentrikusan helyezkedik el, transthoracalis torakoszkópiás módszerrel távolíthatjuk el a nyelőcső nyálkahártyájának megsértése nélkül. Ha teljes reszekciót végzünk, akkor a nyálkahártya és a muscularis réteg esetleges hegesedése miatt az előzetes punkciós biopszia előnytelen. Az 1 cm-nél kisebb átmérőjű tumorok rendkívül ritkán bizonyulnak agreszszívnak, ezért ilyenkor elegendőnek látszik a beteg gondos megfigyelése. A gyomor strómatumora miatt végzendő reszekció mértékét az elsődleges daganat mérete határozza meg.

A hányinger kórélettanának és a hányáscsillapító szerek hatásmechanizmusának jobb megértésével a háziorvosok javíthatják a kezelések hatását és költséghatékonyságát. A hányinger és a hányás elsősorban zsigeri ingerlés által, dopamin és szerotonin közvetítésével; vesztibuláris és központi idegrendszeri okok miatt, hisztamin és acetil-kolin közvetítette folyamatok révén; valamint a kemoreceptor trigger zóna ingerlésén keresztül, dopamin és szerotonin közvetítésével jöhet létre. A kezelés ezekre a folyamatokra irányul. Az antihisztaminok és az antikolinerg szerek a vesztibuláris, illetve központi idegrendszeri okokra visszavezethető hányinger ellen hatékonyak. A dopamin-antagonisták a gasztrointesztinális traktusban és a kemoreceptor trigger zónában történő dopamin-felszabadulást gátolják – ezeknek a szereknek az indikációs területe megegyezik a szerotonin-antagonistákéval. Utóbbiak a bélrendszer és a kemoreceptor trigger zóna szerotoninaktivitását gátolják, és elsősorban az enterális irritáció kiváltotta, valamint a posztoperatív hányinger és hányás csillapítására alkalmasak. A kiegészítő és alternatív terápiás lehetőségek, mint a gyömbér, az akupresszúra vagy a B6-vitamin, terhességi hányinger esetén jöhetnek szóba. Ahányinger és a hányás számos különböző állapot, beavatkozás, illetve gyógyszeres kezelés gyakori velejárója, mely évente betegek millióinak életminőségét befolyásolja hátrányosan. Becslések szerint egyedül a terhesség indukálta hányinger miatt évi 8,5 millió munkanap esik ki.1 A posztoperatív hányinger és hányás betegenként 415 USA-dollárral növeli a kórházi kezelés költségeit.2 A hányinger és a hányás kezelése számos esetben a háttérben álló specifikus, jól ismert mechanizmusokra irányul.