Az elhízás hatása az IBD betegek kezelésére
Az elhízás a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegeknél csökkenti az IBD kezelésre adott választ.
- Szubkután guselkumab az IBD kezelésére
- Gyömbérből származó hatóanyag az IBD lehetséges kezelésében
- Ígéretesek a MEK-gátlók az IBD-k kezelésében
- Mirikizumab - jó eredmények Crohn-betegség kezelésében
- A JAK-gátlók alkalmazásának jövőbeli lehetőségei krónikus gyulladásos kórképekben
- Az anti-TNF-terápia evolúciója gyulladásos bélbetegségekben
Dorien Oomkens (Radboud University Medical Centre, Nijmegen, Hollandia) és munkatársai a Digestive Diseases and Sciences című szaklapban tették közzé online 2025. április 16-án online megjelent tanulmányukban a holland Initiative on Crohn and Colitis regiszter adatait elemezték, hogy felmérjék az elhízás hatását az IBD-s betegek kezelésre adott válaszára.
1066 IBD-s beteget (átlagéletkor 42 év; 56,3% nő) vontak be a vizsgálatba, akiknél a következő gyógyszerekkel történő kezeléseket kezdték meg: allopurinollal kombinált tiopurinokat, intravénás/szubkután vedolizumabot, ustekinumabot, ozanimodot, filgotinibot vagy tofacitinibot.
Az 1066 beteg közül 616 Crohn-betegségben, 432 fekélyes vastagbélgyulladásban, 18 pedig nem besorolt IBD-ben szenvedett.
A testtömegindexet (BMI) a kiinduláskor dokumentálták, és a betegeket a BMI alapján normál testsúlyúak (< 25; n = 619), túlsúlyosak (≥ 25 és < 30; n = 303) és elhízottak (≥ 30; n = 144) kategóriába sorolták, és a remissziós arányokat e kategóriák között hasonlították össze.
Az elsődleges kimeneti eredmény a szteroidmentes klinikai remisszió volt a kezelés megkezdését követő 24. héten, amely fekélyes vastagbélgyulladás és IBD-betegség (nem osztályozott) esetében a Simple Clinical Colitis Activity Index ≤ 2, Crohn-betegség esetében pedig a Harvey-Bradshaw Index < 5 volt.
Az elhízott betegek a 24. héten alacsonyabb szteroidmentes klinikai remissziót értek el, mint a normál testsúlyúak (35,3% vs. 48,6%).
Az elhízás a 24. héten a szteroidmentes klinikai remisszió alacsonyabb esélyével járt együtt (korrigált esélyhányados [aOR], 0,537; P = 0,005).
A 12. héten a túlsúly a szteroidmentes klinikai remisszió nagyobb esélyével járt együtt (aOR, 1,369; P = 0,043). Az 52. héten a szteroidmentes klinikai remisszió aránya hasonló volt a normál testsúlyú, a túlsúlyos és az elhízott betegek között.
A 12., 24. és 52. héten a BMI-csoportok között nem volt szignifikáns különbség a kezelés megszakítási arányában.
„A klinikai gyakorlatban fontos, hogy felhívjuk az IBD-s betegek figyelmét arra, hogy a testsúly milyen hatást gyakorol általános egészségi állapotukra és a kezelés eredményére, és adjunk útmutatást az egészséges testsúly táplálkozási tanácsadás és életmódbeli beavatkozások segítségével történő elérésére és fenntartására” - írták a szerzők.
A Tanulmány korlátai közé tartozik, hogy az életmóddal, étrenddel és testmozgási szokásokkal kapcsolatos adatok hiányoztak. A regiszter kizárta a tumornekrózisfaktor-ellenes szereket és a metotrexátot, mivel az újszerű kezelésekre összpontosított, és az upadacitinibre vonatkozó követési adatok korlátozottak voltak. A válaszadási arányok viszonylag rövid távú értékelése korlátozhatta a tartós remisszió megértését.
Forrás:
Obesity Is Associated with Inferior Clinical Treatment Outcomes in Inflammatory Bowel Disease: A Nationwide Dutch Registry Study https://link.springer.com/article/10.1007/s10620-025-09052-5