Az INTIME vizsgálat is igazolta, hogy az indacaterol előnyösen alkalmazható a nehézlégzés kontrollálására, a betegek életminőségének javítására közepes és súlyos COPD-ben.

A hosszú távú UPLIFT vizsgálatban a tiotropium nem lassította a COPD progresszióját, de a vizsgálatnak számos fontos, a gyakorlatban is hasznosítható tanulsága van.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás (community- acquired pneumonia, CAP) moxifloxacin-kezelése nemcsak szakmai-betegellátási szempontból, hanem gazdaságossági szempontból is előnyös.

Az 1990-es évek elején jelent meg a piacon egy teljesen új tulajdonságokkal rendelkező béta-2-agonista, a formoterol, amely egyesíti magában a korábbi rövid és tartós hatású készítmények tulajdonságait: hatása ugyanolyan rövid idő alatt jelentkezik, mint a korábbi rövid hatástartamú készítményeké, és éppoly hosszú ideig tart, mint a tartós hatásúaké. Gyors és tartós hatásával tehát a formoterol a béta-2-agonisták új kategóriáját képviseli. Ahhoz, hogy a formoterolt a mindennapi betegellátásban kiterjesztett indikációval, megnyugtató módon lehessen alkalmazni, szükség volt hatásosságának és biztonságosságának kellően nagy számú betegen és kellően hosszú ideig történő értékelésére. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására szervezték meg a RELIEF (REal LIfe EFfectiveness of Oxis Turbuhaler as-needed in asthmatic patients) vizsgálatot. Előzmények A 20. század utolsó évtizedében meggyőző bizonyítékok gyűltek össze arról, hogy az asthma patológiai történéseinek lényege a hörgőnyálkahártya eosinophil-sejtes gyulladása és az ennek talaján kifejlődő bronchiális hiperreaktivitás.1 Ennek alapján szakmai konszenzus alakult ki az asthmás betegek kezeléséről, és számos – egymással lényegében megegyező – szakmai ajánlást adtak ki ebben a témában.2–4 Ezek az ajánlások a betegség, a tünetek súlyossága alapján csoportokba sorolják be a krónikus asthmás betegeket, és mindig az aktuális súlyossági csoportnak megfelelő gyógyszeres kezelést javasolnak, egy úgynevezett lépcsőzetes kezelési sémának megfelelően. A beteg állapota rosszabbodásával vagy javulásával feljebb vagy lejjebb léphet a lépcsőn. A kezelési séma kétféle gyógyszer alkalmazásán alapszik: gyulladáscsökkentők (inhalatív kortikoszteroid) és hörgtágítók (béta-2-agonista). Az úgynevezett fenntartó kezelés alapja az inhalatív kortikoszteroidok tartós, folyamatos, tünetmentes időszakban is rendszeresen történő alkalmazása. A szimpatikus izgatókat két csoportra osztották: rövid és hosszú hatástartamú készítményekre. Az ajánlások szerint azokban az esetekben, amikor a beteg az inhalatív szteroidok rendszeres alkalmazása mellett sem tünetmentes, a fenntartó kezelést hosszú hatástartamú béta-2-agonista rendszeres (pl. naponta kétszeri) adásával kell kiegészíteni. A rövid hatástartamú szimpatikus izgatók belégzett formában néhány perc alatt kifejtik hatásukat, oldják a hörgőgörcsöt (de hatásuk 4–6 óra elteltével meg is szűnik), ezért ezeket a készítményeket szükség esetén, a jelentkező vagy súlyosbodó tünetek oldására ajánlják valamenynyi lépcsőben. A tartós hatású béta-agonisták erre a célra nem alkalmasak, mivel hatásuk csak hosszabb idő (20–30 perc) elteltével jelentkezik, de 12 óránál tovább tart, tehát napi 2 alkalommal történő belégzéssel kontrollálni lehet a bronchospasmust.