Myeloma multiplex-terápia

A kezelés javallatai

A klinikai tüneteket okozó, a Durie és Salmon szerinti II. vagy III. stádiumba tartozó myeloma multiplex (MM) a szisztémás kezelés általánosan elfogadott javallata.Monoklonális immunglobulin okozta szövődmények, így például MM-hez társuló veseelégtelenség, amyloidosis, hiperviszkozitás szindróma vagy neuropathia kialakulásakor még kis tumortömeg mellett is helyénvaló elkezdeni a kezelést. Fontos, hogy a plazmasejtes neoplasiák kevesebb mint 5%-át alkotó, ritka (osszeális vagy extramedulláris) szoliter plasmocytomát ne téveszszük össze az I. stádiumú MM-mel, és ne mulasszuk el a potenciálisan kuratív kezelést.

Sugárkezelés

A myeloma-sejtek sugárérzékenyek. A szoliter plasmocytomák lehetőleg radikális sebészi reszekcióját követő sugárkezelés kuratív hatású lehet. A primer tumor területét a szokásos, frakcionált besugárzással, 40–60 Gy dózissal, 2–3 cm-es biztonsági zónával kezeljük. A csontok érintettsége esetén gondolnunk kell a csont körüli lágyrészek esetleges beszűrődésére. Lágyrészt infiltráló szoliter plasmocytoma esetében a besugárzandó terület magába foglalja a regionális nyirokcsomókat is. A szoliter plasmocytoma osszeális formájában szenvedő betegek mintegy 50%-a és az extramedulláris formában szenvedők 70%-a marad hosszú távon recidívamentes. A kiújulás általában szisztémásan, MM képében jelentkezik.