A helyes táplálkozás hozzájárul az egészség megőrzéséhez, helyreállí­tásához, javítja az életminőséget. A kor előrehaladtával egyre nagyobb a malnutríció kockázata, melynek szűrése és az egyénre szabott táplálkozási terv elkészítése fontos eleme az idősek gondozásának.

Az idősödés nem egyszerű életrajzi vagy demográfiai adat, hanem egyé­ni, családi, közösségi és társadalmi szinten jelentkező, igen összetett morális, gazdasá­gi, politikai, szociális és egészségügyi kér­déskör, melynek jelentős része gyógyító-megelőző szakellátással oldható csak meg, hiszen az egyén szomatikus és mentális kapacitásának csökkenése, társas-társadal­mi kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi és spirituális igényeinek növekedése betegsé­gekben manifesztálódik, különösen akkor, ha nem figyelünk minden részletre időben és eléggé.

A száj-garat üreg a normális flóra mellett kolonizálódhat patogén baktériumokkal, ezek aspirációja nozokomiális pneumóniát okozhat. Komplex programok és az azokba épített beépített szájápolási protokoll bevezetésével az aspirációs pneumónia kockázatát jelentősen csökkenteni lehet, rövidül az ápolási, lélegeztetési idő, jelentős költségmegtakarítás mutatkozik.

A halláscsökkenés a 61−70 éves korosztály harmadát, a 85 év felettiek több mint 80%-át érinti. Felismerésére 50–60 éves kor felett szűrővizsgálatokat kell végezni. A rendelői szűrőmódszerek közé tartozik a suttogáspróba és az audioszkópia. A kórelőzmény felvétele fényt deríthet pl. zajártalomra, ototoxikus gyógyszerek használatára. A hallójárat és a dobhártya vizsgálata azonosíthatja a vezetéses halláscsökkenés okát. A diagnózist audiometriás vizsgálattal meg kell erősíteni. A hirtelen fellépő szenzorineurális halláscsökkenés hátterét sürgősen ki kell vizsgálni. Az időskori halláscsökkenés javítását az akadályozhatja, hogy az érintettben nem tudatosul fogyatékossága, azt az öregedés természetes és elkerülhetetlen velejárójának hiszi, illetve nem használja a hallásjavító eszközt, mert azt megbélyegzőnek, drágának vagy kényelmetlennek tartja.

Korral járó oszteoporotikus törést az összes csontritkulásos beteg kb. 7%-a szenved el, ám az ő ellátásuk az osteoporosisra költött összeg több mint 60%-át emészti fel. A törések számának csökkentése az emberi, orvosi következmények megelőzésén túl jelentős gazdasági előnnyel is jár.

A különféle szakmai szervezetek bizonyítékokon és szakértői konszenzuson alapuló irányelvei nem mindig adnak támpontot a rákszűrés felső korhatárának kijelöléséhez. Közleményünkben áttekintjük az időskorúak szűrésének lezárásával kapcsolatos irányelveket és adatokat.