Az agyi kronológiai életkor és a kognitív hanyatlás

A fenti megállapítás különösen igaz az agyi érrendszeri betegségben (CeVD) szenvedő egyének esetében.A Neurology című folyóiratban június 18-án online közzétett, több mint 2000 résztvevővel végzett keresztmetszeti tanulmányban a kutatók gépi tanulást és agyi képalkotást alkalmaztak egy előrejelzési modell létrehozásához. Ezután az egyén „agyi korkülönbségét” (BAG) úgy határozták meg, hogy a kronológiai agyi kor értékét kivonták a becsült agyi kor mérőszámából.

Az eredmények azt mutatták, hogy a kognitív károsodás több kockázati tényezőijének megléte alacsonyabb kognitív teljesítmény pontszámokkal járt együtt, és hogy a nagyobb „agyi korkülönbség” befolyásolhatja ezt a kapcsolatot, a legerősebb hatást a CeVD-ben szenvedő résztvevőknél figyelték meg.

A több CeVD-jelző, például mikrovérzések és infarktusok megléte és a BAG jelentősen befolyásolta a kognitív károsodás kockázati tényezői és az általános kognitív funkciók közötti kapcsolatot, különösen a végrehajtó funkciókat és a nyelvi képességeket tekintetében. A BAG-gal mért gyorsabb agyi öregedés aránytalanul nagy szerepet játszik a vaszkuláris patológiával rendelkezők kognitív

Tudáshiány

A kutatók tanulmányukban azt kívánták felderíteni, hogyan segíthet a BAG neurológiai képalkotásból származó biomarkere a kognitív károsodás ismert kockázati tényezői és a tényleges kognitív hanyatlás közötti kapcsolat megértésében a délkelet-ázsiai populációkban. A korábbi kutatások nagyrészt nyugati kohorszokra összpontosítottak, így feltáratlan maradt, hogyan hat a BAG-ra az Ázsiában nagyon gyakori CeVD, és ez hogyan befolyásolja a kognitív képességeket. A CeVD délkelet-ázsiai egyéneknél gyakran együtt jár az Alzheimer-kórral. A BAG ebben a kapcsolatban játszott szerepének megértése javíthatja a kockázat korai rétegzését és új utakat nyithat meg a célzott kognitív beavatkozások számára a kockázatnak kitett populációkban- írják a szerzők.

 A kutatók több mint 2000 résztvevő (átlagéletkor 66 év, 53% férfi, 60% kognitív károsodás nélkül) orvosi adatait vizsgálták át a szingapúri közösségből és memória klinikákról a kognitív károsodás kockázati tényezőinek azonosítása érdekében. Ehhez a kognitív károsodás pontozási rendszerét (CISS) használták, amely 11 társadalmi-demográfiai és érrendszeri tényezőből állt, beleértve az életkort, az iskolázottságot, a dohányzási státuszt, a vérnyomást és a cukorbetegséget.

A kognitív teljesítményt olyan tesztekkel is mértek, amelyek az általános globális kognitív képességeket, a végrehajtó funkciókat, a nyelvet, a memóriát, a figyelmet, a vizuomotoros sebességet – azaz a vizuális információk és a motoros cselekvések összehangolásának képességét – és a vizuokonstrukciót – azaz a finom motoros képességek és a térbeli képességek összehangolását mutatják.

A vizsgálati populációban 1437 fő nem szenvedett demenciában, 646 fő pedig a kontrollcsoportot alkotta. Minden résztvevő strukturális MRI-vizsgálaton esett át. A CeVD mértékét a kis és nagy érrendszeri betegségekkel és kognitív diszfunkcióval összefüggő markerek, köztük lacunaris és kortikális infarktusok, agyi mikrovérzések és fehérállomány-hiperintenzitások alapján határozták meg.

„Jelentős biomarkerek”

Az eredmények szignifikáns összefüggést mutattak a magasabb (több károsodási kockázati tényezőt jelző) CISS-pontszám és az összes mért kognitív területen elért alacsonyabb teljesítmény között, különösen a viuomotoros sebesség (β = -2,7; P < 0,001) és a vizuokonstrukció (β = -3,0; P < 0,001) esetében.

A teljes betegpopulációban a BAG jelentősen befolyásolta a CISS-pontszám és a globális kognitív funkciók közötti kapcsolatot (arányos közvetítés, 9%; P < 0,05), különösen a nyelvi (18%; P = 0,001) és a vizuokonstrukciós (10%; P = 0,008) területeken.

A hatás még erősebb volt azoknál, akiknél magas volt a CeVD. Ebben a csoportban a CISS pontszám és az általános globális kognitív képességek közötti összefüggést jelentősen közvetítette a BAG (20%; P = 0,01), csakúgy mint a végrehajtó funkciók (34%; P = 0,03) és a nyelvi képességek (27%; P = 0,008) esetében.

Az alacsony CeVD-terhelésű csoportban nem volt szignifikáns hatás.

„Ezek az eredmények aláhúzzák annak fontosságát, hogy az agy öregedésének vizsgálatakor a vaszkuláris terhelés szerint rétegezzük a betegeket, és vegyük figyelembe vegyük a terület-specifikus eredményeket. Az agy életkori különbségei jelentős közbenső biomarkerként szolgálhatnak, összekapcsolva a módosítható kockázati tényezőket a kognitív hanyatlással.”

A kutatók azonban megjegyezték, hogy a tanulmány kizárólag a délkelet-ázsiai populációra összpontosított, ami korlátozhatja az eredmények általánosíthatóságát.

Forrás:

Role of Brain Age Gap as a Mediator in the Relationship Between Cognitive Impairment Risk Factors and Cognition  https://www.neurology.org/doi/10.1212/WNL.0000000000213815