A vaszkuláris demencia kockázatának genetikai okai
Svájci kutatók új genetikai biomarkert azonosítottak a vaszkuláris demencia rizikófaktoraként. Két bizonyos alléljeinek együttes előfordulása 11-szeresére növeli a vaszkuláris demencia kockázatát.
Az Alzheimer’s Switzerland folyóiratban július 25-én jelent meg a Genfi Egyetemi Klinika (Hôpitaux Universitaires de Genève; HUG) kutatóinak cikke, amelyben egy új biomarker alkalmazását javasolják a vaszkuláris demencia fokozott kockázatának predikciójához.
A demencia olyan agyi betegségek csoportja, amelyek hasonló tünetekkel járnak, például memória-, nyelvi, tájékozódási és viselkedési problémákkal. Ezek egyik típusa, a vaszkuláris demencia jellemzően időseknél alakul ki, a 65 év feletti emberek 1-4%-át érinti. Olyan érrendszeri elváltozások okozzák, amelyek megzavarják az agy vérellátását, ez pedig a neuronok elhalásához vezet. Az érrendszeri demencia jelenleg nem gyógyítható, és az egyetlen módja a megelőzésnek a kockázati tényezők, például a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a dohányzás kontrollja.
A kutatók a vizsgálatban a CCR5 kemokin receptorfehérje szerepét vizsgálták, és felfedezték, hogy ez a fehérje fontos szerepet játszik az idegsejtek elhalását okozó oxidatív stresszre adott válaszreakció során. Emellett pedig kapcsolatot találtak a CCR5 egy bizonyos genetikai változata (a CCR5-Δ32 allél előfordulása) és egy másik fehérje, az apolipoprotein E (ApoE) között, amely az időskori demenciában betöltött szerepéről ismert. Ezeknek az együttes előfordulása jelentősen növeli az érrendszeri demencia kockázatát: azoknál a 80 év feletti embereknél, akik ezt a specifikus genotípust hordozzák, tizenegyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy vaszkuláris demencia alakul ki.
Ez a transzlációs jellegű kutatás, amely az alapvető felfedezések konkrét klinikai alkalmazásokra való átültetését célozza, lehetővé tette a demencia valószínűsíthető mechanizmusainak tisztázását, amelyhez a kutatók több kísérletet is végeztek. A kutatócsoport először egér neuronok in vitro vizsgálatával világított rá a CCR5 lehetséges szerepére az iszkémiás mechanizmusokban. Ezután a CCR5 és az ApoE gének variációit vizsgálták logisztikus regressziós modellekkel egy 362 emberből álló csoportban (205 egészséges és 189 demenciában szenvedő résztvevő), akik beleegyeztek, hogy öt éven keresztül évente vérmintát adjanak. Ezeket az eredményeket ezután egy olaszországi betegcsoport (157 egészséges és 620 demenciában szenvedő személy) adatain ellenőrizték, alátámasztva a nullhipotézis helytállóságát.
A cikk első szerzője, Dina Zekry professzor hangsúlyozza, hogy ez a felfedezés új ajtókat tár ki az időskori demencia kialakulási mechanizmusainak megértésében és kezelésében. "Ez egy jelentős előrelépés, amely lehetővé teszi a veszélyeztetett egyének korai azonosítását és bizonyos célzott terápiák kifejlesztését.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
New biomarker could help identify people at risk for vascular dementia
Irodalmi hivatkozás:
Tournier, B. B., et al. (2023) CCR5 deficiency: Decreased neuronal resilience to oxidative stress and increased risk of vascular dementia. Alzheimer’s & Dementia. doi.org/10.1002/alz.13392.
