Az időskori ischaemiás szívbetegség másodlagos megelőzése

Az USA-ban a vezető halálok ma is az ischaemiás szívbetegség, ez okozza a 65 évesnél idősebbek haláleseteinek 84%-át. A másodlagos megelőzés időskorban is fontos, mert az ischaemiás szívbetegség jelentős hatással van az életminőségre, a morbiditásra és a mortalitásra. A kis vagy közepes intenzitású testmozgás csökkenti az idős betegek mortalitását. A dohányzás abbahagyása legalább olyan mértékben csökkenti az összhalálozást és a morbiditást, mint az acetil-szalicilsav- vagy a béta-blokkoló- kezelés. Az LDL-koleszterin-szint csökkentése jelentősen mérsékli az ischaemiás szívbetegséggel összefüggő mortalitást és a nem halálos szívinfarktus gyakoriságát még a 75 évesnél idősebbek körében is. A magas vérnyomás szintén erélyes kezelést igényel. A vérnyomást csökkentő gyógyszerek a nátriumbevitel korlátozásával együtt kedvezően befolyásolják az idős betegek kardiovaszkuláris mortalitását és morbiditását. Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes prevalenciájának növekedése indokolja a testsúly és a vércukorszint szoros ellenőrzését. A cukorbetegség kezelésének elveit jelentősen nem befolyásolja a beteg kora. Az idős betegek hajlamosak a depresszióra, sokan közülük magányosak, és általában az anyagi helyzetük is rosszabb, mint a fiatalabbaké. Ez hátrányosan érinti a rehabilitációs programokban való részvételüket, az orvosi tanácsok betartását.

Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) jelentősen hozzájárul a 65. évüket betöltött idős emberek morbiditásához és mortalitásához, és ezzel jelentős anyagi terhet ró az egészségügyi ellátó rendszerre. Új megelőzési és kezelési módszerek megjelenésével az utóbbi évtizedben jelentősen javultak az ischaemiás szívbetegségben szenvedők életkilátásai. Ezeknek a módszereknek az eredményességét többnyire nagy, véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok is igazolták, tényekkel támasztva alá az ajánlásokat.Mivel a vizsgálatokba idős betegeket csak korlátozott számban vontak be, viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre annak megítéléséhez, hogy ebben a betegpopulációban mennyire eredményesek a különböző stratégiák. További nehézség, hogy az ISZB időskorban atípusos klinikai tünetekkel jelentkezhet, és emiatt nehéz a diagnózist felállítani.