A humán papillómavírus (HPV) magas rizikójú altípusai és a méhnyakrák kockázata

 A közlemény célja, hogy rámutasson a magas rizikójú HPV-típusok egy­mástól különböző rákkeltő hatására. A leggyakoribb és legagresszívebb 16-os és 18-as fajta mellett felhívjuk a figyelmet a többi hr (high-risk) típus veszélyére és jelentőségére, továbbá hangsúlyozni kívánjuk a közismerten fontos méhnyakrák-megelőzési stratégiák (pl. a védőoltás) széles körű al­kalmazásának fontosságát.

hirdetés

 BEVEZETÉS

A méhnyakrák globálisan az egyik leggyak­rabban diagnosztizált nőgyógyászati daga­nattípus, amely évente több mint félmillió nőt érint, és mintegy 300000 halálesetért felelős, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a szűrés és a megelőzés lehetőségei korlátozottak.1 A betegség hát­terében egyértelműen azonosított vírusos etiológia áll: a humán papillómavírus (HPV) tartós fertőzése a méhnyak hámsejtjeiben elindítja azt a molekuláris és sejtszintű kóros folyamatot, amely hosszú évek alatt cervicalis intraepiteliális neopláziához (CIN), majd invazív karcinómához vezethet.2

A HPV rendkívül elterjedt, kettős szálú DNS-vírus, amely több mint 200 genotípus­sal rendelkezik, ezek közül azonban csak körülbelül 40 fertőzi meg az anogenitális régió hámját, és ezek közül is csupán 14 típus sorolható a magas rizikójú (high-risk, hr) kategóriába a daganatkeltő (onkogén) potenciáljuk alapján.3 A Nemzetközi Rák­kutatási Ügynökség (IARC) klasszifikációja szerint a 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 66 és 68-as típusok tartoznak ebbe a csoportba, mivel ezek jelenléte szignifi­kánsan gyakoribb a méhnyakrákos esetek­ben, mint az egészséges populációban.4

A HPV-fertőzés önmagában azonban nem elégséges feltétele a daganat kialaku­lásának, hiszen a legtöbb fertőzés – különö­sen a fiatal nők körében – néhány hónapon, max. egy-két éven belül spontán módon eliminálódik a szervezet immunválasza révén. Ezzel szemben a tartósan fennálló fertőzések, különösen a 16-os és 18-as típus esetén, jelentős rizikót hordoznak a súlyos cervicalis elváltozások kialakulására. Csak ez a két típus felelős a méhnyakrákos ese­tek mintegy 70%-áért.5

MÓDSZER

A dolgozat célja a magas rizikójú humán papillómavírus (hrHPV) törzsek eltérő onkogén potenciáljának áttekintése volt, különös tekintettel a méhnyakrák kiala­kulásával való kapcsolatukra. Az irodalmi áttekintés során szisztematikus keresést vé­geztünk az angol nyelvű tudományos szak­irodalomban, a PubMed, Scopus és Web of Science adatbázisokat felhasználva, időbe­li korlátozás nélkül, de kiemelten kezelve a 2010 után publikált tanulmányokat, figye­lembe véve a legfrissebb metaanalíziseket, multicentrikus kohorszvizsgálatokat és mo­lekuláris epidemiológiai kutatásokat.

A keresési stratégiát előzetesen meg­határozott kulcsszavak és Boole-algorit­mus kombinációja alapján állítottuk össze, például: „HPV type-specific oncogenic risk”, „high-risk human papillomavirus”, „HPV 16 18 31 33 52 58 cervical cancer”, „HPV genotype distribution in CIN and carcinoma”. A talála­tokat PRISMA (Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses) irányelvek alapján szelektáltuk, és a rele­váns cikkek bibliográfiáját is kiegészítettük kézi kereséssel.6

EREDMÉNYEK

A magas rizikójú humán papillómavírusok onkogén potenciálja jelentősen eltérő, és ezt a különbséget mind epidemiológiai adatok, mind molekuláris mechanizmusok igazol­ják. Az alábbiakban típusonkénti bontásban mutatjuk be a legfontosabb magas rizikójú törzseket, azok előfordulását, szövettani kap­csolatát és daganatkeltő potenciálját.

A HPV-16 messze a leggyakoribb és legagresszívebb onkogén HPV-típus, amely a világ méhnyakrákos eseteinek körülbelül 55–60%-ában azonosítható, és különösen magas arányban fordul elő laphámrákos szövettani típusokban.1 A típus hosszú távú perzisztenciája, valamint az általa kódolt E6 és E7 onkoproteinek a rendkívül hatékony p53 és Rb tumorszuppresszor fehérjék in­aktiválását eredményezik, amely a daga­natos transzformáció fő mozgatórugója.7

 

A HPV-18 az esetek további 10–15%-áért felelős, különösen az adenokarcinómák között, ahol előfordulása a 30–40%-ot is elérheti.3 E típus sajátossága, hogy gyak­ran rejtett, endocervicalisan lokalizált léziókat okoz, amelyek nehezebben de­tektálhatók citológiai szűréssel, így gyak­rabban diagnosztizálják előrehaladottabb stádiumban.8

A HPV-31 és -33 onkogén potenciálja szintén magas, és epidemiológiai vizsgála­tok alapján együtt a méhnyakrákos esetek 6–8%-áért lehetnek felelősek.5 A CIN3- elváltozások gyakorisága e típusok ese­tében is magas, és molekuláris profiljuk közelebb áll a HPV-16-hoz, mint a kevésbé onkogén típusokhoz.9

A HPV-45 a harmadik leggyakoribb tí­pus az adenokarcinómákban, és előfordu­lása globálisan 3–5% közé tehető az invazív méhnyakrákos esetekben.10 Szoros filogene­tikai rokonságban áll a HPV-18-cal, hasonló onkoprotein aktivitást mutatva, így különö­sen figyelemre méltó az adenokarcinóma megelőzése szempontjából.9

A HPV-52 és -58 típusok gyakorisága különösen Kelet-Ázsiában jelentős, ahol ezek a törzsek a méhnyakrákos esetek 10–15%-át is kiteszik, míg Európában ritkábban fordulnak elő.11 Onkogén po­tenciáljuk közepesnek tekinthető: bár perzisztens fertőzés esetén CIN2/3 kiala­kulása lehetséges, a progresszió sebes­sége és invazív karcinómába áttérésének aránya alacsonyabb, mint a HPV-16 vagy -18 esetében.12

A HPV-51, -56, -59, -66 és -68 típusokat a WHO szintén magas rizikójúnak sorolja be, azonban a legtöbb tanulmány alap­ján a relatív kockázatuk alacsonyabb.13 A HPV-51 és -56 például, bár gyakran jelen van CIN2-ben, ritkán mutatható ki invazív daganatokban.14 A HPV-66 és -68 szórvá­nyosan fordul elő, és egyes vizsgálatok kérdésessé teszik onkogén klasszifikációja fenntartását, mivel alig van adat CIN3-ban vagy invazív rákban való előfordulásáról.15

Az egyes HPV-típusokra vonatkozó jellemzőket összefoglalva az 1. táblázat szemlélteti.

KOINFEKCIÓK SZEREPE

Több tanulmány is beszámol arról, hogy a magas rizikójú HPV-típusok koinfekcióban gyakrabban detektálhatók, különösen a 52- es és 58-as típus fordul elő a HPV-16 mellett. E koinfekciók ugyanakkor nem mindig je­lentenek additív onkogén hatást, sőt bizo­nyos esetekben kompetitív virológiai hatás is megfigyelhető, amely a vírusreplikáció vagy az onkogénexpresszió gátlását ered- ményezi.15

Összességében a HPV-16 és -18 kiemelt onkogenetikai szerepe megkérdőjelezhe­tetlen, míg a többi magas rizikójú típus differenciált kockázatot jelent, amit a szű­rési és vakcinációs stratégiák kialakításánál figyelembe kell venni.

KÖVETKEZTETÉS

A humán papillómavírus (HPV) magas rizi­kójú típusainak eltérő onkogénpotenciálja mára számos molekuláris, epidemiológiai és klinikai vizsgálat eredményeként bizo­nyítást nyert. Bár az összes magas rizikó­jú típus potenciálisan képes méhnyakrák kialakítására, a különbségek a daganat­képződés valószínűségében, típusonkénti előfordulásban és szövettani preferen­ciákban komoly gyakorlati jelentőségű­ek az egyéni kockázatbecslés, a szűrési algoritmusok és a megelőzési stratégiák meghatározásakor.1

A HPV-16 és -18 dominanciája a méhnyakrákos esetekben megingathatatlan: együttesen a daganatok több mint 70%- áért felelősek, a vakcinák első generációja e két típus ellen nyújtott védelmet.2,17

Ugyanakkor a 31, 33, 45, valamint földrajzilag kiemelt területeken az 52 és 58 típusok is jelentős mértékben hozzá­járulhatnak a súlyos cervicalis diszpláziák és invazív daganatok kialakulásához. E törzsek közepes onkogén kockázata, valamint regionális prevalenciája miatt a kilenctípusú (9-valens) HPV-vakcinák bevezetése komoly előrelépés a globális prevencióban.4

Ezen megkülönböztetések különösen fontosak a HPV-alapú szűrés bevezetésé­nek időszakában, hiszen egy pozitív ered­mény nem jelent automatikusan azonos kockázatot minden esetben. A típuson­kénti differenciálás, az egyéni rizikóbecs­lés és a célzott utánkövetés révén csök­kenthető a túlkezelés aránya, miközben a magas rizikójú fertőzések korai detek­tálásával érdemben javítható a megelőzés hatékonysága.16

Végezetül, a HPV-típusok onkogén kü­lönbségeinek figyelembevétele nem csu­pán a klinikai döntéshozatalban, hanem az oltási stratégiák tervezésében is alapvető jelentőségű. A széles spektrumú vakcinák alkalmazása, különösen a 9-valens készít­mények lehetővé teszik, hogy a globális HPV-terhelés jelentős része megelőzhető­vé váljon, így érdemi lépéseket tehetünk a méhnyakrák eliminációja felé, ahogy azt a WHO 2030-as célkitűzései is megfogal­mazzák. Különösen igaz ez, ha forgalomba kerül a komoly kutatás/fejlesztés nyomán jó eredménnyel kecsegtető terápiás HPV-ellenes vakcina. Ugyanakkor a globális lefe­dettség és az oltással kapcsolatos oktatási programok továbbra is fejlesztendők a cé­lok elérése érdekében.10,17

Nyilatkozat. A közlemény más folyóiratban ko­rábban nem jelent meg, és nincs elbírálás alatt. A szerzők elolvasták a szerzői útmutatót. A szer­zők a cikk megírása, illetve a kutatómunka során anyagi támogatásban nem részesültek. Szerzői munkamegosztás: Dr. H. B: irodalomkutatás, szer­kesztés, kézirat megszövegezése, Dr. M. Zs: kézirat megszövegezése, ellenőrzése, végső formába ön­tése. A cikk végleges változatát valamennyi szerző elolvasta és jóváhagyta. A szerzők egyikének sincs semmilyen érdekeltsége a közlemény megjelente­tésével kapcsolatban. A dolgozat nem sérti a Hel­sinki deklaráció előírásait.

Levelezési cím:

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Irodalom:

1. Arbyn M, Weiderpass E, Bruni L, et al. Estimates of incidence and mortality of cervical cancer in 2018: a worldwide analysis. Lancet Glob Health 2020;8:191–203

2. Garland SM, Hernandez-Avila M, Wheeler CM, et al. Quadrivalent vaccine against HPV to prevent anogenital diseases. N Engl J Med 2007;356:1928–1943

3. Tsakogiannis D, Zografos E, Tzioga L, et al. Prevalence and genotype distribution of high-risk HPV genotypes among women in Greece: A retrospective analysis of 3500 women. Cancers 2025;17:1267

4. Joura EA, Giuliano AR, Iversen OE, et al. A 9-valent HPV vaccine against infection and intraepithelial neoplasia in women. N Engl J Med 2015;372:711–723

5. Bosch FX, Lorincz A, Munoz N, et al. The causal relation between human papillomavirus and cervical cancer. J Clin Pathol 2002;55:244–265

6. Page MJ, McKenzie JE, Bossuyt PM, et al. The PRISMA 2020 statement: an updated guideline for reporting systematic reviews. BMJ 2021;372:n71

7. McLaughlin-Drubin ME, Münger K. Oncogenic activities of human papillomaviruses. Virus Res 2009;143:195–208

8. Kusakabe M, Taguchi A, Sone K, et al. Carcinogenesis and management of human papillomavirus associated cervical cancer. Int J Clin Oncol, 2023;28:965–974

9. Wheeler CM, Castellsagué X, Garland SM, et al. Cross-protective efficacy of HPV-16/18 AS04-adjuvanted vaccine against cervical infection and precancer caused by non-vaccine oncogenic HPV types Lancet Oncol 2012;10:221–229

10. WHO 2020. Global strategy to accelerate the elimination of cervical cancer as a public health problem. Geneva: WHO Press, 2020

11. de Sanjosé S, Quint WG, Alemany L et al. Human papillomavirus genotype attribution in invasive cervical cancer: a retrospective cross-sectional worldwide study. Lancet Oncol 2010;11:1048–1056

12. Munoz N, Bosch FX, de Sanjosé S, et al. Epidemiologic classification of human papillomavirus types associated with cervical cancer. N Engl J Med 2003;348:518–527

13. Bonde JH, Sandri MT, Gary DS, et al. Clinical utility of human papillomavirus genotyping in cervical cancer screening: A systematic review. J Low Genit Tract Dis 2020;24:1–13

14. Trottier H, Franco EL. The epidemiology of genital hu­man papillomavirus infection Vaccine 2006;24(1):S1–S15

15. Chaturvedi AK, Katki HA, Hildesheim A, et al. Human papillomavirus infection with multiple types: pattern of coinfection and risk of cervical disease. J Infect Dis 2011;203:910–920

16. Wentzensen N, Schiffman M, Palmer T, et al. Triage of HPV positive women in cervical cancer screening. J Clin Virol 2016;76(1):S49-55

17. Szülészeti és Nőgyógyászati Infektológia, Ed. László Á, Sziller I. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2019

Dr. Hamar Balázs PhD, Egyetemi tanársegéd, Semmelweis Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
a szerző cikkei

Dr. Melczer Zsolt PhD, MSc, Egyetemi docens, részlegvezető igazgatóhelyettes, Semmelweis Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[300892] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.