Bár a Covid–19-világjárvány csúcspontja remélhetőleg már lezajlott, sok embernél a hosszú Covid még hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel a kezdeti megbetegedés után is tüneteket okoz. A hosszú Covid esetében jelentett több mint 200 tünet közül az agyi köd – a gondolkodással, megér­téssel, fókuszálással és memóriával kapcsolatos problémák sora – az egyik legelterjedtebb és legtartósabb.

A terheléses próbákat régóta használjuk kórállapotok felfedésére és a ma­ximális oxigénfelvevő képességet tükröző kardiorespiratorikus fittség meg­ítélésére. Ezek közül az egyik legegyszerűbb, veszélytelen és népszerű teszt a 6 perces járás-futás kórházfolyosón, sportpályákon, fedett sportlétesítmé­nyekben, parkokban egészséges és sportoló személyek, különböző beteg­ségekkel, kórállapotokkal bajlódók részvételével. Az egészséges emberek­re, illetve az egyes kórállapotokra vonatkozó életkorfüggő normálértékek rendelkezésre állnak.

A nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánsokat (NOAK-okat) immáron 10 éve használjuk, és bátran állíthatjuk, hogy forradalmasították a nem valvuláris pitvarfibrilláció stroke-prevencióját. Az aktuális terápiás ajánlások randomizált klinikai vizsgálatok kedvező eredményein alapul­nak. Jelen összefoglalóban kísérletet teszünk arra, hogy az apixabannal végzett ARISTOTLE mérföldkő vizsgálatban kimutatott kedvező klinikai eredményeket összevessük a való életben tapasztaltakkal.

Bár a 2021-es évben a pandémia kérdései uralták az orvosi szakirodalmat és az egészségügyi híreket, de jelentős előrelépések történtek a kardiális betegségek és a stroke-kutatások terén is. Az American Heart Association (AHA) összefoglalta az általa legjelentősebbnek tartott 2021-es az obesitas, a magas vérnyomás, a diabetes, a szívelégtelenség, a veseműködési zavarok és a stroke területén elért eredményeket, de a precíziós orvoslás gyakorla­tának fejlődéséről is sok szó esett.

A krónikus szívelégtelenség kezelésében történt előrelépések ellenére a betegek optimális kezelés mellett is klinikai állapotuk és életminőségük romlására számíthatnak. Éppen ezért van kiemelkedő jelentősége minden olyan kiegészítő terápiának, mely javíthatja a prognózist és az életminősé­get. A magnézium-orotát súlyos szívelégtelenség adjuváns terápiájaként történő alkalmazása azt igazolta, hogy a magnéziumpótlás e módjával javítható a betegek állapota és csökkenthetők a halálozási arányok, ami az életminőség javulásával is párosul. Ez utóbbinak különös jelentősége van annak fényében, hogy a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek részben vagy teljesen gondozó ellátására szorulnak.

Bár sok millió oltás után csak pár száz esetben következett be mellékha­tásként szokatlan vérrögképződési jelenség, alapvető fontosságú feltárni bármilyen oltással összefüggő probléma biológiai okait.