Új kulcstényező a gyulladásos folyamatok szabályozásában

Amikor a szervezetet valamilyen sérülés vagy fertőzés éri, azonnal beindul a gyulladásos válasz, amely az immunrendszer elsődleges védelmi vonalát jelenti. Ennek központi szereplői a veleszületett immunrendszer makrofágjai, amelyek először bekebelezik és elpusztítják a kórokozókat, majd olyan folyamatokat indítanak el, amelyek helyreállítják a gyulladás során keletkezett szöveti károsodást.

A Barcelonai Egyetem kutatói a Cell Reports folyóiratban megjelent tanulmányukban kimutatták, hogy a Polμ nevű fehérje alapvető fontosságú ehhez a regenerációs folyamathoz, mivel lehetővé teszi, hogy a makrofágok túléljenek a gyulladás helyszínén. A kutatók szerint ennek a fehérjének a hiánya hozzájárulhat bizonyos autoinflammatorikus betegségek kialakulásához, amelyekben az immunrendszer indokolatlanul aktiválódik, krónikus gyulladást és szövetkárosodást okozva.

A vizsgálatokat állatmodelleken végezték Jorge Lloberas, Antonio Celada és Carlos Sebastián vezetésével a kutatásban pedig a Spanyol Nemzeti Biotechnológiai Központ is részt vett. A veleszületett immunválasz során a makrofágok nagy mennyiségű reaktív oxigénszármazékot (ROS; reactive oxygen species) termelnek, hogy elpusztítsák a kórokozókat. Ezek az anyagok azonban a makrofágokra is károsak lehetnek, mivel DNS-károsodást idézhetnek elő, ami a sejtek pusztulásához és tartós gyulladás kialakulásához vezethet. Korábbi kutatások már igazolták, hogy a Polμ fontos szerepet játszik a limfociták fejlődésében és a genetikai károsodások kijavításában, ám a makrofágok működésében betöltött szerepe eddig ismeretlen volt. A mostani vizsgálat ezt a hiányt pótolja, bőrgyulladásos és izomsérüléses állatmodellek reakcióinak elemzésével.

A kutatók kimutatták, hogy Polμ hiányában a gyulladásos válasz mindkét fázisa károsodik: a kórokozók elleni védekezés és a szöveti regeneráció egyaránt. A fehérje hiánya jelentősen rontja a makrofágok túlélését, ami alapvető immunológiai folyamatokat veszélyeztet.

Az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a Polμ hiánya állhat bizonyos autoinflammatorikus betegségek, például interferonopátiák hátterében. Ezekben a kórképekben a szervezet tartósan aktiválja az I-es típusú interferonokat, amelyek normál esetben a vírusfertőzések elleni védekezés kulcsmolekulái, ám túlzott működésük szövetkárosodást okoz. Bár emberben eddig nem írtak le Polμ‑hiányhoz köthető gyulladásos betegséget, a kutatók szerint ennek oka lehet, hogy ezt a lehetőséget még nem vizsgálták kellő alapossággal.

A tanulmány arra is rámutat, hogy a Polμ működésének gátlása terápiás előnyt jelenthet olyan állapotokban, ahol a makrofágok túlzott aktivitása okoz problémát, például szeptikus sokk esetén. Állatkísérletekben a Polμ‑hiányos egerek túlélési aránya magasabb volt különböző kórokozókkal való fertőzés és kísérletesen kiváltott szeptikus sokk során, ami arra utal, hogy a fehérje célzott gátlása csökkentheti a túlzott immunreakció káros következményeit.

A kutatás új megvilágításba helyezi a makrofágok működését és a gyulladásos folyamatok szabályozását, és olyan molekuláris mechanizmusokra mutat rá, amelyek a jövőben új diagnosztikai és terápiás lehetőségek alapját képezhetik.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Key protein in the inflammatory response to infections identified

DNA polymerase μ protects macrophages from DNA damage produced during pro-inflammatory activation

Irodalmi hivatkozás:

Carlos Batlle-Recoder et al, DNA polymerase μ protects macrophages from DNA damage produced during pro-inflammatory activation, Cell Reports (2026). DOI: 10.1016/j.celrep.2026.117081